Hollaender Hugó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hollaender Hugó
Született1876. augusztus 16.
Budapest
Elhunyt1922. október 18. (46 évesen)
Budapest VIII. kerülete
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaorvos
SablonWikidataSegítség

Hollaender Hugó, Holländer (Budapest, 1876. augusztus 16.[1] – Budapest, Józsefváros, 1922. október 18.)[2] orvos, magyar királyi állami közegészségügyi segédfelügyelő.

Életútja[szerkesztés]

Hollander Ede könyvvivő és Reichsmann Berta fiaként született. A Budapesti Tudományegyetemen tanult, majd a belügyminisztérium közegészségügyi osztályán lett bakteriológus, később felügyelő. Pécsi Dániel főorvossal együtt megalapította az ingyenes Budai Ambulatoriumot; melynek, valamint állami tüdőgondozó intézetnek igazgatója lett. Kiváló orvos volt; az emberi nyirokban élősködő állati parazitában, a Lymphocytozoon hominisban ő ismerte fel a golyvás betegségek okozóját. Munkatársa volt több hazai és külföldi orvostudományi folyóiratnak, ahová főképp a rák és tüdővész gyógyítása és az orvosi kémia körébe vágó tanulmányokat írt. Felesége a nála tíz évvel fiatalabb Salamon Eugénia (Jenni) volt, akivel 1909. augusztus 31-én Budapesten, a Terézvárosban kötött házasságot.[3] Halálát nyirokmirigy burjánzás, szívgyengeség okozta.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A malária elterjedése Magyarországon (1907)
  • A malária-kérdés jelen állása (1912)
  • Die Pathochemie des Diabetes

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]