Hindy Iván

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hindy Iván
Hindy Iván.jpg
Született 1890. június 28.
Budapest, Magyarország
Meghalt 1946. augusztus 29. (56 évesen)
Budapest, Magyarország
Nemzetisége Flag of Hungary.svg magyar
Fegyvernem gyalogság
Rendfokozata vezérezredes
Egysége Mária Terézia 32. gyalogezred, 1. magyar hadsereg, budapesti 1. hadtest
Csatái első világháború, második világháború, azon belül a legjelentősebb Budapest ostroma
Kitüntetései

Vitéz kishindi Hindy Iván (Budapest, 1890. június 28.Budapest, 1946. augusztus 29.)[1][2] magyar tábornok a második világháború alatt, Budapest ostroma során a várost védő magyar csapatok főparancsnoka.

Családja[szerkesztés]

Nemesi családból származott és felmenői a római katolikus vallást követték. Édesapja Hindy Géza dr. (1850-1895) MÁV tisztviselő, édesanyja Ziska Ilona. Nagybátyja Hindy Árpád dr. (1843-1898) lapszerkesztő. Apai nagyszülei: Hindy Iván dr. (1800-1875) ügyvéd, valamint táblabíró és Nehéz Júlia. Nagyapja testvéröccse: Hindy Mihály (1807-1870) római katolikus pap, Vácott latin és magyar nyelvtanár. Apai dédszülei: Hindy János kisbirtokos és Kovács Kata. Hindy Iván testvérbátyja: Hindy Zoltán dr. (1880-1951) jogász és politikus.

Katonai pályafutása[szerkesztés]

A kassai gyalogsági hadapródiskola elvégzése után 1909-ben avatták tisztjelöltté. Ekkor zászlós rendfokozatban a 32. Mária Terézia gyalogezredhez osztották be szolgálatra, ahol 1912-ben lett hadnagy. Ezredével az első világháborút végigharcolta. Tehetséges és bátor katona volt, akit érdemei elismeréseként 1915-ben főhadnaggyá majd 1918-ban századossá léptettek elő. Az első világháborúban számos kitüntetést érdemelt ki így a Signum Laudist háromszor adományozták részére, megkapta a Katonai Érdemkeresztet, a Vaskorona-rend III. osztályát a Károly-csapatkeresztet, a Sebesülési Érmet, a magyar, az osztrák és a bolgár Háborús Emlékérmeket, valamint a német Marianus Rend Tisztikeresztjét.[3]

A Tanácsköztársaság idején 1919. március 21-augusztus 1 között megvált a hadseregtől. A kommunista bukást követően 1920. március 1-jétől újra katonaként szolgált és 1929-ben őrnagy rendfokozatba lépett. 1933. november 1-jétől a Ludovika Akadémia tanára és itt lett 1934-ben alezredes. Egészen 1939-ig az akadémián a német nyelv és a belbiztonság tanára volt. 1939. május 1-jétől 1940. március 1-jéig a Honvéd Főparancsnokság fegyelmi és becsületügyi előadójaként tevékenykedett és 1939-ben léptették elő ezredessé. A második világháborús magyar hadműveleteknek tevékeny részese volt és 1942. november 1-jén, amikor kinevezték az 1. magyar hadsereghez megkapta tábornoki előléptetését és a vezérőrnagyi rendfokozatot.

Horthy Miklós kiugrási kísérlete idején ő is be volt avatva a tervekbe, ezt kihasználva 1944. október 15-én, a kiugrási kísérlet napján, a nyilasokat támogatva letartóztatta saját parancsnokát Aggteleky Béla altábornagyot. Jutalmul Szálasi Ferenc kinevezte a budapesti 1. hadtest parancsnokává. 1944. november 1-jén altábornagy lett majd november 29-étől szervezte Budapest védelmét, miután az itt állomásozó magyar alakulatok élére főparancsnoki beosztásába nevezték ki.

Mikor a szovjet csapatok körülzárták Budapestet, Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführer parancsnoksága alatt lévő német erők mellett, az itt lévő magyar alakulatok alárendelt szerepet játszottak. 1945. január elején a magyar polgári ellenállók találkoztak Hindyvel és arra akarták rávenni, hogy nyisson rést valahol a frontvonalon azért, hogy a németektől kikényszeríthessék Pest feladását, és így megkíméljék a várost a háború borzalmaitól. Hindy válasza az volt: "Higgyék el nekem, uraim, helyzetemben egy német csicskás többet tud tenni, mint én!"[4]

Mikor már tarthatatlanná vált helyzetük a városban, a védők 1945. február 11-én 20:00-tól megkíséreltek kitörni a városból. A kitöréshez Hindy, akit Szálasi időközben február 1-jén előléptetett vezérezredessé, személyesen állította össze a Szentháromság téren támadásra készülő harccsoportokat.[5][6] Ez a kísérlet jószerével meghiúsult: a szovjet csapatok számítottak erre és a lehetséges kitörési irányok mélységébe csapatokat vezényeltek. A kitörés véresen összeomlott, maga Hindy is szovjet fogságba került 11-én az esti órákban, törzsével és feleségével együtt. A magyar hatóságok 1945. június 19-én lefokozták és a honvédség hivatásos állományából elbocsátották. Mindezek ellenére a szovjet hadbíróság vizsgálata után visszaadták neki a kardját, majd két orosz ezredes kíséretében 1946. február 16-án átadták a magyar hatóságoknak. A Népbíróság kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Az 1946. augusztus 29-én megerősített halálos ítéletet követően bírái nem ajánlottak kegyelmet, hiszen két óra múltán 15.00 órakor Hindyt kivégezték.[7][8] Gosztonyi Péter szerint felakasztásának legfőbb oka az 1944. október 15-i Horthy-kiugrás elszabotálása volt.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Halálesete bejegyezve a Bp. V. ker. állami halotti akv. 464/1946. folyószáma alatt.
  2. Gosztonyi, Péter. A Magyar Honvédség a második világháborúban, 2. kiadás, Budapest: Európa Könyvkiadó, 301. o. ISBN 963-07-5386-3 (1992) 
  3. földeáki Návay Imre: Vitéz kis és nagyhindi Hindy Iván M. Kir. vezérezredes Budapest hős védője emlékezetére. betiltva.com, 2010. február 11. (Hozzáférés: 2011. július 30.)
  4. ^ a b Ld. Gosztonyi Péter: Néhány gondolat Budapest 1944-45-ös ostromáról.
  5. Gosztonyi Péter. A Magyar Honvédség a második világháborúban. Európa Könyvkiadó, Budapest, 239. o. ISBN 9630753863 (1992) 
  6. földeáki Návay Imre: Vitéz kis és nagyhindi Hindy Iván m. kir. vezérezredes Budapest védője emlékezetére. kopja.hu. (Hozzáférés: 2012. február 15.)
  7. Marschalkó Lajos, Fiala Ferenc: Vádló Bitófák II. rész. freepress-freespeech.com. (Hozzáférés: 2011. július 30.)
  8. Az 1946-ban Budapesten kivégzett MÁRTIROK névsora. szittya.com. (Hozzáférés: 2011. július 30.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • BUDAPEST SIEGE: General Ivan Hindy (angol nyelven). (Hozzáférés: 2011. július 30.)
  • Hindy Iván (magyar nyelven). Hadtörténeti Könyvtár, 2011. augusztus 29. (Hozzáférés: 2012. február 15.)
  • Hindy Iván (magyar nyelven). Hadtörténeti Könyvtár, 2011. augusztus 29. (Hozzáférés: 2012. február 15.)