Hissène Habré

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hissène Habré
حسين حبري
Csád 5. elnöke
Hivatali idő
1982. június 7. – 1990. december 1.
ElődGoukouni Oueddei
UtódIdriss Déby
Csád 1. miniszterelnöke
Hivatali idő
1978. augusztus 29. – 1979. március 23.
ElődFrançois Tombalbaye
UtódDjidingar Dono Ngardoum
Katonai pályafutása
Szolgálati idő1972–1990
CsatáiToyota-háború

Született1942. augusztus 13.
Faya-Largeau, Francia Egyenlítői-Afrika
Elhunyt2021. augusztus 24. (79 évesen)[1][2]
Dakar
SírhelyYoff
PártFROLINAT (1972–1984) Nemzeti Egység a Szabadságért és a Forradalomért (1984–1990)

Foglalkozás
Iskolái
Halál okaCovid19
VallásIszlám

DíjakNational Order of Chad
A Wikimédia Commons tartalmaz Hissène Habré
حسين حبري
témájú médiaállományokat.

Hissène Habré (arab:حسين حبري Husain Ḥabrī ) (Faya-Largeau, 1942. augusztus 13.Dakar, Szenegál, 2021. augusztus 24.[3]) csádi katonatiszt, politikus, diktátor. 1982 és 1990 között vezette a közép-afrikai országot. Ismertté az embertelen diktatúrája tette. Uralma alatt akár 250–300 000-en is meghalhattak, de pontos adat nincs.

Csád és Közép-Afrika egyik meghatározó vezetője volt. Zűrzavaros időben került hatalomra; a polgárháborúban, a csádi-líbiai konfliktusban és a Toyota-háborúban támogatására sietett Franciaország és az Egyesült Államok.[4]

2016 májusában Szenegálban bíróság elé állították politikai bűnökért, emberi jogok megsértésért, tömeggyilkosságokért és különböző szexuális erőszakok miatt. Ő volt az első csádi államfő, akit életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek embertelen tettek miatt.[5] Életfogytiglani börtönbüntetését Szenegálban töltötte, feltehetően Covid19 fertőzést kapott, és bár átszállították egy dakari magánkórházba, ott 2021. augusztus 24-én meghalt.[3]

Fiatalkora[szerkesztés]

Habré 1942-ben született az észak-csádi Faya-Largeau-ban, Francia Egyenlítői-Afrikában szegény pásztor családba. Az általános iskola elvégzése után Franciaországba ment továbbtanulni az École nationale de la France d'Outre-Mer haditengerészeti iskolába. Itt megszerezte ösztöndíját és arra ösztönözte ez, hogy még tovább tanuljon.

A University of Paris II elvégzése után diplomát szerzett politológiából.[6] 1971-ben visszatért a Tombalbaye-vezette Csádba. A Tombalbaye halála után kitörő polgárháború miatt Tripoliba ment, ahol csatlakozott a FROLINAT-hoz (Csádi Felszabadítási Front).

Nagyobb nemzetközi figyelmet akkor kapott, amikor embereivel megtámadta Bardai nevű várost 1974. április 24-én, és túszokat ejtettek: egy orvost és két francia állampolgárt, akiket igen magas összegért elengedtek.[7][8][9] Habré Augusto Pinochet csodálójaként "afrikai Pinochet"-nek hívatta magát.

Hatalomra kerülése és bukása[szerkesztés]

1978. augusztus 29-én miniszterelnöki pozíciót kapott Féix Malloum kormányában.[10] 1979 februárjában viszont Habré FROLINAT-jával harcba állt a Csádi Nemzeti Hadseregével. Kitört az újabb polgárháború. A harcok hatására és Malloum lemondása miatt az ország kormány nélkül maradt. 1979 novemberében új kormány alakult Goukouni Oueddei vezetésével, ahol Habrél honvédelmi miniszteri tisztséget kapott. A harcok azonban nem álltak meg, így Goukouni Oueddei száműzte Habré-t Szudán Darfúr tartományába.[11]

1982-ben a folyamatos és fárasztó harcok meghozták gyümölcsüket; Habré sikeresen bevonult N'Djamena-ba és ő lett Csád 5-dik elnöke.

Habré rendszerére a durva, keményvonalas egypárti diktatúra volt jellemző. Jellemző volt a hatalommal való visszaélés és az emberi jogok megsértése. Uralma alatt több tízezer embert gyilkoltak, kínoztak és erőszakoltak meg a legváltozatosabb módokon. Jellemző volt a rendszerre a korrupció, a faji alapon történő tisztogatás, a legtöbbször bántalmazott etnikai csoportok a sarák és a zaghawa-k voltak.

Habré létrehozott egy politikai rendőrséget, amit csak Biztonsági Igazgatóságnak nevezett el. Rengeteg politikus és aktivistát tartóztatta le és öltek meg.

Háború Líbiával (1978-87)[szerkesztés]

1978-as polgárháborúba Kadhafi Líbiája is beleavatkozott;[12] kezdetben megszállták az ásványi kincsekben gazdag Aouzou-sávot. Franciaország és az Egyesült Államok a diktátor és rezsimje segítségére sietett. Líbia azért avatkozott bele a belharcba, mert korábban Csád és Líbia barátsági és együttműködési szerződést írtak alá, miszerint Líbia közbe avatkozhat, ha az országban kitörne valamilyen háború vagy káosz. Goukounit támogatták Habré ellen. Líbia december 15-én kiszorította a FROLINAT-ot a fővárosból, majd ezután távoztak az országból. Mikor azonban Habré és a támogatói újra megerősödtek akkor a szocialista északi szomszédjuk újra bevonult az Aouzou-sávba, csakhogy most már nem a békét akarták fenntartani, hanem teljes mértékben megszállni Csádot.

A háború 1987-ig tartott, de a líbiai csapatok csak 1988-ban vonultak ki a térségből. A konfliktus egyik híres és utolsó mozzanata volt a Toyota-háború néven elhíresült összecsapás-sorozat. 1987 végére Líbia veresége egyértelművé vált (de csak Franciaország és az Egyesült Államok miatt). Franciaország csak a háború első egy-két évében támogatta a FROLINAT-ot, későbbiekben egyre többször ellenezte Habré visszatámadásait és kegyetlenségeit, végül pedig már nem támogatta logisztikailag és katonailag az afrikai országot.

A két ország azért támogatta Habrét, mert egyfajta bástyaként tekintettek rá az akkor feltörekvő és erősödő szocialista Líbiával szemben. A CIA és az Egyesült Államok támogatást nyújtottak Habré hatalomra kerüléséhez, később segítettek megtartani a hatalmát. A Human Rights Watch nyilvánosságra hozta, hogy az Egyesült Államok tudott Habré kegyetlenségeiről és emberiség-ellenes bűneiről, mégis politikai és katonai támogatást nyújtottak neki a hatalmon maradásához.

"Vérszomjas zsarnok volt. Igazság volna azt mondani, hogy tudtunk arról, ki és milyen ember, de most úgy döntöttünk, hogy elnézünk felette" – mondta Donald Norland, amerikai politikus és diplomata.[4]

1988-ban a líbiai erők végleg kivonultak a térségből és tűzszünetet kötött a két fél. Habré rezsimje megmenekült.

Bukása[szerkesztés]

A háború véget értével – és az eddigi emberi jogokat sértő atrocitások miatt – Habré reputációja még jobban lecsökkent Csádban. A zaghawa például teljes mértékben ellene fordult, ezért 1989-ben újabb mészárlásokat hajtottak végre a népcsoport ellen.

Habré 11 millió dolláros vagyonával menekült Szenegálba, mikor már a népnek – és Idriss Déby-nek is – elege lett az elnyomásból. 1990-ben Déby puccsot hajtott végre. A Human Rights Watch nevű emberjogi szervezete aztán bíróság elé állította Habrét.

A jogi eljárások[szerkesztés]

Bűnei[szerkesztés]

  • Több mint 40 000 embert meggyilkoltak
  • 12 000-ret megerőszakoltak vagy abuzáltak
  • 200 000 embert kínoztak meg.
  • Tömeggyilkosságok és etnikai tisztogatások
  • Korrupció

A Human Rights Watch megvádolta Habrét azzal, hogy maga személyesen is részt vett a kínzásokban és az erőszakolásokban. Habré elismerte ezeket a vádakat. Idriss Déby kormánya támogatást nyújtott az ex-elnök ellen. Először a csádi kormány halálra akarta ítélni Habré-t háborús- és emberiség elleni bűncselekmények miatt. Azonban tárgyalások még nem értek véget, így a kivégzést és az ítéletet el kellett halasztani, emiatt Dakkarban háziőrizetben volt.[13]

Tárgyalási kísérletek[szerkesztés]

1993 és 2003 között Belgiumban lehetőség nyílt arra, hogy Habré ügyét felülvizsgálják, habár eredményre nem jutottak. 2005-ben folytatódtak a nyomozások és a tárgyalások. 2006. március 17-én az Európai Parlament követelte Szenegáltól, hogy adják ki Habrét. Szenegál először elutasította a követelést. A Csádban tevékenykedő emberjogi szervezetek nagyban helyeselték a kiadatást. Ha kiadták volna Habrét, ő lett volna az első csádi elnök, akit elítélnek háborús- és emberjogi bűncselekményekért.

2010-ben Szenegál beleegyezett abba, hogy egy új bíróságot hozzanak létre az Afrikai Unió és Csád támogatásával. Azonban Szenegál megváltoztatta álláspontját és 2011 májusában kilépett ebből a tervből.

2011. július 8-án bejelentették, hogy Habré-t kiadják Csád kormányának, ám a folyamatot inkább leállították.[5] 2012 decemberében Szenegál beleegyezett egy törvényszék felállításába, a bíráit pedig az Afrikai Unió nevezi ki, így Afrika más országaiból is érkeztek politikusok és jogászok a tárgyalásra.[14] Erre Déby azt mondta: "Ez egy lépés a diktatúra mentes Afrika felé."

2015-ös tárgyalásokon Habré-t gyakran kiabálta: Afrika árulói!, ill. Amerika bérencei! Ezek miatt sokszor kivezették a teremből és elnapolták a tárgyalásokat.

Az ítélet[szerkesztés]

2016. május 30-án végre megszületett az ítélet; Habrét bűnösnek találták a fent említett bűnökben. Életfogytiglani börtönbüntetést kapott a Prison du Cap Manuel nevű börtönben. 2020. április 7-én Habré két hónap szabadságot kapott, de csak azért mert valahova el kellett különíteni a koronavírusos betegeket.[15] Június 7-én azonban visszatért a börtönbe.[16]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://www.rfi.fr/fr/afrique/20210824-l-ancien-pr%C3%A9sident-tchadien-hiss%C3%A8ne-habr%C3%A9-est-d%C3%A9c%C3%A9d%C3%A9-du-covid-19
  2. https://www.lemonde.fr/international/article/2021/08/24/l-ancien-dictateur-tchadien-hissene-habre-est-mort_6092211_3210.html
  3. a b Tchad : l’ancien dictateur Hissène Habré est mort. Le Monde (franciául) (2021. augusztus 24.) (Hozzáférés: 2021. augusztus 24.)
  4. a b Farah, Douglas. „Chad's Torture Victims Pursue Habre in Court”, Washington Post, 2000. november 27. (Hozzáférés ideje: 2021. április 20.) (amerikai angol nyelvű) 
  5. a b Hissene Habre: Chad's ex-ruler convicted of crimes against humanity”, BBC News, 2016. május 30. (Hozzáférés ideje: 2021. április 20.) (brit angol nyelvű) 
  6. https://cdn.loc.gov/master/frd/frdcstdy/ch/chadcountrystudy00coll/chadcountrystudy00coll.pdf” 
  7. Kaemmerer (1986. január 8.). „Beryllium - Protein - Interaktionen. Von Prof. Dr. G. Krampitz, Bonn unter Mitarbeit von Prof. Dr. Karin Becker-Zimmermann, Bonn; Dr. Petra Fischer, Aachen; Jutta Häusle, Bonn; Dr. Eva Lesur, Leverkusen; Dr. Edith Perlebach, Bonn; Dr. D. Röttgen, Bonn; Dr. N. Sauerwald. Köln; Prof. Dr. W. Schmidtmann”. Journal of Animal Physiology and Animal Nutrition 55 (1-5), 118–118. o. DOI:10.1111/j.1439-0396.1986.tb00708.x. ISSN 0931-2439.  
  8. SPIEGEL, DER: Deutscher Rebellen-Funk (német nyelven). www.spiegel.de. (Hozzáférés: 2021. április 20.)
  9. SPIEGEL, DER: Zum Weinen (német nyelven). www.spiegel.de. (Hozzáférés: 2021. április 20.)
  10. Country Study: Chad”, 1988. december 1. 
  11. Martin Meredith: The fate of Africa : from the hopes of freedom to the heart of despair : a history of fifty years of independence. Internet Archive. 2005. ISBN 978-1-58648-246-6 Hozzáférés: 2021. április 20.  
  12. Hissène Habré | Human Rights Watch. www.hrw.org. (Hozzáférés: 2021. április 20.)
  13. Nesbeitt, Sarah L. (2002. február 1.). „The Internet Archive Wayback Machine200259The Internet Archive Wayback Machine. San Francisco, CA: The Internet Archive 2001. Gratis Last visited November 2001”. Reference Reviews 16 (2), 5–5. o. DOI:10.1108/rr.2002.16.2.5.59. ISSN 0950-4125.  
  14. Hissene Habre: Senegal MPs pass law to form tribunal”, BBC News, 2012. december 19. (Hozzáférés ideje: 2021. április 20.) (brit angol nyelvű) 
  15. Chad: Ex-president temporarily released from jail due to COVID-19 (angol nyelven). www.aljazeera.com. (Hozzáférés: 2021. április 20.)
  16. Sénégal : le Tchadien Hissène Habré regagne sa prison – Jeune Afrique (francia nyelven). JeuneAfrique.com, 2020. június 7. (Hozzáférés: 2021. április 20.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Hissène Habré című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.