Határbevétel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Határbevétel (MR, tökéletes versenyben) és határköltség (MC) függvények. Az abszcissza az értékesített mennyiség (q).

A mikroökonómia és a piacelmélet fogalomtárában a határbevétel a kibocsátás egy egységgel való növeléséből származó bevételváltozás. Másként fogalmazva: az utolsó eladott jószág után kapott bevétel. Szokásos jelölése az MR (az angol marginal revenue kifejezésből).

A fenti definíció a határbevétel nem szabatos definíciója, ugyanis diszkrét jószágokról, és az azok által okozott bevételváltozásról szól. A mikroökonómia azonban megengedi azt (a feltételezést), hogy a jószágok végtelen mértékben oszthatók legyenek, így a határbevétel szabatos értelmezése: a kibocsátás végtelen kicsiny egységgel való megnöveléséből származó bevételváltozás.

Az i-edik vállalat határbevétele (MR_i) matematikailag a következőképpen formalizálható:

MR_i\equiv{dTR_i \over dq_i}, vagy másként MR_i\equiv{\Delta TR_i \over \Delta q_i}, ahol \Delta q_i \rightarrow 0 \,.

A fenti kifejezésben TR_i az i-edik vállalat teljes bevétele és q_i az általa értékesített mennyiség

A teljes bevétel általánosabb formája: TR_i\equiv p(Q)\cdot q_i, ahol p(Q) a piaci kereslet inverz függvénye, és Q\equiv \sum_{i=1}^n q_i, vagyis az összes (n) vállalat által értékesített mennyiség.

Ekkor a deriválás szabályainak megfelelően MR_i\equiv {dTR_i \over dq_i}={dp(Q) \over dq_i}\cdot q_i + {dq_i \over dq_i} \cdot p(Q)=p(Q)+q_i \cdot {dp(Q) \over dq_i}

A fenti egyenlet alapján kifejezhető a határbevétel a következőképpen is: MR_i=p(Q)\cdot\left(1+{1 \over |\varepsilon|}\right), ahol \varepsilon a vállalat reziduális keresletének rugalmassága.

Mivel a tökéletes versenyző vállalat számára a piaci ár adottság (a reziduális kereslet végtelenül rugalmas), ezért a határbevétel konstans, megegyezik a piaci árral (lásd az ábrát). A kevesebb szereplős, nem tökéletesen versenyző piacformák (mono-, ill. oligopólium) esetén azonban a vállalat a saját termelési döntésével módosítja a piaci árat is, így számára a határbevétel nem konstans, hanem a kibocsátás függvénye.

A profitmaximalizálás első rendű feltétele (MR_i=MC_i) alapján a vállalatnak mindaddig érdemes növelnie kibocsátását, amíg a határbevétel nagyobb a határköltségnél és célszerű visszafogni a kibocsátást, ha a határbevétel kisebb a határköltségnél.

Forrás, további irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]