Ugrás a tartalomhoz

Heimito von Doderer

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Heimito von Doderer
SzületettFranz Carl Heimito von Doderer
1896. szeptember 5.
Hadersdorf-Weidlingau(wd), Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt1966. december 23. (70 évesen)
Bécs, Ausztria
Állampolgárságaosztrák
Nemzetiségeosztrák Ausztria
Foglalkozása
IskoláiBécsi Egyetem
Kitüntetései
  • Grand Austrian State Prize for Literature (1957)
  • Willibald-Pirckheimer-Medaille (1958)
  • City of Vienna Literature Prize (1961)[1]
  • Bajorország Szépművészeti Akadémiájának irodalmi nagydíja (1964)
  • Bécs Városának Becsületgyűrűje (1966)
  • Wilhelm Raabe-díj (1966)[2]
Halál okavastagbélrák és végbélrák
SírhelyeGrinzingi temető (10/2/1)[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Heimito von Doderer témájú médiaállományokat.

Franz Carl Heimito, Ritter von Doderer (Weidlingau, 1896. szeptember 5. –‎ Bécs, 1966. december 23.), Heimito von Doderer néven ismert osztrák író.

Családja

[szerkesztés]

Heimito von Doderer Weidlingauban(wd) született, amely 1938 óta Bécs 14. kerületéhez tartozik, egy erdészházban, ahol a családja lakott, amíg apja, Wilhelm Carl (Gustav) Ritter von Doderer(wd) (1854, Klosterbruck, Znaim – 1932, Bécs) építész és mérnök a Wien folyó szabályozásán dolgozott.[4] A házikó nem maradt meg; ma egy emlékmű jelzi a helyszínt. Wilhelm Carl Doderer dolgozott a Tauern vasút, a Kieli-csatorna és a bécsi városi vasút tömegközlekedési hálózatának építésén is. Testvére, Richard (1876–1955) és apja, Carl Wilhelm (Christian) von Doderer(wd) (1825, Heilbronn – 1900, Bécs) szintén neves építészek és iparosok voltak.[5] Carl Wilhelm felesége, Maria von Greisinger (1835–1914) édesanyján keresztül rokonságban állt Nikolaus Lenau osztrák költővel.

Doderer édesanyja, Wilhelm Carl felesége, Louise Wilhelmine "Willy" von Hügel (1862–1946), a neves német építőipari vállalkozó, Heinrich von Hügel(wd) (1828–1899) lánya volt, aki későbbi férjével több vasúti projekten dolgozott.[6] Nővére, Charlotte férjhez ment Max Freiherr von Ferstelhez(wd) (1859, Bécs – 1936, Bécs), Heinrich von Ferstelnek(wd), a bécsi fogadalmi templom építészének fiához.[7] Max von Ferstel tervezte a Doderer családi ház terveit a bécsi Landstraße kerületben.

A Doderer család egészen az első világháborúig az Osztrák–Magyar monarchia leggazdagabb ipari dinasztiái közé tartozott. Heimito volt a legfiatalabb a hat gyermek közül. Szokatlan keresztneve a Jaimito spanyol név német fonetikus írásmódja volt, amely a Jaime (James) kicsinyítő szava. Mivel Louise Wilhelmine protestáns volt, az ő gyermekeit is protestánsnak keresztelték meg, bár főleg katolikus környezetben nőttek fel.

Emlékmű Doderer szülőhelyén

Élete és munkái

[szerkesztés]

Heimito von Doderer élete nagy részét Bécsben töltötte, ahol a gimnáziumba (középiskolába) járt közepes sikerrel. A nyarakat családja menedékhelyén töltötte Reichenau an der Raxban. A serdülő homoerotikus romantikus viszonyba keveredett otthoni oktatójával, és gyakori bordélylátogatóként szerzett biszexuális és szado-mazo tapasztalatokat. 1914-ben kis híján letette érettségi vizsgáit, és beiratkozott a Bécsi Egyetem jogi szakára; 1915 áprilisában azonban csatlakozott az Osztrák-Magyar Hadsereg 3. dragonyosezredéhez, és a keleti fronton Galíciában és Bukovinában szolgált lovas gyalogságban. 1916. július 12-én (a Bruszilov-offenzíva idején) az orosz birodalmi hadsereg(wd) hadifogságba esett Tlumacs(wd) környékén.

Távol az otthonától, egy orosz távol-keleti(wd) hadifogolytáborban, a Habarovszk melletti Krasznaja Recskában(wd), úgy döntött, hogy író lesz, és írni kezdett. A breszt-litovszki békeszerződés után a bolsevik kormány szabadon engedte, de az orosz polgárháború során vissza kellett térnie Ausztriába. A Szamarában rekedt Doderer és társai ismét kelet felé fordultak, és a Vöröskereszt Krasznojarszk melletti táborában találtak menedéket, amelyet Elsa Brändström(wd) gondozott.[8] Sok férfi halt meg tífuszban. Doderer Szibériában maradt, amíg végül 1920-ban visszatért Ausztriába; augusztus 14-én végül Bécsbe ért.

Első publikált műve, a Gassen und Landschaft ("Utcák és vidék") című verseskötete 1923-ban jelent meg, majd 1924-ben a Die Bresche ("Az áttörés") című regénye, mindkettő kevés sikerrel. 1930-ban jelent meg egy második regény, a Das Geheimnis des Reichs ("A birodalom titka"). Ugyanebben az évben feleségül vette Gusti Hasterlikot, de két évvel később különváltak, majd 1938-ban elváltak.

1933-ban Doderer csatlakozott a náci párt (NSDAP) osztrák szekciójához, és számos cikket publikált a Deutschösterreichische Tages-Zeitungban ("német-osztrák napilap"), amely a párthoz szorosan kötődik, és a rasszizmust és Ausztria beépülését hirdette a náci Németországba. 1936-ban a németországi Dachauba költözött, ahol megismerkedett Emma Maria Thomaval, aki 1952-ben a második felesége lett. Németországban megújította NSDAP tagságát (az Osztrák Náci Pártot 1933 óta betiltották). 1938-ban tért vissza Bécsbe, ahol Albert Paris Gütersloh(wd) híres festővel lakott egy lakásban.[9] Ebben az évben jelent meg Ein Mord, den jeder begeht (Minden ember gyilkos) című regénye. 1940-ben tért át a katolicizmusra Aquinói Tamás olvasata és a náciktól való, néhány éve erősödő elidegenedése következtében. Szintén 1940-ben Doderert behívták a Wehrmachtba, majd a németek által megszállt Franciaországba küldték, ahol elkezdett dolgozni leghíresebb regényén, a Die Strudlhofstiege-n (a név az úgynevezett Strudlhofstiege-re(wd), egy bécsi kültéri lépcsőre utal). Rossz egészségi állapota miatt 1943-ban visszatérhetett Franciaországból, és Bécs környékén szolgált, mielőtt a háború végén Oslóba küldték volna.

Miután 1946 elején visszatért Ausztriába, 1947-ig eltiltották a publikálástól.[10] Folytatta a Die Strudlhofstiege munkáját, de bár 1948-ban befejezte, a még mindig listázott szerző nem tudta azonnal megjelentetni. Amikor azonban 1951-ben végre megjelent, óriási sikert aratott, és biztosított volt Doderer helye a háború utáni osztrák irodalmi életben. Doderer ezt követően visszatért egy korábbi befejezetlen projekthez, a Die Dämonenhez („A démonok”), amely 1956-ban jelent meg nagy sikerrel. 1958-ban kezdett dolgozni egy négykötetes regényen, Roman Nr. 7 címen ("7. regény"), amelyet Beethoven hetedik szimfóniájának megfelelőjeként írt. Az első kötet Die Wasserfälle von Slunj 1963-ban jelent meg; a második kötet, a Der Grenzwald volt az utolsó munkája, és 1967-ben jelent meg hiányosan és posztumusz. Doderer 1966. december 23-án Bécsben halt meg bélrákban.

Bibliográfia

[szerkesztés]

Regények

[szerkesztés]
  • Die Bresche (1924)
  • Das Geheimnis des Reichs (1930)
  • Ein Mord, den jeder begeht (1938)
  • Ein Umweg (1940)
  • Die erleuchteten Fenster oder die Menschwerdung des Amtsrates Julius Zihal (1951)
  • Die Strudlhofstiege oder Melzer und die Tiefe der Jahre (1951)
  • Die Dämonen. Nach der Chronik des Sektionsrates Geyrenhoff (1956)
  • Die Merowinger oder die totale Familie (1962)
  • Roman Nr.7/I. Die Wasserfälle von Slunj (1962)
  • Roman No. 7/II. Der Grenzwald (1967, posztumusz)

Kisregények és novellák

[szerkesztés]
  • Das letzte Abenteuer (1953)
  • Die Posaunen von Jericho (1958)
  • Die Peinigung der Lederbeutelchen (novellák) (1959)
  • Unter schwarzen Sternen (novellák) (1966)
  • Meine neunzehn Lebensläufe und neun andere Geschichten (novellák) (1966)
  • Frühe Prosa: Die Bresche; Jutta Bamberger; Das Geheimnis des Reichs (1968, posztumusz)
  • Die Erzählungen (novellagyűjtemény) (1972, posztumusz)
  • The Writing of Heimito von Doderer: Including First English Translations of The Strudlhof Steps, The Trumpets of Jericho, Under Black Stars (1974). Translations by Vincent Kling in Chicago Review, vol. 26, no. 2[11]
  • A Person Made of Porcelain and Other Stories (2005)
  • Seraphica; Montefal (két korai elbeszélés) (2009, posztumusz)

Költészet

[szerkesztés]
  • Gassen und Landschaft (1923)
  • Ein Weg im Dunkeln (1957)

Esszék, naplók és levelek

[szerkesztés]
  • Der Fall Gütersloh (monográfia Gütersloh(wd) festőről[9]) (1930)
  • Grundlagen und Funktion des Romans (esszé) (1959)
  • Tangenten: Tagebuch eines Schriftstellers 1940 – 1950 (naplók) (1964)
  • Repertorium. Ein Begreifbuch von höheren und niederen (1969, posztumusz)
  • Die Wiederkehr der Drachen (esszék) (1970, posztumusz)
  • Commentarii 1951 bis 1956: Tagebücher aus dem Nachlaß (naplók) (1976, posztumusz)
  • Commentarii 1957 bis 1966: Tagebücher aus dem Nachlaß (diaries) (1986, posztumusz)
  • Heimito von Doderer / Albert Paris Gütersloh: Briefwechsel 1928 – 1962 (levelek) (1986, posztumusz)
  • Die sibirische Klarheit (korai szövegek oroszországi évekből) (1991, posztumusz)
  • Tagebücher 1920 – 1939 (naplók) (1996, posztumusz)
  • Gedanken über eine zu schreibende Geschichte der Stadt Wien (esszé) (1996, posztumusz)
  • Von Figur zu Figur (levelek Ivar Ivask-hoz) (1996, posztumusz)

Magyarul

[szerkesztés]
  • A Strudlhof-lépcső I-II. (Die Strudlhofstiege) – Jelenkor, Pécs, 1994 · ISBN 9636760136 · Fordította: Tandori Dezső
  • A slunji vízesés (Die Wasserfälle von Slunj) – Magvető, Budapest, 2000 · ISBN 963142197X · Fordította: Király Edit

Díjak és kitüntetések

[szerkesztés]
  • 1954 A Német Iparszövetséghez tartozó Német Üzleti Kulturális Bizottság prózai irodalmi díja
  • 1957 Osztrák Állami Irodalmi Nagydíj
  • 1961 Bécs város irodalmi díja
  • 1966 Wilhelm Raabe-díj
  • 1966 Bécs város díszgyűrűje

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ https://www.wien.gv.at/kultur/abteilung/ehrungen/preise/preistraeger.html#lit. (Hozzáférés: 2018. július 27.)
  2. ↑ https://www.literaturpreisgewinner.de/belletristik/wilhelm-raabe-preis. (Hozzáférés: 2021. július 20.)
  3. ↑ https://www.friedhoefewien.at/verstorbenensuche-detail?fname=Franz+Karl+Heimito+Doderer&id=04%3EAN76%3E3G&initialId=04%3EAN76%3E3G&fdate=1967-01-02&c=012&hist=false
  4. ↑ Wilhelm Carl Gustav Ritter von Doderer (1854. augusztus 16. – 1932. november 1.) osztrák építész, mérnök és építőipari vállalkozó.
  5. ↑ Carl Wilhelm Christian Doderer, 1877 óta Ritter von Doderer (1825. január 2. – 1900. május 13.) német-osztrák építész.
  6. ↑ Georg Heinrich Hügel, 1875 óta Ritter von Hügel (1828. augusztus 7. – 1899. augusztus 2.) német építész és vasútépítési vállalkozó.
  7. ↑ Max Freiherr von Ferstel (1859. május 8. – 1936. március 28.) osztrák építész, egyetemi tanár.
    Freiherr Heinrich von Ferstel (1828. július 7. – 1883. július 14.) osztrák építész és professzor, aki létfontosságú szerepet játszott a 19. század végi Bécs építésében.
  8. ↑ Elsa Brändström (1888. március 26. – 1948. március 4.) svéd ápolónő és filantróp.
  9. ↑ a b Albert Paris Gütersloh (született: Albert Conrad Kiehtreiber; 1887. február 5. – 1973. május 16.) osztrák festő és író.
  10. ↑ A nácitlanítás(wd) (németül: Entnazifizierung) a szövetségesek kezdeményezése volt a német és osztrák társadalom, kultúra, sajtó, gazdaság, igazságszolgáltatás és politika megszabadítására a náci ideológiától a második világháborút követően.
  11. ↑ Vol. 26, No. 2, 1974 of Chicago Review on JSTOR (angol nyelven). www.jstor.org . (Hozzáférés: 2021. november 26.)

További információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Heimito von Doderer című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Heimito_von_Doderer&oldid=28121985”