Herrich Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Herrich Károly
Herrich Károly.jpg
Született 1818. december 4.
Makó
Elhunyt 1888. november 21. (69 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Deák Szidónia
Gyermekei Szidónia, Leona, Melanie, Károly
Foglalkozása vízépítő mérnök,
miniszteri tanácsos
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Herrich Károly témájú médiaállományokat.
Felesége, Deák Szidónia (Györgyi Giergl Alajos festménye)

Herrich Károly (Makó, 1818. december 4.Budapest, 1888. november 21.) vízépítő mérnök, miniszteri tanácsos, a Tisza-szabályozás felügyelője.

Élete[szerkesztés]

Édesapja gyógyszerész volt. Pozsonyban végezte és a pesti egyetem mérnöki intézetében (Institutum Geometricum) végezte felsőfokú tanulmányait. Az 1840-es évek derekán már mint kamarai uradalmi mérnök működött a közép Tisza mentén Püspökladányban, amely alkalmazásában általános vízszabályozási munkálatokon kívül sokoldalú kultúrmérnöki tevékenységet fejtett ki.

1847-től osztálymérnökként dolgozott a Tisza-szabályozásnál a felső-tiszai szakaszon és Széchenyi István grófnak kedvelt embere volt, hivatva arra, hogy a Tisza-szabályozást Vásárhelyitől reá maradt örökségképen, az általa kijelölt rendszer szerint végezze be. Ennek következetes végrehajtása azonban nem volt megvalósítható.

A szabadságharcban mint honvéd számos ütközetben részt vett. Ezt követően 1850-től főmérnök volt a Tisza-szabályozási bizottmánynál, 1857-től pedig a központi felügyelőség ideiglenes főnökeként működött. 1863-ban számos tervváltozatot dolgozott ki a tisza-körösi öntöző- és hajózócsatornára. 1867-ben miniszteri osztálytanácsosi minősítésben a közmunka- és közlekedésügyi magyar királyi minisztériumba, 1869. január 4-től pedig a Tisza-szabályozás központi bizottságánál műszaki tanácsosként töltött be vezető szerepet a Tisza-szabályozásban.

A kultúrmérnöki intézménynek a szakminisztériumban való meghonosítását szintén ő kezdeményezte, de ez itt nem valósulhatott meg, hanem a kereskedelmi magyar királyi minisztérium léptette később életbe. Ez időre esnek hosszas utazásai külföldön, bejárta egész Európát és gazdag tapasztalatait úgy a Tisza-, valamint a Duna-szabályozás terveinek megállapításánál nagy mértékben érvényesítette; e szabályozási munkálatok mentették meg a fővárost a Duna áradásától. 1877-78-ban a Tiszavölgyi Társulatot is újjászervezte. A Tisza szabályozásának nagymérvű egységes keresztülvitele ekkor még nem volt kivihető, bár Herrich előre megjósolta a fenyegető és ismétlődhető veszedelmet az Alsó-Tisza vidékén, mely csakhamar be is következett, eredményei sajnos nem bizonyultak elegendőnek az 1879. évi szegedi árvízkatasztrófa megelőzésére.

1880-ban vonult vissza nyilvános pályájától; azonban a műszaki tudományok irodalma terén sokáig működött. Tanulmányait és műveit ha itthon nem is ismerték, idézték az angol és amerikai szaklapok. A magyar mérnök- és építész-egyletnek Hollán Ernővel, Ybl Miklóssal és Reitter Ferenccel egyik megalapítója és évekig a vízépítési szakosztály elnöke volt. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye törvényhatósági bizottsági tagja, a budapesti ágostai evangélikus magyar egyház presbitere, a budai alagút-részvénytársaság elnöke, az első magyar általános biztosító-társaság és a magyar mérnök- és építész-egylet választmányi tagja; a Ferencz-csatorna részvénytársaság igazgatója volt. Magyarországon elsőként szervezte meg a mezőgazdasági vízgazdálkodást.

Sokat tett a magyar mérnökök szakmai rangjáért és elismeréséért. Jelentős magánvagyona volt, Pesten több bérházat birtokolt. Szent Lőrinc pusztán 1865-ben vásárolt nagyobb területet.

Sírja a Kerepesi úti temetőben áll (53-1-66).[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]