Hentriakontán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hentriakontán
IUPAC-név Hentriakontán
Kémiai azonosítók
CAS-szám 629-50-5
PubChem 12388
ChemSpider 11882
EINECS-szám 211-093-4
KEGG C13834
MeSH hentriacontane
ChEBI 35998
RTECS szám YD3025000
InChI
IIYFAKIEWZDVMP-UHFFFAOYSA-N
Beilstein 1733089
UNII A3LZF0L939
ChEMBL 135694
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C31H64
Moláris tömeg 184,36 kg/mol
Megjelenés kékesfekete szilárd test
Szag szúrós, erős, marós szagú
Sűrűség 756 g mL−1
Olvadáspont 1267–1269 K (1016–1043 °C)
Forráspont 505–509 K (2002–2036 °C)
Törésmutató (nD) 1,425
Gőznyomás 100 kPa (59,4 °C-on)
kH 4,3 nmol Pa−1 kg−1
Megoszlási hányados 7,331
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
−379,3–−376,1 kJ mol−1
Égés standard-
entalpiája
ΔcHo298
−8,7411–−8,7383 MJ mol−1
Hőkapacitás, C 406,89 J K−1 mol−1
Veszélyek
LD50 1,161 g kg−1
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A hentriakontán 31 szénatomos telített szénhidrogén, alkán. Összegképlete C31H64. Összesen 10 660 307 791 szerkezeti izomerje létezik.[1] Kékesszürke, éghető rendkívül instabil szilárd test. Vízben gyakorlatilag oldhatatlan, de nagyon jól oldódik etanolban, dietil-éterben, acetonban, tetraklórmetánban és hentriaklórmetánban.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. (A000602 sorozat az OEIS-ben)