Herbert von Bismarck

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Herbert von Bismarck
Herbert von Bismarck (C.W.Allers, 1892).jpg
Született Nicolaus Heinrich Ferdinand Herbert von Bismarck
1849. december 28.[1][2]
Berlin[3]
Elhunyt 1904. szeptember 18. (54 évesen)[1][2]
Friedrichsruh[4]
Állampolgársága német
Gyermekei
  • Otto Christian Archibald von Bismarck
  • Gottfried Graf von Bismarck-Schönhausen
  • Hannah von Bredow
SzüleiJohanna von Puttkamer
Otto von Bismarck
Foglalkozása
  • politikus
  • diplomata
Tisztség
  • A német birodalmi Reichstag tagja
  • A porosz felsőház tagja
  • külügyminiszter
Sírhely Bismarck Mausoleum
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Herbert von Bismarck témájú médiaállományokat.

Herbert von Bismarck, született Nicolaus Heinrich Ferdinand Herbert von Bismarck (Berlin, 1849. december 28.Friedrichsruh, 1904. szeptember 18.) gróf, porosz államminiszteri államtitkár, Otto von Bismarck idősebbik fia, Wilhelm von Bismarck bátyja.

Pályája[szerkesztés]

Tanult Berlinben és Bonnban és az 1. gárda-dragonyos ezreddel részt vett az 1870-iki hadjáratban. 1876-ban letéve a diplomáciai vizsgát először a berni, majd 1876/77-ben a bécsi követségeknél működött, különben pedig 1881 végéig kizárólag apja mellett szolgált, mint annak politikai magántitkára. 1882-ben követségi tanácsos lett Londonban, majd még ebben az évben áttették Szentpétervárra, és júliusában kinevezték hágai követnek. De már karácsonykor a külügyminisztériumba hívták meg, ahol 1885-ben másodállamtitkár lett. Egy év múlva kinevezték külügyi államtitkárrá, 1887 decemberében pedig valóságos titkos tanácsossá. III. Frigyes császár 1888 április havában a porosz államminisztériumba államminiszterré nevezte ki. Mikor Otto von Bismarck herceg 1891. március 20-án hivatalától visszalépett, fia is beadta lemondását. Ezután leginkább apjánál élt, 1891-ben átvette a schönhauseni birtok kezelését és 1892 júniusában feleségül vette Hoyos Margit grófnőt. Mint államférfi, apjához hasonlóan rendkívüli jártasságot és munkaerőt tanúsított. Több diplomácia jelentése és emlékirata van lenyomtatva a hivatalos fehérkönyvekben.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  4. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)

Források[szerkesztés]