Herkules hadművelet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A Herkules hadművelet (Unternehmen Herkules) a tengelyhatalmak tervezett, de végül nem megvalósult, Málta elfoglalására irányuló vízi- és légi hadműveletének fedőneve volt a második világháborúban (olasz részről az akció kódneve: C3 hadművelet). A terv szerint a brit erőktől védett, Szicília és Líbia között fekvő szigetet német és olasz ejtőernyős és légi csapatok, illetve a szárazföldi haderő segítségével szállták volna meg, kiiktatva ezzel a britek légi és tengeri támaszpontját, egyben biztosítva a Földköz-tengeren történő utánpótlás zavartalanságát a Líbiában és Egyiptomban harcoló csapataikhoz. A német és olasz csapatok növekvő előkészületei ellenére az észak-afrikai hadszíntér helyzetének gyors változása miatt a tervet 1942 novemberében lefújták.

Előzmények[szerkesztés]

Málta meghatározó szerepet játszott a földközi-tengeri hadszíntér kezdetén, mert a brit királyi légierő és haditengerészet egyetlen támaszpontja volt a Mediterráneum középső részén, ahonnan a Líbiából előretörő, egyiptomi brit csapatokat támadó olaszok utánpótlásának érzékeny veszteségeket tudtak okozni. Ebből kifolyólag a német haditengerészeti összekötő stáb olaszországi vezetője, Eberhard Weichold tengernagy-helyettes már 1940 augusztusában megpróbálta érdekelté tenni olasz szövetségesüket egy Málta elleni hadműveletben. 1940 decemberében egy német repülőalakulatot Szicíliába helyeztek át, hogy az olasz Regia Aeronauticat (királyi légierő) a Földközi-tenger középső részén végzett biztosítófeladataikban támogassák. Miután az Erwin Rommel vezette Német Afrikakorpsot 1941 elején Észak-Afrikába küldték, az Olaszország és Líbia közötti utánpótlásvonalak biztosítása a Wehrmacht számára is közvetlen jelentőségűvé vált. A balkáni hadjárat idején ezért a Wehrmacht parancsnoki stábjának honvédelemért felelős részlegén Málta megszállását Kréta elfoglalásának (Merkúr hadművelet) alternatívájaként vették számításba. Ezt a javaslatot Erich Raeder, a Kriegsmarine (német haditengerészet) főparancsnoka támogatta. Adolf Hitler ennek ellenére – saját szempontjából – nagyobb jelentősége miatt végül Kréta mellett döntött. A német ejtőernyősök súlyos krétai veszteségei következtében azonban Hitler ezen elitegység minden további, nagyobb mértékű légi bevetését ideiglenesen megtiltotta.

A Málta elleni tervek azután kaptak új lendületet, hogy az Albert Kesselring vezette 2. német légiflottát 1941 decemberében a keleti frontról áthelyezték Olaszországba. Ez a tengely csapatainak 1941. második félévi, észak-afrikai utánpótláshelyzetének drámai rosszabbodása miatt vált szükségessé. Kesselring rögtön légi offenzívát indított Málta ellen, amivel időről-időre a sziget összes repterét sikerült kiiktatniuk. A Royal Navy (brit királyi haditengerészet) valettai nagy kikötőben állomásozó speciális egységét (Force K) a súlyos veszteségek miatt 1942 januárjában fel kellett oszlatni, és a tengeralattjárókat áprilisban kivonni. Mindemellett a sziget brit hajókonvojokon keresztüli ellátását 1942 első félévében a tengelyhatalmak légi és tengeri hadereje messzemenőkig akadályozta. A sziget védelmének parancsnoka, William Dobbie figyelmeztetett, hogy az utánpótlás elmaradása esetén a sziget belátható időn belül kénytelen lesz kapitulálni. Mindezzel megnyílt a lehetőség a tengelyhatalmak számára, hogy a sziget védelmének ideiglenes gyengeségét annak elfoglalására használják ki.

Egy 1942. februári, Hitler és Mussolini közötti értekezleten elvileg megegyeztek egy Málta elleni hadműveletben, amit a német főparancsnokság és az érintett parancsnokok üdvözöltek. Rommel áprilisban azért emelt szót, hogy az akciót még a tervezett észak-afrikai nyári offenzívája (Theseus hadművelet) előtt hajtsák végre. Hitler és Mussolini végül 1942. április 29/30-án, az obersalzbergi Berghofban döntöttek Málta elfoglalásáról. Az 1942. május 4-i utasítás a hadműveletet az év júliusára tűzte ki. Hitler azonban – Rommel javaslatai ellenére – a brit 8. hadsereg visszaszorításától és Tobruk erődjének elfoglalásától tette függővé annak végrehajtását. Csak ezután kellett a 2. légiflotta repülőinek az akció támogatására visszatérniük Szicíliába, és a Málta elleni támadásaikat újra felvenniük.

Támadási terv[szerkesztés]

Carte opération Herkules.png

A Herkules hadművelet légi deszant bevetési szakaszához a német XI. Fliegerkorps (repülőhadtest) parancsnoksága alatt álló 7. Flieger-Division (repülő hadosztály), valamint az olasz „Folgore” ejtőernyős hadosztály és a „La Spezia” légi deszant hadosztály bevonását tervezték, akiknek az összlétszáma megközelítőleg harmincezer főt tett ki. Ez a szám nagyjából megfelelt a sziget teljes brit helyőrségének. Ezeket az erőket kellett páncélos erők támogatásával további hetvenezer főből álló olasz gyalogoshadosztályoknak tengeri partraszállás formájában megerősíteniük. Az átszállításhoz 500 Ju 52-es és majdnem ugyanennyi teherszállító vitorlázógép állt rendelkezésre. A gyors partraszállásokhoz a körülbelül ötven partra szállító hajó (marinefährprahm, motozattera) mellett néhány ideiglenes partra szállító hajót (siebelfähre), továbbá számos kisebb utászszállító hajót és rohamcsónakot vettek számításba. A további utánpótlást utas- és teherszállító hajókon, illetve kompokon keresztül kellett biztosítani. A légi támogatáshoz kb. 600 bombázóval és harci repülővel kalkuláltak, amiket kétszáz vadászgép támogat. A terv Málta bevételét összesen négy fázisban irányozta elő:

Az elsőben Wied iż-Żurrieq és Għar Lapsi között kellett egy megerősített zászlóaljnyi légi deszantosnak földet érnie, akiknek egy hídfő kialakítása és biztosítása volt a céljuk, és – amennyiben lehetséges – Ħal-Far repülőterének bevétele. A leszállásnak napfelkelte előtt, teherszállító vitorlázógépekkel kellett történnie, amik nyugati irányból, a nyílt tenger felől érkeznek. A légi támogatást a Luftwaffenak és a Regia Aeronauticanak kellett adniuk.

A hídfő biztosítása után, a második fázisban az olasz 125. La Spezia gyalogsági ezred és egy páncélos osztag részeinek kellett partra szállniuk. Ezzel egyidejűleg Mdina és Rabat városától délre légideszant hadművelet végrehajtását tervezték. Ezen fázis célja a meglévő hídfő erősítése volt, ami az utána tervezett kitörést, valamint a további hídfő kialakítását és biztosítását lehetővé teszi. Mindehhez Mdinát és Rabatot a lehető leggyorsabban be kellett venni. A földet érést ezúttal az ejtőernyősök repülőgépekből való közvetlen kiugrásával tervezték.

A harmadik fázisban következett a kitörés a landolási hídfőkből. Cél volt a repülőterek bevétele a légi fölény kiharcolásához, csakúgy, mint a marsaxlokki öböl vidékének megszerzése Birżebbuġa kikötőjével együtt, hogy további erősítéseket lehessen partra tenni. A déli landolási hídfőben lévő erőknek Birżebbuġa irányába kellett operálniuk, és – ha addig nem történt volna meg – Ħal Far és Sofi repülőterét elfoglalniuk. Az északi hídfőben tartózkodó erők egy részének északkeleti irányba kellett kitörnie, és Ta' Qali repterét bevennie, mialatt a másik részük délkelet felé tör ki, és elfoglalja Luqa repterét. A tartalékban lévő hegyivadász hadosztálynak Safiban és Ħal Farban kellett földet érnie.

A negyedik fázisban a La Spezia ezred maradék részének Birżebbuġaban kellett landolnia. A páncélos erőkkel megerősített ezrednek délről kellett a főváros, Valetta ellen előrenyomulnia, mialatt a légideszant csapatok nyugatról Sliema irányába törnek előre. A terv ezután a két csapatrész florianai egyesülése és azt követően Valetta bevétele volt.

A terv egyik kulcspontja a Wied iż-Żurrieq és Għar Lapsi közötti partszakasz bevétele volt az első fázisban, mert ez kínálta az egyetlen lehetőséget a gyalogsági és páncélos erők partraszállásához. Ha ez nem sikerülne, akkor a Ħal Fari repülőteret kell okvetlenül bevenniük, hogy a hegyivadász hadosztály csatlakozását a hadművelethez lehetővé tegyék. Döntő volt továbbá a harmadik fázisban Birżebbuġa bevétele és biztosítása a Valetta lerohanásához szükséges gyalogsági és páncélos erők partraszállásához.

A sziget tengeri ellátása a britek részéről a felerősödött német-olasz légitámadások miatt majdnem teljesen összeomlott, így 1942 júniusában már csak három hétre elegendő üzemanyag és élelmiszer állt rendelkezésre. A Royal Navynek az 1942 júniusi-augusztusi Vigorous és Pedestal hadműveletekkel nagy veszteségek árán mégis sikerült néhány fontos ellátó konvojt Máltára juttatni.

A hadművelet lefújása[szerkesztés]

A támadás feltételeként megszabott, a 8. brit hadsereg elleni nyári német offenzíva sikerei Líbiában és Tobruk 1942. június 21-i bevétele után azonban Hitler továbbra sem hagyta jóvá a Herkules hadművelet elindítását. Hitler vonakodásának egyik oka biztosan a Merkúr hadművelet (Krétai csata) keserű tapasztalatai, a másik a beígért olasz készenléttel kapcsolatos teljes bizalmatlansága volt. Rommel azon állítására hivatkozva, hogy a Nílusig történő előretöréssel a hátuk mögött lévő máltai brit fenyegetés ellenére is megbirkóznak, Hitler a „Herkules” előkészületeit végül további intézkedésig leállította. A Herkuleshez tervezett légi deszant kötelékeket 1942. július közepétől Afrikába helyezték át, hogy Rommel első el-alameini csatában szerzett veszteségeit pótolják. A tervről azután mondtak le végérvényesen, hogy a szövetségesek partra szálltak Szicíliában, ami minden erre vonatkozó további meggondolást tárgytalanná tett.

Következmények[szerkesztés]

Málta „elfojtását” a németek ezután már nem vették annyira komolyan, és a repülőegységeik jelentős részét más hadszínterekre vonták el, ezért a sziget a további fegyver, lőszer és élelmiszerszállítmányok következtében viszonylag gyorsan regenerálódott. Megerősödése miatt a Royal Air Force (brit királyi légierő) az Észak-Afrikában állomásozó tengelycsapatok utánpótlását döntően tudta akadályozni: 1942. augusztus-október között a szállítmányok harmada odaveszett, egyedül októberben például négy tartályhajó megsemmisítésével az üzemanyag utánpótlás 66%-a esett ki.

A Herkules hadművelet el nem indítása elértéktelenítette Kréta nagy veszteségek árán történt elfoglalását is. A német offenzíva el-alameini és végső soron az egész afrikai hadjárat elakadása ezáltal a tengelyhatalmak részéről Málta hibásan megítélt stratégiai jelentőségének számlájára is írható. A szövetségesek szicíliai partraszállásával Málta 1943 nyarán a háborús események perifériájára került, és a tengelyhatalmak számára a Herkules hadművelet többé már nem volt kivitelezhető.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Unternehmen Herkules című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Operation Herkules című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.