Helikopterpénz
A helikopterpénz egy közgazdasági elmélet népszerű elnevezése, amelynek értelmében olyan nehéz gazdasági helyzetben, amit a lakossági kereslet hiánya, gazdasági visszaesés, defláció és alacsony kamatok jellemeznek, a központi kormánynak közvetlenül kell pénzt juttatnia a lakossághoz („helikopterrel szórni a pénzt az embereknek”) annak érdekében, hogy a kereslet fellendítése révén kimozdítsa a gazdaságot a válságból.
Az elmélet és hatásos megfogalmazása Milton Friedmantól ered, aki 1969-ben írta le azt „A pénz optimális mennyisége” (The Optimum Quantity of Money)[1] című tanulmányában.
A helikopterpénz a központi bankok által alkalmazott monetáris politika egyik lehetséges eszköze. Sok közgazdász szerint tulajdonképpen a mennyiségi könnyítés (Quantative Easing, QE) egyik formája. Ez a módszer segíthet elkerülni az olyan súlyos gazdasági problémákat, mint például Japán „elveszett évtizede”, amikor egy gazdasági buborék 1991-es kipukkanása után az ország gazdasága egészen 2001-ig mindössze évi átlag 1,14%-kal volt képes fejlődni.
Közgazdasági tartalma
[szerkesztés]Az úgynevezett helikopterpénz lényege, hogy az állam olyan, jellemzően egyszeri transzferben, pénzátutalásban részesíti a polgárokat, ami mindenkinek jár, és amit tetszőleges célra el lehet költeni azonnal, vagy akár később. A legfontosabb tulajdonsága a „helikopteres” pénzosztásnak, hogy nem máshonnan elvont pénzekből történik, hanem új pénz teremtéséből.[2][3] Az új pénz teremtése azonban mindenképpen az államadósság növekedésével jár, és a kiosztott összeget végső soron, hosszú távon természetesen a lakosság fizeti vissza az államadósság törlesztésével, kezelésével.
A feltétel nélküli alapjövedelem is tekinthető a helikopterpénz egyik sajátos, állandósított formájának.
A gyakorlatban
[szerkesztés]Az USA-ban
[szerkesztés]Az Egyesült Államokban a kétpárti alapon kidolgozott és 2020. március végén hatályba lépett koronavírus-törvény 2,2 billió dollárt (a GDP tíz százalékát) kitevő mentőcsomagot jelentett a gazdasági visszaesés enyhítése céljából. Ennek egyharmada számított tiszta helikopterpénznek: közvetlen, ingyenes pénzátutalás volt minden állampolgárnak és jogosult kisvállalkozónak. Minden évi 75 000 dollár alatt kereső felnőtt 1200 dollárt kapott, plusz gyerekenként 500 dollárt.[4] A pénznek azonban egy részét a polgárok nem vásárlásra, azaz a gazdaság élénkítésére fordították, hanem megtakarításra, részvények vásárlására, ami a részvényárfolyamoknak a járvány utáni, sokak szerint irreálisan gyors emelkedésére, buborék kialakulására vezetett az amerikai gazdaságban.[5]
Kritikája
[szerkesztés]A közgazdászok egy része élesen bírálja ezt az elméletet (és gyakorlatot). Véleményük szerint a helikopterpénz megszünteti a lakosság bizalmát a pénz iránt és végső soron hiperinflációhoz vezet.
Jegyzetek
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Helicopter money: A cure for what ails the euro area?, European Parliamentary Research Service, April 2016
- Helicopter Money: Why it works - Always, Willem Buiter, 2014
- Helicopter Money reloaded, Bruegel, 2016
- Recovery in the Eurozone: using money creation to Stimulate the economy, Frank van Lerven, 2015
- What do people mean by helicopter money?, Simon Wren-Lewis, 2012
- From Zirp, Nirp, QE, and helicopter money to a better monetary system, Thomas Mayer, 2016
- Citizens' Monetary Dividend – Upgrading the ECB's Toolkit, Stan Jourdan and Eric Lonergan, 2016
- Helicopter money: Views of leading economists. Centre for Economic Policy Research, April 2016