Hasima
| Hasima (端島) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |
 Japán |
| Prefektúra | Nagaszaki |
| Legnagyobb település | lakatlan |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 0 fő (1975) +/- |
| lakatlan népessége | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 0,063 km² |
| Világörökség-azonosító | 1484-018 |
| Elhelyezkedése | |
 Hasima
Pozíció Japán térképén
| |
| é. sz. 32° 37′ 40″, k. h. 129° 44′ 18″Koordináták: é. sz. 32° 37′ 40″, k. h. 129° 44′ 18″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hasima témájú médiaállományokat. | |
Hasima (端島; Hepburn: Hashima; japán becenevén Gunkandzsima (軍艦島), vagyis „csatahajó-sziget”) egy Nagaszaki városához tartozó elhagyatott sziget Japán délnyugati részén, amely a várostól 15 kilométerre található. A csatahajó formájú szigetet hatalmas városfalak veszik körbe, amelyek védik a többméteres hullámoktól.
Története[szerkesztés]
A sziget az 1800-as évek végétől települt be, a munkásokkal és családjaikkal, hiszen a szigetről 1887 és 1974 között tengeralatti szénbányászatot folytattak. 1890-ben vásárolta meg a japán Mitsubishi cég a szigetet 100 000 jenért, majd óriási betonfalakkal vette körbe, hogy megvédje a tájfunok okozta hullámoktól.[1]
Volt olyan időszak, amikor ötezernél is több lakosa volt a 160x480 méteres szigetnek, vagyis hektáronként 835 lakos. Ez a mai Tokió népsűrűségének mintegy hatszorosa, és ez időben (1959 körül) ez számított a világ legsűrűbben lakott településének.[1] 1916-ban itt épült meg Japán legmagasabb vasbeton épülete, amely kilencemeletes volt.[1] Az itt épült lakások zöme nem volt nagyobb tíz négyzetméteresnél.[2]
.JPG)
A széntermelés 1941-ben érte el csúcspontját évi 411 100 tonnával.[3] Folyamatosan építették ki a szigeten az infrastruktúrát, sok esetben a föld alatt, mivel korlátozott volt a hely. A lakó- és közigazgatási épületek mellett szentélyek, rendőrség, posta, óvoda, mozi, vendéglők, üzletek, szálloda és kórház is volt a szigeten. A villamosenergiát és az ivóvizet tengeralatti vezetékeken vezették be.
A második világháborúban a háborúba induló munkások nagy részét kínai és koreai kényszermunkásokkal helyettesítették. A kegyetlen élet- és munkakörülmények összesen 1300 halálos áldozatot követeltek. A holttesteket elásták vagy a tengerbe dobták.[1]
1974 januárjában elrendelték a bányák bezárását. A munkanélküliség következtében, és mivel a Mitsubishi beszüntette az ivóvíz- és az élelmiszer-szállítást, áprilisig mindenki elhagyta a szigetet.[1] Sok esetben nem csak gépeket, bútorokat, de személyes tárgyakat is hátrahagytak.
A veszélyek miatt hosszú időn keresztül tilos volt a szigetre lépni. Mára Nagaszaki városa felismerte a hely turisztikai lehetőségeit, és rendszeres körbehajózási lehetőséget kínál. 2009. április 22. óta egy mintegy 220 méter hosszú szakaszon újra látogatható a sziget, kb. 30 ezer forintnak megfelelő összegért, de szigorúan csak idegenvezető kíséretében.[2]
Források[szerkesztés]
- ↑ a b c d e http://einestages.spiegel.de/static/topicalbumbackground/5562/geisterstadt_im_ozean.html
- ↑ a b http://player.hu/gasztro-utazas/hashima-sziget-banyavaros-az-oceanban-szellemvarosok-ii/
- ↑ Archivált másolat. [2013. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 6.)
További információk[szerkesztés]
