Hippémolgok
A hippémolgoi (ἱππημολγοί) kifejezés – jelentése lófejők – valószínűleg szkíta nép megszólítása Homérosz költeményében.
Nevük – tejivó kancafejők (hippémolgoi glaktophagoi: ιππημολγοι γλακτοφαγοι) – az Iliaszban bukkan fel az abioi stb. nép társaságában. A lófejő kifejezést a görögök általánosságban is használták a szkíta népekre.
- „Zeusz miután Hektórt s népét a hajók fele vitte,
ott is hagyta a fáradalom s örökös hadivész közt;
ő maga meg ragyogó szemeit másmerre vetette,
messze lovas thrákok tájékát vette szemügyre,
harcos műsz népét s tejivó jó kancafejőkét
és az igazszívű abiosz népnek mezejét is;
Trója felé már nem fordult ragyogó szeme többé:
mert nem hitte szivében, hogy valamely örök isten
menne segítségére a trósznak vagy danaosznak.”
– Tizenharmadik ének: Harc a hajóknál (Devecseri Gábor fordítása).
Homérosz nyilván hallott a kelet-európai pusztán élő népekről, egyebek között a szkítákról, életmódjukról, szokásaikról. Kijelentései tehát nem teljesen alaptalanok. A tejivó kancafejő és az abioi név azonban valószínűleg költői képzeletének szülötte. Ha úgy tetszik, közhely, a szkíta népek megnevezése egyetemlegesen.
Homérosz megállapításait az ókor történetírói közül többen, úgy tűnik, valóságosnak tekintették, és a felsorolt neveket, illetve jelzőket (abioi, glaktophagoi, hippémolgoi) a kelet-európai pusztán élő különböző népekre, jobbára szkítákra, tulajdonnévként ragasztották. Ezenképpen öltött testet pl. a latinos Scythae Agavi, Hippemolgi, Galactophagi (és Galactopotae), valamint az Abii nevű népcsoport. Agavi és Abii valószínűleg ugyanazon tőről származik.
A földrajzi stb. ismeretek gyarapodásával, a kétségek jeleként, a szóban forgó nevek a térképeken mind távolabbra kerültek: az ismert világ pereméhez, illetve Közép-Ázsia területére. Sztrabón például vitatja a felsorolt nevekkel illetett népek kilétét. Ptolemaiosz könyvében a Hippémolgoi Szküthai (Ιππημολγοι Σκυθαι) név az Imaosz hegységen túli Szkítaország északi peremén, az Altaj vidékén, szerepel, az abioi szkíták szomszédságában.
Források[szerkesztés]
- Herrmann, A. (1913): Hippemolgoi. Col. 1153. Kroll, W. (Hrsg.): Paulys Real-encyclopädie der classischen Altertumswissenschaft. Neue Bearbeitung begonnen von Georg Wissowa. Achter Band. Helikon bis Hyagnis. Sechzehnter Halbband Hestiaia bis Hyagnis. Stuttgart.
- Homérosz in Devecseri Gábor (ford.) (1994): Iliász. Ókori görög epika. Populart füzetek 5. Szentendre
- James, E. B. (1854): Hippemolgi. P. 1069. In Smith, W. (ed.): Dictionary of Greek and Roman Geography. In two volumes. Vol. I. Abacaenum–Hytanis. London.
- Pozder Károly (2001): Hippemolgi. In Pecz Vilmos (szerk.) (2001): Ókori lexikon. (Elektronikus dokumentum.) Budapest.
- Sauter, H. (2000): Studien zum Kimmerierproblem. Saarbrücker Beiträge zur Altertumskunde 72: 1–307., tt. 1–9. (6.2.1.2 Kimmerier und Skythen; 7.1.2 Die Abier der Ilias)
- Vassileva, M. (1998): Greek Ideas of the North and the East: Mastering the Black Sea Area. Pp. 69–77. In Tsetskhladze, G. R. (ed.): The Greek Colonisation of the Black Sea Area. Historical Interpretation of Archaeology. Stuttgart.
