Herderi jóslat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Johann Gottfried Herder jóslata szerint „A magyarok, mint az ország lakosainak legcsekélyebb része, most szlávok, németek, románok és más népek közé vannak beékelve, s századok multán talán nyelvüket is alig lehet felfedezni.”[1] A 18. század végén megfogalmazott "jóslat" (ami Herder részéről inkább mellékes megjegyzés volt) hatott a magyar szellemi életre, egyrészt politikai feszültséget gerjesztve gátolta a magyar megmaradási küzdelmet, másrészt, dacos ellenállásra sarkallta a magyarságot a megmaradásért vívott harcban.

A nyelvújítás során mind a magyar nyelv modernizálásáért küzdők (pl. Kazinczy[2]), mind a változtatásokat ellenzők (pl. Verseghy[3]) a herderi jóslat elkerülésének céljával támasztották alá elképzeléseiket.

Különösen foglalkoztatta a magyar megmaradás ügye a népi írókat.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. „Da sind sie jetzt unter Slawen, Deutschen, Wlachen, und andern Völkern der geringere Teil des Landeseinwohner, und nach Jahrhunderten wird man vielleicht ihre Sprache kaum finden.”
  2. „Én azt hiszem, hogy a Magyar nyelv jobb idők szüleménye lesz; mert hogy lesz jobb idő, azt szentűl hiszem, hogy nem semmit szentebbűl. Európát philosophusi szellem fujja végig, s ez a szellem nem nézhetné egy anyanyelvnek, még pedig egy igen szép nyelvnek, elenyészését. Megfoghatatlan dolog előttem, hogy Herder ennek mint jövendölhetett elenyészést”.
  3. „A’ kik tovább szabad embereknek tartván magokot, nemzeti jussaik közé számlállyák azt is, hogy nyelvünköt tetszések szerínt megváltoztassák, azoknak meg kellene gondolniok, hogy más ember is élhetvén e’ rosszul értett szabadsággal, nyelvünkbül végre érthetetlen jargon és rendetlen zúrzavar válhatna; a’ minek következése még az is lehetne, a’ mit Herder megjövendölt, hogy nyelvünk a’ föld’ színérül kevés üdő múlva egészen elenyészik.”

Források[szerkesztés]