Hokitika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hokitika
Hokitika Township.jpg
Közigazgatás
Ország Új-Zéland
Irányítószám 7810
Testvérvárosok
Lista
Deloraine
Népesség
Teljes népesség3090 fő (2018. jún. 30.) +/-
Tszf. magasság2,0 m
Elhelyezkedése
Hokitika (Új-Zéland)
Hokitika
Hokitika
Pozíció Új-Zéland térképén
d. sz. 42° 43′, k. h. 170° 58′Koordináták: d. sz. 42° 43′, k. h. 170° 58′
A Wikimédia Commons tartalmaz Hokitika témájú médiaállományokat.

Hokitika új-zélandi település a Déli-sziget nyugati partján, a West Coast régióban, a Hokitika folyó torkolatától közvetlenül északra terül el. A települést 1864-ben, az új-zélandi aranyláz idején alapították, amikor a Hokitika folyó medrében és a környékén aranyat találtak.

Földrajzi helyzete[szerkesztés]

A városka a Tasman-tenger partján fekszik, 40 kilométerre délre Greymouth városától, a régió központjától. A települést, csakúgy, mint a Déli-sziget nyugati partjának egészét, a sziget gerincét alkotó Déli-Alpok erősen elszigeteli a sziget belsejétől és az ország többi részétől. Tiszta időben a város főutcájáról jól látható Új-Zéland legmagasabb csúcsa, az Aoraki/Mount Cook (3754 méter). A nyugati part szűk sávja azonban itt a Hokitika folyó feltöltött deltájában kissé kiszélesedik, és némi mezőgazdaságilag használható termőterület is kialakult. A városban, csakúgy mint az egész országban, állandó a földrengésveszély, ezért az általában fából emelt épületek leginkább maximum egyemeletesek.

Éghajlata[szerkesztés]

Hokitika éghajlata nedves óceáni jellegű, a Tasman-tenger felől fújó nedves szelek és a város mögött emelkedő magas Dél-Alpok együttes hatására rendkívül csapadékos; az évi csapadékösszeg 2800 mm körül van. A nyarak mérsékelten melegek, ritka a 30 fok feletti hőmérséklet, a telek enyhék, a fagyok szintén ritkák.

Története[szerkesztés]

A várost 1864-ben alapították, amikor az új-zélandi aranyláz átterjedt a nyugati partra. 1866-ra Hokitika lett Új-Zéland egyik legnépesebb központja. 1867. szeptember 16-án például 41 hajó horgonyzott a Hokitika folyó homokos torkolatában kialakított kikötőben, helyenként négyes sorban. Ebben az évben ez a kikötő volt Új-Zéland legnagyobbja mind az itt kikötő hajók számát, mind pedig az export (főleg arany) értékét illetően.

Hokitika ekkor sem volt a világtól elzárt terület. 1868 márciusában a településen nagy tüntetést tartottak, mert korábban Manchesterben kivégeztek három ír lázadót, akik megöltek egy rendőrt. A tüntetést egy katolikus pap vezette, akit később a gyarmati hatóságok letartóztattak és lázadásért elítéltek.[1]

1873-ban Hokitika lett a rövid életű Westland Province fővárosa, amit aztán 1876-ban a többi új-zélandi tartománnyal együtt megszüntettek.

1941-ben egy helyi farmer ámokfutást rendezett és hét embert lelőtt, köztük rendőröket is. Ez váltotta ki az ország történetének legnagyobb embervadászatát, amiben több száz ember vett részt, és csak 12 nap múlva sikerült likvidálni a merénylőt.[2]

A település az aranytelérek kimerülése után elcsendesedett, lakossága erősen visszaesett. A 21. században a környék lakossága újra növekedésnek indult a természetközeli életmód divatjának erősödésével. A körzet lakosságának 30%-a a lakott településen kívül él.

Eleanor Catton, a Man Booker-díjjal kitüntetett szerző The Luminaries című regénye az aranyláz idején játszódik Hokitikában.[3]

Gazdaság[szerkesztés]

A város 19. századi virágzásának alapja a bányászat volt, elsősorban a pounamu nevű féldrágakő, az arany és a szén kitermelése. Emellett fontos volt még az erdőgazdálkodás is, de mindezen ágazatok erősen visszaestek a 20. századra. A 21. században azonban az egyre fontosabb ökoturizmus lassan újra emelkedő pályára állítja a települést. Hokitika a Déli-sziget nyugati partján a turisták fontos megállóhelye lett. A pounamu, vagy angol nevén greenstone feldolgozása a városka jellegzetes kézműipara lett, a látogatók talán itt találják az országban a legszélesebb választékát az ebből a jáde-féle féldrágakőből készült tárgyaknak. A nagyobb üzletek előtt gyakran több száz kilós pounamu-rögöket is elhelyeznek vevőcsalogatónak, az üzletekben pedig az ebből az anyagból maori mintára készült, valamint modern emléktárgyakat árulnak. Az ékszerboltok különleges kínálata a helyben talált aranyszemcsék, üveglencsében.

Az 1990 óta évente megrendezett Hokitika Wild Food Festival is sok látogatót vonz, ez alkalommal különleges vadételeket, hagyományos maori fogásokat szolgálnak fel az érdeklődőknek.[4]

A településen a Seaview Asylum nevű pszichiátriai otthon foglalkoztatja talán a legtöbb dolgozót.[5]

A hagyományos új-zélandi élelmiszeripari ágazatok közül a tejtermelés és -feldolgozás is fejlett a környéken. A farmerek itt is szövetkezeti alapon működtetnek nagy tejfeldolgozó üzemeket, mint az ország más részeiben. A hagyományos termékek mellett nagy szerepe van a tejfehérjék és -zsírok modern feldolgozásának. Az iparág termékei túlnyomórészt exportra kerülnek.

Közlekedés[szerkesztés]

A városon áthalad az új-zélandi 6-os főútvonal. A helyi repülőtérről napi két járat indul Christchurchba. A vasút 1893-ban érte el a várost Greymouth felől. A vasúti személyforgalom 1973-ban megszűnt, azóta csak teherforgalom van, főleg a helyi tejipar termékeit szállítják.

1865-ben, az aranyláz idején a város az nyugati partvidék fő kikötője lett, forgalmát az országban csak Auckland előzte meg. A Hokitika folyó homokos torkolatában kialakított kikötő azonban nagyon veszélyes volt, a mozgó homokpadokon csak 1865 és 1867 között 108 hajó feneklett meg ideiglenesen és 32 hajó veszett el végleg. Az aranyláz után a kikötő szerepe visszaesett, az 1950-es években vámhivatalát is bezárták.

Kultúra[szerkesztés]

A város egyik legjelentősebb kulturális intézménye a főleg a település történetét és természeti kincseit bemutató Hokitika Museum.

A Hokitika Sock Machine Museum régi zoknikötő textilipari gépeket mutat be, és a látogatók ezeken elkészíthetik saját zoknijaikat.[6]

Közösségi összefogással sikerült megmenteni az egykori Regent Theatre lebontásra ítélt art déco épületét, és ebben helyezték el a Déli-sziget egyik legmodernebb 3D digitális moziját.[7][8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. What is Truth, Newsletter - Friends of the Cathedral, Number 71, September 2007, Cathedral House, Christchurch
  2. H. A. Willis (1979), Manhunt : the story of Stanley Graham, Whitcoulls, ISBN 978-0-7233-0629-0
  3. Why you should read The Luminaries
  4. The story so far.... [2007. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva].
  5. Greymouth unit open”, The Press, 2009. január 1. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 23.) 
  6. Hokitika Activity Guide.
  7. Theatre web Site
  8. cinema treasures

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Holitika című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Forrás[szerkesztés]