Heysel-tragédia
| Heysel-tragédia | |
.jpg) | |
| Ország |  Belgium |
| Elhelyezkedése | |
 Heysel-tragédia
Pozíció Belgium térképén
| |
 é. sz. 50° 53′ 42″, k. h. 4° 20′ 02″Koordináták: é. sz. 50° 53′ 42″, k. h. 4° 20′ 02″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Heysel-tragédia témájú médiaállományokat. | |
A Heysel-tragédiát a hetvenes-nyolcvanas években jelentős futballhuliganizmus okozta, mikor 1985. május 29-én, a brüsszeli Heysel Stadionban, az angol Liverpool FC és az olasz Juventus FC mérkőzésén ledőlt egy támfal, 39, többségében olasz szurkoló halálát eredményezve. A mérkőzés az 1984-85-ös BEK sorozat döntője volt.
Nagyjából egy órával a tervezett kezdőrúgás előtt az ellenfél szurkolói által felhergelt angol huligánok betörtek az olaszoknak fenntartott szektorba, menekülésre késztetve őket. A stadion omladozó oldalfala nem bírta a nyomást, és az emberekre dőlt. A mérkőzést a tragédia ellenére lejátszották.
A tragédiát 2005-ben Lars-Christer Olsson, az UEFA akkori igazgatója „az UEFA-tornák történetének legsötétebb órájának” nevezte.[1] Ide tartozik, hogy 1982-ben a moszkvai Luzsnyiki stadionban játszott Szpartak Moszkva–HFC Haarlem UEFA-kupamérkőzés legvégén a kijáratnál szerencsétlen módon összetömörült nézők 66 embert tapostak halálra; az eset részletei 1989-ben kerültek nyilvánosságra.[2][3]
A háttér[szerkesztés]
1985 májusában a Liverpool Európa első számú egyesülete volt, az elmúlt nyolc BEK sorozatból négy alkalommal is ők szerezték meg a végső győzelmet, és ismét bejutottak a legrangosabb európai kupa döntőjébe, ahol az előző évben, a hazai pályán játszó AS Roma ellen elnyert címük megvédésére készültek. Ismét olasz ellenfél várt rájuk, a KEK címvédője, az 1982-es világbajnok olasz válogatott nagy részét felvonultató, az 1983-as, 1984-es és 1985-ös év aranylabdásával, a francia Michel Platinivel kiegészülő Juventus akadályozhatta már csak meg a Vörösöket a duplázásban. Túlzás nélkül állítható, Európa legjobbjai készültek szembenézni egymással.
Korábban, januárban a két egyesület megmérkőzött már egymással, az Európai Szuperkupa döntőjében, Torinóban 2-0-ra nyert a Juventus. Elvileg lett volna még egy visszavágó, de a Liverpool nem talált helyet a naptárában, így azt Heysel utánra halasztották. Soha nem játszották le azt a mérkőzést.
1984 – Liverpool-Roma[szerkesztés]
A Heyselt megelőző esztendőben a Liverpool az AS Roma ellen játszotta a döntőt. A döntőt a Roma otthonában, a Stadio Olimpicóban rendezték, ahol az angol együttes győzedelmeskedett, tizenegyesekkel. A mérkőzés után a szállásaikra hazatérő Liverpool szurkolókat a Roma fanatikusainak csoportjai támadták meg, sok britet vertek, vagy késeltek meg. Az eseten megdöbbent római sajtó arról számolt be, hogy a támadás nem csak a vereség feletti csalódásnak volt köszönhető, hanem az olasz szurkolók előre eltervezett akciója volt, ezt bizonyítja, hogy már a mérkőzés előtt a stadionhoz érkezők autóiban is fegyverek voltak.[4]
A liverpooli helyi rádió, a Radio City tudósítói is első kézből tapasztalhatták meg az erőszakos eseményeket. A római szurkolók egy csoportja a helyi buszmegállóban várakozó liverpooliakra támadt, a buszvezető pedig nem engedte felszállni az angolokat, így legtöbbjük Nagy-Britannia római nagykövetségén talált menedékre. Mindössze egy önként jelentkező buszsofőr akadt, aki vállalta, hogy járművén egészen a szállodájukig szállítja a briteket, a busz útját a rendőrök biztosították. A Radio City munkatársai a buszon készítettek interjút a megvert és megkéselt áldozatokkal. Az angol sajtó nem foglalkozott különösen az eseményekkel, egyedül a Liverpool Echo számolt be „Eksztázis és agónia” című vezércikkében a történtekről, az olasz média viszont napokig foglalkozott a sajnálatos üggyel.
Az 1984-es római eset után elterjedt a hír, hogy az angol huligánok általános támadásra és bosszúra készülnek az olaszok ellen a Juventus elleni döntőben, emiatt a leghírhedtebb csoportok, többek közt a lutoni MIGS, a millwalli Bushwackers, a West Ham-es ICF és a newcastle-i Gremlins tagjai is elutaztak Brüsszelbe. Ma már általánosan elfogadott nézet, hogy ezek a hírek nem fedik a valóságot.
1985. május 29.[szerkesztés]
Az 1930-ban épült Heysel Stadion eddigre elavult, és visszatekintve a történtekre, teljességgel alkalmatlan helyszín volt egy olyan jelentős sportesemény megrendezésére, mint amilyen a BEK döntője. A stadion nagy része omladozott. Sokak számára nyilvánvaló volt, hogy biztonsági szempontból nem alkalmas futballmérkőzés megrendezésére, de egyedül a Liverpool ügyvezető igazgatója, Peter Robinson próbált nyomást gyakorolni az UEFA-ra, hogy jelöljön ki új helyszínt.[5]
Az arénába 58-60 ezer szurkoló zsúfolódott be azon az estén, mindkét részt vevő csapatot több, mint 25 ezer fő képviselte. A gólvonal mögötti, állóhelyes lelátókat három-három zónára bontották szét. A Juventus szurkolói a saját oldalukon az O, az N és az M szektorokban foglaltak helyet, szemközt az X és Y szektorokat a liverpooliaknak, a közvetlenül emellett lévő Z szektort pedig a semleges belgáknak tartották fent. Az elv, hogy ilyen nagy semleges zónát alakítsanak ki, lehetővé tette az olasz és az angol szurkolóknak, hogy utazási ügynökségeken és a stadionon kívüli jegyüzéreken keresztül szerezzenek belépőt, és így egy veszélyes, kevert zónát alakítsanak ki. A semleges szektor ellen mindkét klub tiltakozott.[6]
Ebben az időben Brüsszelben, és Belgium egész területén, jelentős számú olasz közösség élt és sok kivándorolt Juventus szurkoló vásárolt jegyet a Z szektorba.[7] A maradék belépők nagy részét utazási ügynökségek vásárolták fel és adták el, többségében a Juventus szurkolóinak, kis százalékban a Liverpoollal szimpatizálóknak.
Mindehhez járult, hogy a két liverpooli szektor túlzsúfolt volt, hiszen sok szurkoló – legtöbbjük az egész napos ivászattól lerészegülten – jegy nélkül is bejutott a gyenge biztonsági ellenőrzést kijátszva.[8] A helyzet teljesen kiéleződött.
A tragédia[szerkesztés]
A gondok hozzávetőlegesen este hét óra körül kezdődtek, egy órával a tervezett kezdőrúgás előtt.[9] A tragédia egy feledésbe merült előzménye, hogy közvetlenül a BEK döntőt megelőzően egy ifjúsági mérkőzést játszottak a pályán. A két belga csapat pont a finálé résztvevőinek színeit viselte. A félidőben a vörös csapat vezetett 3-0-ra, a Liverpool szurkolók nagy megelégedésére, akik úgy szurkoltak, mintha már a kupadöntő folyna. Az első összecsapás a stadionban 19 óra 10 perc körül zajlott le, amikor a fehér csapat gólt szerzett, az olasz és az angol szurkolók összeverekedtek.[1] Néhány perccel később a mérkőzést lefújták és a gyerekeket lehívták a pályáról. Az Y szektorban ülő liverpooliak és a Z szektorban lévő Juventus szurkolók csak néhány méternyire voltak egymástól. A két tábort csupán egy gyenge drótkerítés és a néhány rendőr által őrzött „senki földje” választotta el.[10] Máig nem tisztázott körülmény, hogy ki kezdte a petárdák, rakéták és más anyagok átdobálását a másik szektorba, de az tény, hogy hét óra körül dobálózás alakult ki. A „bombák” között megtalálhatóak voltak a stadion darabjai is, hiszen az olyan rossz állapotban volt, hogy a drukkerek könnyedén újabb és újabb kődarabokat tudtak szerezni a lelátók padlózatából.
Ahogy közeledett a kezdőrúgás pillanata, a dobálózás egyre intenzívebbé kezdett válni. A Liverpool szurkolók egy csoportja ekkor, áttörve a drótkerítést, rohamot indított a Juventus szurkolói ellen, akik menekülésbe kezdtek. A nyolcvanas évek angol szurkolói kultúrájához szervesen kapcsolódott ez, teljesen általános volt, hogy az egyik tábor egy jól sikerült pillanatban betör az ellenfél területére, majd kis csetepaté után visszavonul a saját szektorába. Most viszont nem angol csapat küzdött angol ellen, az olaszok pedig nem ismerték, nem is ismerhették a szigetországi szokásokat, így fejvesztve menekülni kezdtek. De nem volt hova, emiatt a szektor oldalánál lévő falhoz préselődtek, sokan megpróbáltak átmászni azon, de a támfal nem bírta a nyomást és ledőlt.
A halálesetek döntő hányadát a fal leomlása okozta, 39 ember veszítette életét és több, mint hatszázan sérültek meg.[10][11] Az áldozatok testét vaskerítés darabokra helyezték és egy halomba gyűjtötték a stadionon kívül, hatalmas futball-zászlókkal takarva le őket. Mikor a rendőrségi és mentőhelikopterek megérkeztek, a légcsavarok szele egyszerűen lefújta az áldozatokról az egyszerű takarót. A helyzet kaotikus volt.
Az események viszont még korántsem értek véget, a Z szektorbeli társaikért bosszút állni szándékozó Juventus-fanatikusok elözönlötték a pályát és a Liverpool szurkolók felé indítottak támadást, de a rendőri beavatkozás végül megakadályozta, hogy még nagyobbra nőjön a káosz, igaz a Juventus szurkolói még így is két órán át küzdöttek - köveket, üvegeket és rakétákat dobálva - a rendőrökkel, egyikük még pisztolyt is rántott a rendfenntartókra.[12] Mikor lefújták a mérkőzést, a lelátók egyes részein még mindig ádáz küzdelem folyt a rendőrök és az olaszok között, a pályát a mérkőzés alatt pedig mindvégig rendőri osztagok biztosították.
A 39 áldozat[szerkesztés]
Harminckilenc futballszurkoló veszítette életét a tragédiában, 32 olasz, 4 belga, 2 francia és egy észak-írországi.
|
|
Juventus – Liverpool 1–0[szerkesztés]
A tragédia méretei ellenére a rendezők úgy gondolták, hogy meg kell tartani a mérkőzést, hiszen attól féltek, hogy annak lefújásával az események továbbterjedését kockáztatnák meg, így, miután a két csapatkapitány arra kérte a tömeget, hogy nyugodjanak le, elkezdődött a meccs. Bár a beszámolók eléggé ellentmondásosak ez ügyben, valószínűleg a játékosok nagy része nem volt tisztában a helyzet súlyosságával és azzal, hogy halottak is vannak, arról csak a mérkőzés után értesültek.
A meccset végül a Juventus nyerte 1-0 arányban, egy Michel Platini által értékesített, vitatható tizenegyessel. A büntetőt a svájci Daina játékvezető Zbigniew Boniek buktatásáért ítélte meg, igaz az egyértelműen a tizenhatos vonalán kívül történt.[13]
A mérkőzés lefújása után a Juventus játékosai önfeledten ünnepeltek a pálya közepén, ebből is az feltételezhető, hogy a játékosok nem tudtak róla, hogy mi is történt pontosan a stadion sarkában két órával korábban.
Következmények[szerkesztés]
Hivatalosan az egész tragédia miatt csak és kizárólag a Liverpool szurkolóit tették felelőssé. Május 30-án, az UEFA hivatalos ellenőre, Gunter Schneider azt nyilatkozta, hogy „Kizárólag az angol szurkolók a felelősek. Ez kétségtelen.” Az esemény szervezője, az UEFA; a Heysel Stadion üzemeltetői és a belga rendőrség ellen soha nem indult nyomozás. Nem folytattak nyomozást a tragédiát kiváltó okokkal kapcsolatban sem.[7]
Május 31-én, Margaret Thatcher brit kormányfő nyomására az FA visszavonta a következő évre az összes angol csapat nevezését az európai kupákból,[14] két nappal később pedig az UEFA „meghatározatlan időtartamra” kitiltotta az angol klubokat. Június 6-án a FIFA kiterjesztette a tilalmat az egész világra, de egy héttel később ezt úgy módosították, hogy engedélyezték a barátságos mérkőzéseket. A kizárás nem érintette az angol nemzeti válogatottat. A Liverpoolra további hároméves eltiltást róttak ki az utánra, ha a többi angol csapatot felmentik a büntetés alól.[15] Végül az angol csapatok száműzetése öt évig tartott és a Liverpool extra büntetését is egy évre csökkentették.
A brit rendőrség átfogó vizsgálatot indított az elkövetők bíróság elé állításának érdekében. 17 percnyi filmet és rengeteg fényképet vizsgáltak át a nyomozás során. A TV Eye egy egyórás műsor keretében bemutatta az egész felvételt és a brit napilapok is publikálták a gyanúsítottak fotóit.
27 letartóztatás történt emberölés vádjával, 60%-uk volt liverpooli, a többiek Aberdeentől Ipswichig az ország többi területéről származtak. Sokan közülük már jól ismertek voltak különböző, futball eseményeken történt rendbontás miatt. 1989-ben, egy öt hónapos bírósági tárgyalás után 14 Liverpool szurkolót ítéltek el Belgiumban 3 évre, gondatlanságból elkövetett emberölés miatt.[16] A büntetés időtartamának felét felfüggesztették,[17] és máig nem tisztázott, hogy hányan töltötték le a büntetésüket.
A Heyselben még tíz éven keresztül tartottak atlétikai versenyeket, de többé nem rendeztek futballmeccset az öreg stadionban. 1995-ben a létesítményt lebontották és a Baldvin király Stadiont építették fel a helyén, 1996-ban pedig a futball is visszatért „Heyselbe”, a Belgium–Németország barátságos mérkőzés keretében. Még ugyan ebben az évben ismét nemzetközi kupadöntőt rendeztek itt, 1996. május 8-án a Paris Saint-Germain 1-0 arányban győzte le a Rapid Wien együttesét a KEK fináléjában.
Játékosok és szurkolók reakciói[szerkesztés]
Több Juventus játékos és szurkoló is felemelte a hangját az ellen a mód ellen, ahogy az olasz klub kezelte a történteket, nem sokkal a mérkőzés után a trófeát a klub múzeumában állították ki, de semmit sem tettek a tragédiában érintett családok megsegítésére, még csak egy emlékművet sem állítottak az áldozatok tiszteletére.[16]
A Liverpool játékosai és szurkolói viszont azt hangoztatták, hogy helytelen csak és kizárólag a Liverpoolra terhelni a felelősséget, ahelyett, hogy felülvizsgálnák a stadionkijelölési, a jegyelosztói és a biztonsági rendszereket, de végül ez ügyben soha nem történt kivizsgálás.
Következmények az angol futballban[szerkesztés]
Az európai kupákból való kitiltás kétségkívül mély hatással volt az angol futballra. Anglia csapatai az ötéves eltiltás előtt uralták Európát, zsinórban hat alkalommal nyerte meg angol csapat a BEK-et 1977 és 1982 között, majd 1984-ben ismét egy szigetországi diadal született. A tilalom 1990-ben történt feloldása óta először 1999-ben nyert angol csapat. A Liverpool hat év alatt négyszer nyerte el a kupát, de ezután húsz évet kellett várni az ötödikre. Az eltiltás miatt viszont megnőtt a nyomás az angol csapatokon, hogy a hazai porondon szerepeljenek jól, ez viszont az angol csapatok játékának minőségi emelkedését eredményezte.
Heysel után az angol csapatok igyekeztek szigorítani a szabályokon, hogy így tartsák távol a balhézó elemeket a stadionoktól, de jelentős, átfogó reform nem született egészen a Hillsborough-tragédiáig, amikor is 1989-ben 96 szurkoló veszítette életét.
Az új szabályozásnak köszönhetően ma már sok esetben tagságival kell rendelkezni az adott klubnál, hogy jegyhez juthasson valaki, a stadionokban pedig zártláncú kamerarendszer figyeli a szurkolókat. Azoktól a drukkerektől, akik nem megfelelően viselkednek a mérkőzések alatt, megvonhatják a tagsági igazolványt és ezzel kitilthatják őket az összes angol stadionból.
A kitiltásban érintett egyesületek[szerkesztés]
Az eltiltás összesen 17 angol klubot akadályozott meg a nemzetközi kupaindulásban.
| Klub | BEK | UEFA-kupa | KEK |
|---|---|---|---|
| Liverpool | 1986–87, 1988–89, 1990–91 | 1985–86, 1987–88 | 1989–90 |
| Everton | 1985–86, 1987–88 | 1988–89 | 1986–87 |
| Arsenal | 1989–90 | 1987–88 | |
| Tottenham Hotspur | 1985–86, 1987–88, 1989–90 | ||
| Manchester United | 1986–87, 1988–89 | 1985–86 | |
| Chelsea | 1985–86, 1986–87 | ||
| Norwich City | 1987–88, 1989–90 | ||
| Nottingham Forest | 1988–89, 1989–90 | ||
| Southampton | 1985–86 | ||
| Oxford United | 1986–87 | ||
| West Ham United | 1986–87 | ||
| Sheffield Wednesday | 1986–87 | ||
| Luton Town | 1988–89 | ||
| Queens Park Rangers | 1988–89 | ||
| Derby County | 1989–90 | ||
| Coventry City | 1987–88 | ||
| Wimbledon | 1988–89 |
A tilalom feloldása után az angol csapatoknak még öt évet kellett várniuk ahhoz, hogy visszanyerjék azokat a kupahelyeket, amikkel 1985 előtt rendelkeztek. Az 1994-95-ös kiírásig így 8 klub nem tudott elindulni az UEFA Kupában.
| Szezonok | Klub(ok) |
|---|---|
| 1990–91 | Tottenham Hotspur, Arsenal, Chelsea |
| 1991–92 | Crystal Palace, Leeds United, Manchester City |
| 1992–93 | Arsenal, Manchester City |
| 1993–94 | Blackburn Rovers, Queens Park Rangers |
| 1994–95 | Arsenal |
Megemlékezések[szerkesztés]
A 2000-ben megrendezett Európa-bajnokság alkalmával az olasz nemzeti csapat összes tagja egy-egy virágot hagyott a Baldvin király Stadionban, így tisztelegve az áldozatok emléke előtt.
2005. május 29-én egy 140 ezer fontba kerülő emlékművet avattak fel az egykori Heyselben. A Patrick Rimoux francia művész által készített alkotás belga és olasz kő felhasználásával készült és az angol W. H. Auden által írt Funeral Blues című vers olvasható rajta, ezzel szimbolizálva a három nemzet közös bánatát. 39 égő világít az emlékművön, mindegyik egy-egy áldozat emlékére.[18]
A Liverpool és a Juventus egymás ellen mérkőzött meg a 2005. évi Bajnokok Ligája negyeddöntője alkalmával. A mérkőzésre húsz évvel Heysel után került sor, ez volt az első alkalom a tragédia óta, hogy ismét megmérkőzhetett egymással a két egyesület. Az első mérkőzésre az Anfieldon került sor, a Liverpool szurkolói színes kartonlapokból az "amicizia" ("barátság" olaszul) szót formázták meg. Sok olasz drukker megtapsolta a gesztust, de jelentős részük hátat fordítva fejezte ki véleményét.[19]
A torinói visszavágó alkalmával bosszúra szomjazó Juventus szurkolók csaptak össze a rendőrséggel és dobálták meg rakétákkal a Liverpool szurkolóit.[20] A párharcot összességében a Liverpool nyerte 2-1-re, a sorozat végén az angolok hódították el a trófeát.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Olsson urges anti-racism action (uefa.com)
- ↑ Kint gólöröm, bent tömeghalál (Index.hu)
- ↑ Az eltitkolt tragédia (valogatott.blog.hu)
- ↑ Heysel: the tragedy that should never have happened. The Times. (Hozzáférés: 2006. május 24.)
- ↑ LFC Story 1985. Liverpool Official Website. (Hozzáférés: 2006. május 24.)
- ↑ Night of mayhem in Brussels that will never be forgotten. The Times. (Hozzáférés: 2006. május 24.)
- ↑ a b Liverpool still torn over night that shamed their name. The Guardian. (Hozzáférés: 2006. május 24.)
- ↑ Our day of shame. The Times. (Hozzáférés: 2006. május 24.)
- ↑ The Heysel disaster. BBC News. (Hozzáférés: 2006. június 15.)
- ↑ a b Lost lives that saved a sport. The Guardian. (Hozzáférés: 2006. június 15.)
- ↑ 1985: Fans die in Heysel rioting. BBC News. (Hozzáférés: 2006. május 24.)
- ↑ The tragedy that dare not speak its name. The Observer. (Hozzáférés: 2006. május 24.)
- ↑ The Real King Of France. Article on Goal.com. (Hozzáférés: 2007. augusztus 22.)
- ↑ Thatcher set to demand FA ban on games in Europe. The Guardian. (Hozzáférés: 2006. május 27.)
- ↑ World Notes BRITAIN. Report by Time. [2013. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 22.)
- ↑ a b The witnesses. The Guardian. (Hozzáférés: 2006. május 27.)
- ↑ Liverpool remembers Heysel. BBC News. (Hozzáférés: 2006. május 24.)
- ↑ Anniversary monument honours Heysel dead. The Times. [2008. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. augusztus 30.)
- ↑ Mixed reactions to Heysel homage. BBC News. (Hozzáférés: 2006. június 15.)
- ↑ Juventus 0-0 Liverpool. BBC News. (Hozzáférés: 2006. június 15.)
További információk[szerkesztés]
- Heysel-tragédia cikk az LFC Online-on
- A BBC Sports rovatírójának, Alan Hansennek az emlékezése
- A DoubleBand Films dokumentumfilmje a tragédiáról
- Football Violence in Europe A Social Issues Research Centre kiadványa
- Memorial Italian Fansite Olasz nyelvű emlékoldal
- Videók
