Hexadekán
| Hexadekán | |
| |
| |
| IUPAC-név | hexadekán |
| Más nevek | n-hexadekán, cetán |
| Kémiai azonosítók | |
| PubChem | 11006 |
| ChemSpider | 10540 |
| EINECS-szám | 208-878-9 |
| MeSH | n-hexadecane |
| ChEBI | 45296 |
| RTECS szám | ML9200000 |
| InChIKey | DCAYPVUWAIABOU-UHFFFAOYSA-N |
| Beilstein | 1736592 |
| Gmelin | 103739 |
| UNII | F8Z00SHP6Q |
| ChEMBL | 134994 |
| Jmol 3D képek | 1 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C16H34; CH3(CH2)14CH3 |
| Moláris tömeg | 226,44 |
| Megjelenés | színtelen, benzinszagú folyadék |
| Halmazállapot | folyadék |
| Sűrűség | 0,77 g/cm³ |
| Olvadáspont | 18 °C (291 K) |
| Forráspont | 287 °C (560 K) |
| Oldhatóság (vízben) | oldhatatlan (20 °C)[1] |
| Oldószerei | apoláris szerves oldószerek |
| Törésmutató (nD) | 1,4329 (589 nm, 25 °C) |
| Viszkozitás | 7 mm²/s² (40 °C, kinematikai) |
| Gőznyomás | 0,01 kPA (20 °C) |
| kH | 43 nmol/Pa·kg |
| Megoszlási hányados | n-oktanol/víz 8,25 (20°C) |
| Kristályszerkezet | |
| Molekulaforma | lineáris |
| Termokémia | |
| Std. képződési entalpia ΔfH |
−458,3—454,3 kJ/mol |
| Standard moláris entrópia S |
586,18 J/mol·K |
| Hőkapacitás, C | 499,72 J/mol·K |
| Veszélyek | |
| MSDS | VWR 7668487 |
| EU osztályozás |  Xn[2]
|
| NFPA 704 |  3
1
0
|
| R mondatok | R65, R66[2] |
| S mondatok | S23, S24, S62[2] |
| Lobbanáspont | 135 °C (408 K) |
| Öngyulladási hőmérséklet | 215 °C (488 K) |
| Robbanási határ | 0,4–6,5% |
| Rokon vegyületek | |
| Rokon vegyületek | izocetán pentadekán heptadekán antracén |
| Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. | |
A hexadekán vagy közismertebb nevén cetán, tizenhat szénatomos, nyílt láncú, telített, úgynevezett paraffin szénhidrogén, a kőolaj és az abból készült gázolaj termékek egyik komponense. A többi komponenshez képest nagyobb jelentőséggel bír, mert a gázolajok gyulladási hajlamának jellemzésére szolgáló cetánszám meghatározásának egyik referenciamolekulája.
Előállítása és felhasználása
[szerkesztés]A gyakorlatban rendkívül ritkán állítják elő és használják a tiszta hexadekánt. Előállítása legkönnyebben a kőolaj atmoszferikus, illetve vákuumdesztillációja során keletkező gázolaj párlatokból további desztillációs, extrakciós és molekulaszitás eljárásokkal lehetséges. A nagy tisztaságú cetánt speciális gázolaj vizsgálatokhoz használják fel. A cetánt főként a kőolajfinomítás során kapott különböző szénhidrogén elegyekben, főként gázolaj termékek keverőkomponenseként használják fel.
Források
[szerkesztés]- A hexadekán adatlapja a Chemical Book-ban
- A PubChem adatlapja
- Adatlap a Sigma-Aldrich termékkatalógusban
- Adatlap a ScienceLab oldalán Archiválva 2018. október 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
