Hast Behest-palota

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hast Behest-palota
Hasht Behesht.JPG
Település Iszfahán
Építész(ek) Pascal Coste
Elhelyezkedése
Hast Behest-palota (Irán)
Hast Behest-palota
Hast Behest-palota
Pozíció Irán térképén
é. sz. 32° 39′ 12″, k. h. 51° 40′ 12″Koordináták: é. sz. 32° 39′ 12″, k. h. 51° 40′ 12″
A Wikimédia Commons tartalmaz Hast Behest-palota témájú médiaállományokat.

A Hast Behest-palota az iráni palotaépítészet remeke. 1669-ben, a szafavidák korában épült az iszfaháni palotakörzetben, a Bág-e Bolbolban („Csalogánykkert”). Nevének jelentése: „Nyolc Mennyország” (Perzsa nyelven:هشت‌ بهشت). Szulejmán sah (1666–1694) emeltette a kétszintes, harminc méter oldalhosszúságú épületet, aminek fekvése a környező épületekkel ellentétben nem a Majdánnal, hanem a mellette húzódó Csahár Bág („Négy kert”) sugárúttal párhuzamos.

Az épület közepén medence található, amely felett laternás sztalaktitboltozatot alakítottak ki. Maga az alaprajz már a timuridák korából, Herátból és Tabrizból is ismert, sőt már a Mogul Birodalom néhány síremlékeinél is megtalálható (például a Tádzs Mahalnál). A nyolcrészre osztott belső tér alaprajzából származik a neve is: „hasti”=nyolc. Az építész célja a teljes áttekinthetőség volt, a kertből a palotába, a palotából a kert minél nagyobb részére lehet kilátni. A vízrendszert (szökőkutak, csobogók) hidraulika működteti. A külső borításon fennmaradt díszítőelemek madaras állatábrázolásról tanúskodnak, de az időközben múzeumokba került hétszínű csempedíszítéseken emberalakok figyelhetők meg.

A belső tereket a 19. században átalakították, a kádzsár Fath Ali sah (1797 – 1834) saját, illetve fiai képét ábrázoló csempékkel díszítette a falakat.

1839-1941 között Pascal Coste és Eugéne Flandin építészek egy francia expedíció tagjaként felkeresték Iszfahánt, rendkívül részletes rajzaikat, leírásaikat 1867-ben Párizsban jelentették meg. Az európai kultúra ebből ismerte meg a perzsa palotákat és kertépítészetet először teljes részletességében.

Források[szerkesztés]

  • Iszlám művészet és építészet. Főszerk. Peter Ferienabend. Budapest: Vince. 2005. 516. o. ISBN 963 9552 61 5  
  • Leila Mahmoudi Farahani,Bahareh Motamed,Elmira Jamei (2016). „Persian Gardens: Meanings, Symbolism, and Design”. Landscape Journal 46 (1-19), Kiadó: – www.landscapeonline.de. [2018. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1865-1542. (Hozzáférés ideje: 2018. május 28.)  
  • Mohammad Gharipour. Persian Gardens and Pavilions. London: I.B. Tauris (2013). ISBN 978 1 78076 121 3. Hozzáférés ideje: 2018. május 28.