Határbevétel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Határbevétel (MR, tökéletes versenyben) és határköltség (MC) függvények. Az abszcissza az értékesített mennyiség ().

A mikroökonómia és a piacelmélet fogalomtárában a határbevétel a kibocsátás egy egységgel való növeléséből származó bevételváltozás. Másként fogalmazva: az utolsó eladott jószág után kapott bevétel. Szokásos jelölése az MR (az angol marginal revenue kifejezésből).

A fenti definíció a határbevétel nem szabatos definíciója, ugyanis diszkrét jószágokról, és az azok által okozott bevételváltozásról szól. A mikroökonómia azonban megengedi azt (a feltételezést), hogy a jószágok végtelen mértékben oszthatók legyenek, így a határbevétel szabatos értelmezése: a kibocsátás végtelen kicsiny egységgel való megnöveléséből származó bevételváltozás.

Az -edik vállalat határbevétele () matematikailag a következőképpen formalizálható:

, vagy másként , ahol .

A fenti kifejezésben az -edik vállalat teljes bevétele és az általa értékesített mennyiség

A teljes bevétel általánosabb formája: , ahol a piaci kereslet inverz függvénye, és , vagyis az összes () vállalat által értékesített mennyiség.

Ekkor a deriválás szabályainak megfelelően

A fenti egyenlet alapján kifejezhető a határbevétel a következőképpen is: , ahol a vállalat reziduális keresletének rugalmassága.

Mivel a tökéletes versenyző vállalat számára a piaci ár adottság (a reziduális kereslet végtelenül rugalmas), ezért a határbevétel konstans, megegyezik a piaci árral (lásd az ábrát). A kevesebb szereplős, nem tökéletesen versenyző piacformák (mono-, ill. oligopólium) esetén azonban a vállalat a saját termelési döntésével módosítja a piaci árat is, így számára a határbevétel nem konstans, hanem a kibocsátás függvénye.

A profitmaximalizálás első rendű feltétele () alapján a vállalatnak mindaddig érdemes növelnie kibocsátását, amíg a határbevétel nagyobb a határköltségnél és célszerű visszafogni a kibocsátást, ha a határbevétel kisebb a határköltségnél.

Forrás, további irodalom[szerkesztés]