Hernádi Vilmos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hernádi Vilmos
Személyes adatok
Teljes név Hernádi Vilmos
Születési dátum 1917
Születési helyBudapest Magyarország magyar
Halálozási dátum 1988 (70-71 évesen)
Halálozási helyBudapest, Magyarország
Nemzeti játékvezetés
ÉvekBajnokságStátusz
1962NB Ijátékvezető
Nemzetközi játékvezetés
ÉvekKonföderációStátusz
19541961.FIFA-tagjátékvezető

Hernádi Vilmos (Budapest, 1917 – Budapest, 1988) magyar nemzetközi labdarúgó-játékvezető.

Pályafutása[szerkesztés]

Nemzeti játékvezetés[szerkesztés]

Ellenőreinek, sportvezetőinek javaslatára lett NB. I-es játékvezető. 1962 júliusában az Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) sportpolitikai okokból egyik napról a másikra drákói határozattal olyan döntést hozott, hogy az élvonalbeli játékvezetők életkorát 50 évről azonnali végrehajtással 45 évre szállította le. Egy csapással 37 játékvezetőnek törték derékba sportpályafutását. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 1961-ben vonult vissza.

Nemzetközi játékvezetés[szerkesztés]

A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1954-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1961-ben búcsúzott.

Nemzetközi kupamérkőzések[szerkesztés]

Vezetett Kupa-döntők száma: 1.

Kupagyőztesek Európa-kupája[szerkesztés]

Az elindult tornasorozat első döntőjének második mérkőzése.

Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1961. május 27. Comunale Stadion, Firenze döntő második mérkőzés ACF FiorentinaRangers FC 2 : 1 50 000

Források[szerkesztés]

  • (1960) „újságcikk”. Játékvezető 1960. II. évfolyam 10-11. szám.  
  • (1962) „újságcikk”. Játékvezető 1962. III. évfolyam 9. szám.  
  • (1969) „újságcikk”. Játékvezető 1969. X. évfolyam.  

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Elődje:
Erich Steiner

KEK döntő
1961

Utódja:
Thomas Wharton