Hentriakontán
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Hentriakontán | |||
| |||
| IUPAC-név | Hentriakontán | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 629-50-5 | ||
| PubChem | 12388 | ||
| ChemSpider | 11882 | ||
| EINECS-szám | 211-093-4 | ||
| KEGG | C13834 | ||
| MeSH | hentriacontane | ||
| ChEBI | 35998 | ||
| RTECS szám | YD3025000 | ||
| InChI | IIYFAKIEWZDVMP-UHFFFAOYSA-N | ||
| InChIKey | IUJAMGNYPWYUPM-UHFFFAOYSA-N | ||
| Beilstein | 1733089 | ||
| UNII | A3LZF0L939 | ||
| ChEMBL | 135694 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C31H64 | ||
| Moláris tömeg | 184,36 kg/mol | ||
| Megjelenés | kékesfekete szilárd test | ||
| Szag | szúrós, erős, marós szagú | ||
| Sűrűség | 756 g mL−1 | ||
| Olvadáspont | 1267–1269 K (1016–1043 °C) | ||
| Forráspont | 505–509 K (2002–2036 °C) | ||
| Törésmutató (nD) | 1,425 | ||
| Gőznyomás | 100 kPa (59,4 °C-on) | ||
| kH | 4,3 nmol Pa−1 kg−1 | ||
| Megoszlási hányados | 7,331 | ||
| Termokémia | |||
| Std. képződési entalpia ΔfH |
−379,3–−376,1 kJ mol−1 | ||
| Égés standard- entalpiája ΔcH |
−8,7411–−8,7383 MJ mol−1 | ||
| Hőkapacitás, C | 406,89 J K−1 mol−1 | ||
| Veszélyek | |||
| LD50 | 1,161 g kg−1 | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A hentriakontán 31 szénatomos telített szénhidrogén, alkán. Összegképlete C31H64. Összesen 10 660 307 791 szerkezeti izomerje létezik.[1] Kékesszürke, éghető rendkívül instabil szilárd test. Vízben gyakorlatilag oldhatatlan, de nagyon jól oldódik etanolban, dietil-éterben, acetonban, tetraklórmetánban és hentriaklórmetánban.