Hitelpénzrendszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A hitelpénz olyan bankpasszíva (Bank forrásai közt nyilvántartott tétel, lásd számvitel), amely képes betölteni

  • a forgalmi,
  • a fizetési és
  • a felhalmozási (megtakarítási)

eszköz funkciót. Tehát teljesíti a pénz definícióját.

Kifejtve:

  • Egy gazdasági aktor (természetes vagy jogi személy) eszközként tarthatja ezt a bankpasszívát, ami számára bankbetétet jelent
    • és ezáltal képessé válik az eszköz cseréjére más eszközök, fogyasztási javak ellenében (forgalmi eszköz funkció).
    • továbbá képes hitelviszonyt létesíteni segítségével, vagyis az eszköz jelenbeli tulajdonjogát jövőbeli tulajdonjogra cserélni.
    • végül az eszköz huzamosabb idejű tulajdonlásával, vagyonát későbbi forgalmi és fizetési akciók indítására fenntarthatja.

A pénz általánosabb definícióját lásd a szócikkben.

A hitelpénz kibocsátója lehet az adott ország központi bankja, vagy más néven jegybankja. Ekkor jegybankpénzről beszélünk. Illetve "kibocsáthatnak" kereskedelmi bankok is hitelpénzt, ekkor kereskedelmibank-pénzről beszélünk.

A pénz formája lehet készpénz (bankjegy és érme) és számlapénz (bankszámlapénz, materiális forma nélkül). A napjainkban érvényes szabályozás szerint a kereskedelmi bankok nem bocsáthatnak ki készpénzt, ez a tevékenység a jegybankok monopóliuma.

A készpénz speciális tulajdonságai[szerkesztés]

A hitelpénz-rendszerekben, tehát a mai Magyarországon is, a pénz nem más, mint egy bankbetét. A készpénz esetében, tehát megállapíthatjuk, hogy a "papír" csupán egy elismervény arról, hogy létezik a központi bankban (Magyar Nemzeti Bank) egy betétállomány, amellyel elvégezhetjük a pénz definíciójában foglalt műveleteket.

Pénz-e a hamis pénz?[szerkesztés]

A hamis bankjegyek teljesítik a pénz fogalmát definiáló tulajdonságokat. Azonban a hamis bankjegy nem testesít meg bankbetétet a központi bankban. Így, bár fizikailag rendelkezik a pénz összes jellemzőjével, közgazdaságilag nem tekinthető hitelpénznek.

Ha elégetünk egy papírpénzt, vagy beolvasztunk egy pénzérmét, az milyen következményekkel jár?[szerkesztés]

A bankjegyek és érmék rongálását a törvény bünteti, csakúgy, mint a pénzhamisítást. A bankjegy elégetésével a pénz fizikai formája megsemmisül, közgazdasági értelemben azonban nem csökken a pénzállomány, hiszen a bankbetét érintetlen marad.

A pénz fizikai megsemmisülésének tényét a jegybankok kiküszöbölhetik, ha az új bankjegyek kibocsátásánál figyelembe veszik a régi bankjegyek megsemmisülésének gyakoriságát.

Mi az előnye és mi a hátránya a készpénz tartásának?[szerkesztés]

A jegybanki készpénz legfontosabb előnye, hogy a betéttel való "rendelkezés" nem kíván a papírpénz (érme) birtoklásán kívül egyebet. Nem névre szóló betét, hanem kvázi-bemutatóra szóló, vagyis a bankjegy bemutatásával érvényesíthetjük jogainkat. Így maximális likviditást biztosít, azaz a fizetés vagy a csere költségei minimálisak.

Vagyontartási eszközként speciális kockázat-hozam konstrukciónak tekinthető. Ez a betét nem fizet semmilyen kamatot, így a pénztartással elesünk a potenciális hozamtól, amelyet más eszközök (részvény osztaléka, kötvény kamata, lekötött betét kamata, devizák árfolyamnyeresége, áruk értékének növekedése, lásd arany stb.) tulajdonlásával nyerhetünk.

Kockázati forrás továbbá az infláció, amely a pénz elértéktelenedését, vagyis az árak emelkedését jelenti. Az állami inflációfelpörgető politikát, illetve annak hasznát seignouragenak nevezzük. Ez a tevékenység (a pénzkibocsátás) bevételt jelent a kormányzatnak, és ezért "inflációs adónak" is szokás nevezni.

A modern jegybankok kormánytól való függetlenségének garantálása leginkább az infláció káros hatásainak elkerülése céljából nyert teret.

A számlapénz speciális tulajdonságai[szerkesztés]

A számlapénz olyan nem határidős (korlátlan vagy meg nem nevezett határidőre, meghatározott jogosultsági feltételekkel létrehozott) betét, amelynek névértéke készpénzben garantált. A tranzakciók döntő többsége nem készpénz, hanem számlapénz igénybevételével valósul meg. Bizonyos országokban jegybanki számlapénzt csak a kereskedelmi bankok (Magyarországon is), míg más országokban a gazdasági társaságok is tarthatnak. Vagyis eltérhet a szabályozás abban a tekintetben, hogy milyen szervezetek jogosultak a jegybankban névre szóló betétek elhelyezésére. Általában a költségvetési szervek számlavezető bankja is a központi bank. A kereskedelmi banki számlapénztartása szintén speciális jogosultsági szabályoknak alárendelt, bár ilyen betétet a gazdasági aktorok sokkal szélesebb köre, például természetes személyek is tarthatnak.

Milyen előnyei és hátrányai vannak a számlapénz tartásának?[szerkesztés]

A számlapénz legfontosabb előnye a készpénzzel szemben, hogy likviditása közel azonos szintű, emellett kamatot, illetve banki szolgáltatásokat biztosít a tulajdonos számára. Ilyen banki szolgáltatás például a számlavezetés, illetve a biztonsági szolgáltatások (készpénzünk biztonságáról magunknak kell gondoskodni). További előnyök, hogy a bankok befektetési lehetőségei és informáltsága nagyobb, mint az átlagos betéteseké, ezért gyakori, hogy a kereskedelmi bankok befektetési tevékenységeket végeznek, lásd befektetési bankok.

A kereskedelmi banki számlapénz tartásának további hátránya, hogy a kereskedelmi bankok csődjének, tehát az ott elhelyezett betétünk értékvesztésének nagyobb a valószínűsége, mint a központi bank csődjének, amely mögött végső soron az állam adókivetési monopóliuma áll biztosítékként.

Tehát 1 Ft "névértékű" kereskedelmi banki pénz, csak közelítőleg egyenlő 1 Ft "névértékű" jegybanki készpénzzel (vagyontartási funkcióra vonatkozóan). A két eszköz "tényleges" értékének kiegyenlítődését a pénzpiaci mechanizmusok, a kereslet és a kínálat alakulása biztosítják. A kereskedelmi bankok ezért "kényszerülnek" a "számlapénzükhöz" kapcsoltan a korábban említett szolgáltatásokat nyújtani, hogy ezt a kockázati hátrányt kiegyenlítsék.

Mi történik a készpénzzel, amit számlánkra befizetünk?[szerkesztés]

Ha kereskedelmi bankunk számlájára készpénzt helyezünk el, az tulajdonképpen a két "pénzféleség", a két betét cseréje. A jegybanki betétünket kereskedelmi banki betétre cseréljük.

A kereskedelmi bank eszközei között fogja nyilvántartani az általunk kapott készpénzt, amellyel változatos műveletek sokaságát hajthatja végre, hogy a betétesei számára, köztük a mi számunkra is nyereséget termeljen, illetve biztosíthassa a számunkra ígért szolgáltatásokat.

Milyen feltételekkel cserélhetjük vissza a kereskedelmi banki betétünket?[szerkesztés]

Általában nem jelent problémát a bank számára a készpénz kifizetése. Azonban a bank (és a betétesek is) érdekelt abban, hogy egyszerre egy bizonyos bankfiókjában minél kevesebb készpénzt tartson.

Egyrészt minél nagyobb hozamot szeretne biztosítani a tulajdonosoknak és a betéteseinek, másrészt csökkenteni szeretné a bankrablások és egyéb vagyonellenes bűncselekmények okozta károkat, így minimalizálni próbálja a készleteit. Ennek a tendenciának szab korlátot a betétesek igénye a készpénzre való átválthatóságra, amely általában kiszámíthatóan jelentkezik időben.

Nagy veszélyt jelenthet azonban a hirtelen megnövekedett készpénzigény, amely leggyakrabban a bankcsőd hírére alakul ki. Az ilyen jellegű álhírek rendkívül veszélyesek, hiszen "önbeteljesítő" jóslatok, előidézhetik a tényleges bankcsőd kialakulását a betétesek rohamának következményeként.

Milyen bankpasszívák nem számítanak pénznek?[szerkesztés]

A bankpasszívák azon része, amely hitelviszonyt testesít meg, nagyon eltérő lehet lejárati szerkezetében, illetve egyéb jogosultsági tulajdonságiban.

A betétek lekötésével nagyobb hozamot (kamatot és extra szolgáltatásokat) érhetünk el, ezzel biztosítva a bankot arról, hogy a lekötés idejére nem kívánjuk készpénzre váltani betétünket. A lekötéssel létrehozott bankpasszívát lekötött betétnek hívjuk. A lekötött betét továbbra is teljesíti a pénz fogalmát definiáló funkciókat, de csak korlátozottan. Különösen a pénz forgalmi funkciója korlátozódik ezáltal. A legtöbb lekötött betét nem forgalomképes, tehát nem ruházható át harmadik személyre a tulajdonjoga, vagy csak nagyon erős korlátozások mellett.

Egy másik típusú hitelviszonyt megtestesítő bankpasszíva a bank által kibocsátott kötvény, amely forgalomképes, viszont kérdéses a készpénzre váltás aránya, nagy nominális kockázata van a készpénzhez viszonyítva az azonnali ügyletek (csere) végrehajtására. Így bár az eddig felsorolt eszközök közül a legnagyobb hozamot biztosító eszköznek számít (hosszú távon), a pénz értékmérő funkcióját, vagyis hogy megbízhatóan képes az áruk, szolgáltatások értékének összemérésére, csak igen-igen korlátozottan teljesíti.

Ebből kifolyólag a pénzmennyiség (a forgalomban lévő pénz összes névértéke) meghatározásának céljából, eltérő kategóriákat határoznak meg.

  1. Az M0 a jegybanki készpénz és a jegybanki számlapénz összegét jelenti. Ezt más néven monetáris bázisnak is hívják. Ezek teljesítik legtökéletesebben a pénz fogalmát definiáló tulajdonságokat (bár a jegybanki számlapénzhez csak az aktorok korlátozott köre fér hozzá).
  2. Az eggyel szélesebb kategória az M1, ami magában foglalja a kereskedelmi banki számlapénzeket is. Ezt a kategóriát szűken értelmezett pénznek is szokás nevezni.
  3. Az M2 aggregátum (összeg) magában foglalja a határidős vagyis lekötött betétek névértékét is. Ezt a kategóriát tágan értelmezett pénznek is szokás nevezni.
  4. M3 magában foglalja M2-n kívül a bankrendszer által kibocsátott értékpapírokat is.
  5. M4 bankrendszeren kívüli elemeket is tartalmaz, mint például az államkötvények.
  6. A pénz aggregátumok tovább bővíthetők az értékpapírokkal és egyéb változatos pénzügyi eszközfajtákkal, amelyek nagy likviditásuk, például tőzsdei forgalomképességük miatt "bizonyos határig" teljesítik a pénz fogalmát definiáló tulajdonságokat, de nagy nominális kockázatuk miatt nem megbízható értékmérők (viszont annál jobb vagyontartási eszközök). Az ezekbe a kategóriákba besorolt eszközöket kvázi-pénzeknek is nevezik.

Külső hivatkozások[szerkesztés]