Hiei (csatacirkáló)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hiei
Hiei Sasebo 1915.jpg
Hajótípus Csatacirkáló / csatahajó
Üzemeltető A Japán Császári Haditengerészet zászlaja Japán Birodalmi Haditengerészet
Hajóosztály Kongó osztály
Pályafutása
Megrendelés 1911
Építés kezdete 1911. november 4.
Vízre bocsátás 1912. november 21.
Szolgálatba állítás 1914. augusztus 4.
Sorsa 1942. november 14-én elsüllyedt
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 36 600 t
Hossz 222 m
Szélesség 31 m
Merülés 9,7 m
Hajtómű Gőzturbina
Sebesség 30 csomó (56km/h)
Hatótávolság 19000 km 14 csomós (26 km/h) sebesség mellett

Legénység 1360 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz Hiei témájú médiaállományokat.

A Hiei (比叡) csatacirkáló a Japán Birodalmi Haditengerészet flottájában szolgált az első és második világháború ideje alatt. A Kongó osztályú csatacirkálók közül, a négy darabból másodikként került megépítésre. Erős fegyverzet, nagy sebesség és elégtelen vértezet jellemezte őket.

Az osztály terveit George Thurston brit hajómérnök tervezte, az első egység, a Kongó Nagy-Britanniában, az osztály többi hajója Japánban épült. A Kongó osztály gyakorlatilag a brit Lion osztályú csatacirkálók exportváltozata volt, a brit hajókénál gyengébb páncélzattal, de kissé erősebb fegyverzettel. Ezeket a csatacirkálókat többszötr átépítették és korszerűsítették, a második világháború előtti utolsó modernizálási program után, könnyű páncélzatuk ellenére már a csatahajók közé sorolták őket.

A hajó nevének eredete, hasonlóan a többi testvérhajójával egy hegyhez köthető. A Hiei-hegy Kiotó északkelete részén található. Nem ő volt az első hajó ezzel a névvel. A Kongó osztály már a 19. században létezett. Elődje Angliában készült 1878-ban, majd részt vett a orosz–japán háborúban 1904 és 1905-ben, majd 1906-ban mentőhajónak sorozták be, végül 1912-ben adták el roncsként.

A Hiei az első világháború ideje alatt főként felderítőhajóként szelte a tengert a kínai partoknál, valamint részt vett az 1923-as nagy kantói földrengéskor a mentőmunkálatokban is.

Az 1930-as évek közepén pedig az akkori császár, Hirohito személyes hajójaként volt nyilvántartva. Ez idő alatt részt vett a jokohamai haditengerészeti bemutatón is 1933-ban mint a császár zászlóshajója. A hajó vesztét a második világháború alatt, 1942-ben ameriki nehélzcirkálók, könnyűcirkálók és rombolók, valamint légitámadások okopzták.


Az Kongó osztály első hajója és egyben névadója a Kongó (金剛) még Angliában készült. A Hiei már Japánban, a jokoszukai tengerészeti hajógyárban készült el 1911. november 4.-én, legtöbb alkatrésze azonban még Angliában lett legyártva. Vízrebocsátásának időpontja 1912. november 21.-ére esett. A haditengerészet kötelékébe hivatalosan 1914. augusztus 4.-én lépett. A Kongó osztály további két tagjának a neve a Kirisima (霧島) és Haruna (榛名) volt. Ebben az időben a világ legjobban felszerelt, de csak gyengén páncélozott hajói közé tartoztak.

Fegyverzete és felépítménye[szerkesztés]

A Hiei fő fegyverzete 8 darab brit licenc alapján gyártott, 356 mm-es L/45 ágyúból (Vickers 14 inch/45 naval gun) állt, a löveg tömege 86 t, hossza 16,0002 m, a lövedék tömege: 673.5, maximális lötávolsága: 35.45 km. A 356 mm-es lövegek négy kétágyús páncélozott lövegtoronyban kaptak helyet. Másodlagos fegyverzetét a 16 darab 152mm ágyú, egyesével kazamatákba építve, valamint 8 darab 76mm-es löveg alkotta. Rendelkezett ezenfelül még légvédelmi lövegekkel és torpedóvető csövekkel is. A légvédelmi fegyverek száma 4 darab 6,5mm-es lövegre korlátozódott, ezáltal a hajó veszélynek volt kitéve egy esetleges légicsapások miatt. A torpedóvetők száma 8 darab volt, ezek 4x2-es elrendezésben voltak jelen.

1935-ben a Hiei fegyverzete modernizáláson esett át. Főként a légvédelmet fejlesztették. A 6,5mm-es lövegeket lecserélték a 96-os típusú, 25mm-es légvédelmi ágyúkra, melyeknek darabszáma összesen 20 darabra nőtt, 10x2-es elosztásban. Az eredeti 76mm-es lövegeket is leszerelték, helyettük szintén 8 darab, 127mm-es DP löveget szereltek fel, melyek egyaránt alkalmasak voltak a felszíni illetve légi célpontok elleni támadásokra. Felszereltek rá, ezenkívül még két darab repülőgépdarut is, melyek a hidroplánok a hajótestre való visszaemelését segítette elő. A felszállásukat megkönnyítő katapultokat szintén ellátták.

A hajó vízkiszorítása 37 200 tonna, hossza 222 méter, szélessége 31 méter, vízbemerülése 9,7 méter volt. Maximális sebessége 30 csomó mely kilométerbe átszámítva 55,56 km/h volt. A hajó hatótávolsága összesen 18507 km volt. Legénységének száma 1360 fő.

Páncálzat az utolsó modernizáció után, 1940-ben: övpáncél: 203 - 76 mm, fedélzet: 69.85 mm, az övpáncél két végét lezáró keresztválaszfalak: elől: 127 - 228.6 mm, hátul: 152 - 203 mm, fedélzet: 69.85 - 102 mm, lövegtorony: 254 mm (homlokpáncél), parancsnoki harcálláspont: 254 mm.

Szolgálat[szerkesztés]

A Hieit 1914 augusztus 4.-én sorolták be a szaszeboi tengerészeti körzetbe, mielőtt hozzácsatolták volna az első flotta harmadik csatahajó osztagához. 1916-ban felderítő feladatokat látott el az újonnan elkészített testvérhajóival a Kirisimával és a Harunával a kínai partok közelében. 1917-ben a Hiei többnyire Szaszebóban állomásozott a testvérhajóival. 1920-ban tartalékba helyezték. Az 1923 szeptemberében történt nagy kantói földrengés idején a legtöbb japán hajót bevetették a mentőmunkálatokban, így ebben a Hiei is segédkezett. 1922-ben a washingtoni haditengerészeti egyezmény értelmében korlátozták az építhető nehét hadihajók számát, ezáltal 1931-ig Japán nem építhetett új csatahajókat, vagy csatacirkálókat. 1927 júliusában Takamacu herceg, Hirohito fiatalabb testvére irányítása alá került. Ezután nem sokkal több fejlesztésen ment keresztül.

1929 október 15.-én a Hieit demilitarizálták és gyaiskolahajónak nyilvánították, ezzel elkerülve a hajó szétbontását. Ezt a kurei haditengerészeti bázison végezték el. Eltávolították fegyverzete egy részét, köztük a torpedóvetőit, leszerelték a páncélzatát, valamint a kéményeinek a számát háromról kettőre módosították. A sebességét 18 csomóra, km/h-ban 33-ra csökkentették. Az összes leszerelt fegyverzetét elraktározták. 1929 novemberében a hajót újra tartalékállományúvá minősítették.

1931 szeptemberében Japán támadást indított a kínai tartomány, Mandzsúria ellen, melyet elfoglalása után bábállammá alakított Manchukuo néven. A Nemzetek Szövetsége szerint ezzel Japán megsértette a kínai szuverenitást és a nemzetközi törvényeket. Japán válaszul kilépett a Nemzetek Szövetségéből és felmondta a washingtoni egyezményt is, ezzel megszüntetve minden eddigi korlátozást ami akadályozta a hajóépítésben.

1937 és 1941 között megkezdődött a Hiei modernizálása. Páncélzatát kissé megerősítették, új hajógépeket kapott, és 56,5 km/h sebességével kitűnt, emiatt új besorolást kapott, gyenge páncélzata ellenére gyors csatahajóvá nyilvánították.

1941 novemberében az első flotta harmadik csatahajó egységébe sorolták be újra. Még ez évben, november 26.-án kihajózott a Kirisimával és 6 repülőgép-hordozóval, hogy december 7.-én csapást mérjen az amerikaiak csendes-óceáni flottájára, amely Pearl Harborban tartózkodott. A támadásban összesen két csatahajót semmisítettek meg (USS Arizona, USS Oklahoma), valamint többet megrongáltak a japán erők. A támadás és a hadiállapot beállta után a Hiei visszatért Japánba.

1942-ben több ütközetben is részt vett. Először január 17.-én hajózott ki, hogy hordozókat támogasson a harmadik csatahajó egység több tagjával Februárban újból kihajózott több hordozóval és rombolóval, hogy válaszcsapást mérjen az amerikaiak által elkövetett rajtaütések miatt a Gilbert és Marshall szigetek körzetében. Március elsején újabb feladatot kapott mint kísérő hajó Kirisimával és Csikuma nehézcirkálóval. 1942 áprilisában a Hiei és a harmadik csatahajó egység csatlakozott egy összevont flottához, hogy rajtaüssenek az öt csatahajóból, két nagyobb és egy könnyű repülőgép-hordozóból, számos cirkálóból és rombolóból álló brit Keleti Flottán (Eastern Fleet) az Indiai-oceánon. Április 5.-én kezdték meg a támadást a colomboi kikötő ellen. Április 8.-án japán hordozók támadást indítottak a Királyi Haditengerészet Trincomalee-i bázisa ellene, ahonnan még előző éjszaka elhajóztak az angolok. A támadásból visszatérve vette észre a Haruna felderítő repülőgépe HMS Hermes brit könnyű repülőgép-hordozót, mely a légi csapás után nem sokkal elsüllyedt. A midwayi csata idején, 1942 május 27-én a Hieit a Kongóhoz és négy másik nehéz cirkálóhoz osztották be, Kondó Nobutake admirális alá. Az egyesült flotta vereséget szenvedett és 4 darab hordozó is elsüllyedt. Kondó a flottát visszavezette Japánba. A Hiei a júliust a szárazdokkban töltötte. Augusztusban vett részt újra a harcokban mint a Shókaku repülőgép-hordozó kísérője a Salamon-szigeteknél. Októberben újra beosztást kapott, ezúttal Abe Hiroaki admirális alatt szolgált. Október 13.-án az esti órákban támadást indítottak Guadalcanal szigetén Henderson Field amerikai repülőgtere ellen. A Hiei feladata a biztosítás volt, amíg két testvérhajója a Kongó és a Haruna közel teljesen lerombolta a repülőteret. Október 26 és 30 között a Hiei, testvérhajóival együtt részt vett a Santa Cruz szigeteki csatában.

Utolsó csatája 1942 november 10.-én kezdődött. Trukból hajózott ki Abe Hiroaki admirális vezetése alatt a Kirisimával és 11 rombolóval, hogy biztosítsák a Henderson Field környéki területet, ugyanis egy nagyobb, japán csapatszállító konvojnak kellett volna elhaladnia a térségben. Azonban az amerikaik felfedezték a közeledtüket ezért az amerikai haditengerészet Danial J. Callaghan vezetésével két nehézcirkálót, három könnyűcirkálót és nyolc darab rombolót vezényelt ki, hogy egtámadják a japán flottát Ironbottom-szorosnálnál. Abe észlelte, hogy flottáját felfedezték az amerikaiak, de nem gondolta, hogy komolyabb ellenállásba fog ütközni ezért a lövegekben repeszromboló lövedékek voltak, melyekkel Herderson Field-et akarta támadni. Az amerikai nehéz- és könnyűcirkálók és rombolók támadása után a 356 mm-es lövegeket páncéltörő lövedékkel kellett feltölteni. A Hiei tüzet nyitott egy amerikai légvédelmi könnyűcirkálóra, az USS Atlantára, ezzel megkezdve az első tengeri ütközetet Guadalcanalért. A USS Atlanta megsemmisítette ugyan a Hiei keresőfényeit, azonban a japán hajó sikeres lövést adott le az Atlanta hídjára. Ezután a Hiei és Kirisima elsüllyesztett egy és megrongál még egy rombolót, ezzel a Hiei magára vonta az amerikai hajók figyelmét, amelyek 127 mm-es könnyű lövegei a közelharcban súlyos sérüléseket okoztak a Hiei gyengén, vagy egyáltalán nem páncélozott felépítményeiben. Találatot kapott a hajó hídja is, emiatt Abe Hiroaki tengernagy is megsérült. Mivel az amerikai hajók legjobban a Hieire koncentráltak, így a Kirisima el tudott menekülni és sikeres találatot leadni a USS San Francisco nehézcirkálórara, megölve Daniel J. Callaghan admirálist. A Hiei azonban már nem tudott elmenekülni. Találatot kapott a kormányműve. Abe, miután a hajóját súlyos találat érte visszavonulást rendelt el. A Kirisima megpróbálta elvontatni a Hieit, de a kormánymű sérülése miatt a hajó csak körbe körbe forgott. November 14.-én a Hiei újabb támadást kapott amerikai B-17-es nehézbombázóktól mialatt folyamatosan körbeforgott. Később további torpedótalálatokat szenvedett el Grumman TBF Avanger torpedóbombázóktól. Végül este süllyedt el, legénységéből 188 fő velesett. Ezzel a Hiei volt az első csatahajó, amelyet a japánok elveszítettek a második világháború során. A hajó pusztulása elsősorban gyenge páncélzatának következménye, mely az amerikai nehézcirkálók közepes kaliberű, 203 mm-es és könnyűcirkálók és rombolók könnyű 127 mm-es lövedékei ellen sem nyújtott kis távolságból megfelelő védelmet.

2019 február 6.-án találták meg a roncsát 900 méter mélyen az óceánban északnyugatra a Savo szigetektől a Salamon-szigeteknél. A roncs feltárása során a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a hajó lőszerkészlete a süllyedés ideje alatt felrobbant.

Források[szerkesztés]

Commons:Category:Japanese battleship Hiei
A Wikimédia Commons tartalmaz Hiei (csatacirkáló) témájú médiaállományokat.