Heringsirály

Heringsirály
	Larus fuscus graellsii
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Lilealakúak (Charadriiformes);
Család:	Sirályfélék (Laridae);
Nem:	Larus;
Faj:	L. fuscus;
Tudományos név
	Larus fuscus; Linnaeus, 1758
Elterjedés
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Heringsirály témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Heringsirály témájú médiaállományokat és Heringsirály témájú kategóriát.

A heringsirály (Larus fuscus) a madarak (Aves) osztályába a lilealakúak rendjébe, ezen belül a sirályfélék (Laridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Az északi féltekén északon a jéghatárig, délen Portugáliáig fészkel.

Alfajai[szerkesztés]

Larus fuscus fuscus (fekete dolmány, halvány fejcsíkok télen) – Skandinávia keleti fele, a Balti-tenger vidéke
Larus fuscus intermedius (sötétszürke dolmány) – Dánia, Norvégia, Hollandia
Larus fuscus graellsii (szürke dolmány) – Brit-szigetek, Izland, Észak-Franciaország
Szibériai heringsirály (Larus fuscus heuglini) (világos dolmány) – Észak-Oroszország (Sokak szerint valójában az ezüstsirály (Larus argentatus) alfaja.) Magyarországon ritka, alkalmi vendég.

Megjelenése[szerkesztés]

A heringsirály teste és feje fehér, háta sötétszürke-fekete, lába, szeme és csőre sárga. Az alsó csőrkáván piros folt díszlik, a szárnyvégek pedig feketék. A fiatal egyedek rejtőszínűek, és gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek az ezüstsirályoktól. Testük sötétebb, nyakuk és fejük világosabb barna-krémszínű, csőrük és szemük fekete, lábuk pedig hússzínű.

A nagyobb termetű sirályfélék közé tartozik. Testhossza 52-67 centiméter, szárnyfesztávolsága 120-135 centiméter. A hímek némileg nagyobbak a tojóknál, egyébként a nemek egyformák. A nőstény egyedek tömege 545-910 gramm, míg a hímeké a 600 grammtól az egy kilogrammig terjedhet.

Egy kifejlett példány

röpképe

és egy fiatal

Életmódja[szerkesztés]

Állandó madár, azonban telente gyakran kóborol, hogy jobb tápláléklelőhelyre bukkanjon. Mint a legtöbb sirály, ez a faj is mindenevő: halak, egyéb állatok, rovarok, férgek, kisemlősök, madártojás, fiókák teszik ki étrendjének zömét, de akár szeméttelepeken is kutathat hasznosítható hulladék után. Hangja az ezüstsirály kiáltásaira emlékeztet a leginkább.

Szaporodása[szerkesztés]

Telepesen fészkel, gyakran az ezüstsirályokkal egy kolóniában, ami sziklapárkányokon vagy az alacsony aljnövényzetű talajon alakul ki. A fészek általában egy nagyobb hínárkupac, amelynek körzetét a pár hevesen védelmezi a betolakodóktól. A tojó és a hím által váltásban melengetett évi egy fészekalj 1-4 tojást számlál, amelyek 24-27 nap múlva kelnek ki. A fiókák 30-40 nap után repülnek ki, addig a pár mindkét tagja eteti őket. Bár már kikelésükkor elég fejlettek ahhoz, hogy járni tudjanak, kirepülésükig a fészeknél maradnak (félig fészekhagyók, helybenülők).

Tojása és fiókája

Museum specimen

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon rendszeres vendégnek számít, április–május és október–november hónapokban látható vizeinknél. Olykor egy-egy példány áttelel.

Védettsége[szerkesztés]

Európai léptékben stabil állományú a faj, SPEC értékelése 4-es. Bár Magyarországon az állomány stabil, a heringsirály védettséget élvez, természetvédelmi értéke 50 000 forint.

Források[szerkesztés]

Hermann Heinzel – Richard Fitter – John Parslow: Európa madarai (ISBN 963-545-194-6)
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. április 24.)
A Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. augusztus 3.)
Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2010. augusztus 3.)
Az MME Monitoring Központjának adatlapja. [2008. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 25.)

További információk[szerkesztés]

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap