Herbert von Bismarck

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Herbert von Bismarck
Született Nicolaus Heinrich Ferdinand Herbert von Bismarck
1849. december 28.[1][2][3][4]
Berlin[5]
Elhunyt 1904. szeptember 18. (54 évesen)[1][2][3][4]
Friedrichsruh[6]
Állampolgársága porosz
Házastársa Marguerite von Bismarck
Gyermekei
  • Hannah von Bredow
  • Gottfried Graf von Bismarck-Schönhausen
  • Otto Christian Archibald von Bismarck
  • Albrecht von Bismarck
  • Goedela von Keyserling
SzüleiJohanna von Puttkamer
Otto von Bismarck
Foglalkozása
Tisztsége
  • A német birodalmi Reichstag tagja
  • A porosz felsőház tagja
  • külügyminiszter
Sírhelye Bismarck Mausoleum
A Wikimédia Commons tartalmaz Herbert von Bismarck témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Herbert von Bismarck, született Nicolaus Heinrich Ferdinand Herbert von Bismarck (Berlin, 1849. december 28.Friedrichsruh, 1904. szeptember 18.) gróf, porosz államminiszteri államtitkár, Otto von Bismarck idősebbik fia, Wilhelm von Bismarck bátyja.

Pályája[szerkesztés]

Herbert von Bismarck a Bismarck nemesi családból származott, és Fürst Otto von Bismarck Otto von Bismarck birodalmi kancellár és felesége Johanna von Puttkamer legidősebb fia volt.

Részt vett az 1870/1871-es porosz-francia háborúban. Az 1. gárdista dragonyos ezred alhadnagyaként megsebesült a Mars-la-Tour-i csata során.

1873-ban a Külügyminisztériumhoz került, ahol kezdetben főként apja magántitkáraként dolgozott, 1876-ban letéve a diplomáciai vizsgát először a berni, majd 1876/77-ben a bécsi követségeknél működött. 1882-ben például követségi tanácsos volt Londonban, 1884-ben pedig Szentpéterváron és Hágában. 1885-ben államtitkár-helyettessé nevezték ki, majd a következő év május 18-án[7] a Külügyminisztérium államtitkárává nevezték ki. A Porosz Királyságban 1888-ban államminiszter lett, de néha nyers modorával meglehetősen népszerűtlenné tette magát néhány kortársa körében. Azt mondták, hogy jó esélyei vannak arra, hogy apja utódja legyen a birodalmi kancellárságban.

Amikor 1890-ben II. Vilmos lemondásra szólította fel a császári kancellárt, Herbert von Bismarck néhány nappal apja után távozott a Külügyminisztérium államtitkári posztjáról, noha Vilmos ezt kifejezetten ellenezte. 1893-ban a Német Birodalmi Párt színeiben beválasztották a Reichstagba. Bismarck a Corps Borussia Bonn tagja volt.

1881-ben viszonya a még mindig házas Elisabeth zu Carolath-Beuthen Erzsébet hercegnővel botrányt okozott. Apja minden erejével ellenállt ennek a kapcsolatnak, először kitagadással, majd öngyilkossággal fenyegette fiát, és végül sikerült rávennie őket, hogy szakítsák meg kapcsolatukat.

1892-ben Herbert von Bismarck megnősült Bécsben. Marguerite Malvine Hoyos grófnéja (1871-1945), Georg Anton Graf von Hoyos és Alice, született Whitehead lánya, és így a feltaláló Robert Whitehead unokája, akivel öt közös gyermeke született.

Herbert von Bismarck – öccséhez, Wilhelm von Bismarckhoz hasonlóan - fiatalon halt meg alkoholizmusa által kiváltott májbetegségben.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b BnF források (francia nyelven)
  5. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  6. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  7. Berliner Börsen-Zeitung, Jg. 1886, No. 229 (Tue, 18.05, Morgenausgabe), p. 1.
  8. Mit Pistolen trieb Bismarck dem Sohn die Ehe aus. welt.de, 2021. június 12. „Alkoholista, megkeseredett magánemberként a Friedrichsruh kastélyban kötött ki, miután öt gyermeket szült egy kései házasságban”

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Herbert von Bismarck című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • Bokor József (szerk.). Bismarck-Schönhausen, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
  • Louis Leo Snyder: Political Implications of Herbert von Bismarck’s Marital Affairs, 1881, 1892. In: The Journal of Modern History 36/2 (Juni 1964), S. 155–169.
  • Eberhard von Vietsch: Bismarck, Nikolaus Heinrich Ferdinand Herbert Graf von, Fürst von. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 2, Duncker & Humblot, Berlin 1955, ISBN 3-428-00183-4, S. 268
  • Walter Bußmann (Hrsg. und Einl.): Herbert Graf von Bismarck: Aus seiner politischen Privatkorrespondenz. (= Deutsche Geschichtsquellen des 19. und 20. Jahrhunderts. Band 44) Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen 1964.
  • Winfried Baumgart (Hrsg. und Bearb.): Herbert Graf von Bismarck: Erinnerungen und Aufzeichnungen 1871–1895. Ferdinand Schöningh, Paderborn 2015; ISBN 978-3-506-78263-2.