Herczeg
A Herczeg és a Herceg (valamint további változatai: Herczegh, Hercegh, Herzeg) feltehetően német eredetű magyar családnév. Valakihez tartozásra vagy tulajdonságra utal.[1] Bár a gyakran előforduló nevek közé tartozik, nem került be a száz legtöbbször előforduló magyar vezetéknév közé.[2]
Története[szerkesztés]
Eredetileg a középfelnémet herzog - hadvezér - szóból származott, a magyar nyelvbe nagyon korán bekerülhetett közszóként. Családnévként feltehetően már a 13. században használták. Személynévként első előfordulásai udvarnokokhoz kötődik, akik valamilyen herceg, vagyis trónörökös szolgálatában álltak.[1] Később kiterjesztett értelmezésben a valamilyen magasabb rangú személlyel kapcsolatban lévőket is nevezhették hercegnek, ami lehetett rokoni, jobbágyi, szolgálati, szomszédi, baráti vagy eseti nexus,[3] vagyis - hasonlatosan a Császár, Király, Nemes, Bíró vagy Pap vezetéknevekhez -, ezeket olyan személyek kaphatták, akik valamilyen méltóság szolgálatában álltak, esetleg az ő szolgájuk voltak.[4] Kezdetben mint ragadványnév terjedt el, majd lett belőle családnév. A külső-belső tulajdonságra vonatkozó utalásként - vagyis amikor valakinek az öltözködése, viselkedése hercegi - csak később terjedt el.
Névváltoztatás során elsősorban a Herzog, Herszeg, Princz és Fürst, de Herczl, Herdek, Herschkovics, Hrschek nevűek választották a 19. században. Herczeg Ferenc író eredeti neve is Herzog volt.[1]
Névváltozatok gyakorisága 2009-ben[szerkesztés]
- Herczeg: 7342
- Herceg: 1315
- Herczegh: 576
- Hercegh: 97
Más névváltozatokkal együtt összesen 9634.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Hajdú Mihály. Családnevek enciklopédiája. Tinta Könyvkiadó, 152.. o.. ISBN 978 963 9902 30 5
- ↑ Születési családnevek 2019 (XLSX). Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala. [2019. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 17.)
- ↑ Farkas Tamás (szerk.): Régi magyar családnevek névvégmutató szótára. Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság. 2009. 10. o.
- ↑ Kálmán Béla: A nevek világa. 4. Debrecen: Csokonai Kiadó. 1996. 81. o.
