Harvey Postlethwaite

Harvey Postlethwaite
Született	1944. március 4. Barnet
Elhunyt	1999. április 15. (55 évesen) Barcelona
Állampolgársága	brit
Gyermekei	két gyermek
Foglalkozása	mérnök formatervező
Iskolái	Royal Masonic School for Boys Birminghami Egyetem (–1968, PhD)
Halál oka	szívinfarktus
A Wikimédia Commons tartalmaz Harvey Postlethwaite témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Harvey Ernest Postlethwaite (Barnet, Egyesült Királyság, 1944. március 4. – Barcelona, Spanyolország, 1999. április 15.) brit tervezőmérnök és technikai igazgató, aki karrierje során számos Formula–1-es csapatnál dolgozott az 1970-es, az 1980-as és az 1990-es években.

Élete

Diákéveit a Royal Masonic School for Boys-ban töltötte, majd a Birminghami Egyetemre járt, ahol gépészmérnök szakot végzett és le is doktorált az 1960-as években. Ezután az Imperial Chemical Industries-hoz került, de hamar beleunt az itteni munkába, ezért úgy döntött, hogy versenyautó-mérnök lesz. 1970-ben csatlakozott a March csapathoz, mindössze 26 évesen, akiknek a Formula–2-es és Formula–3-as autóin dolgozhatott. Egy idő után aztán elcsábította őt a Hesketh csapat, amely akkoriban a March autóit használta.

Első feladata a March 731-es autójának átalakítása volt, és az olyan jól sikerült, hogy a következő évben a csapat már saját autót épített. A Hesketh 308-assal James Hunt számos dobogós helyezést szerzett, 1975-ben pedig az autót továbbfejlesztette, különösen annak szokatlan, gumirugós felfüggesztését. Ezzel Hunt már győzni is képes volt a holland nagydíjon. 1976-ban aztán a Hesketh csapat pénzhiány miatt megszűnt, Postlethwaite pedig a Wolf-Williams Racinghez került. Annak a csapatnak azonban nem ment túl jól, és emiatt Walter Wolf és Frank Williams útjai szétváltak. Postlethwaite maradt a Walter Wolf Racingnél, és megtervezte a Wolf WR1-est. Az autóval Jody Scheckter rögtön megnyerte az idény első versenyét, két újabb győzelmével és még dobogós helyezésekkel az idény végén második lett a világbajnokságban. Ezt az eredményt aztán később már nem sikerült megismételni, és az 1979-es idény végén ő és a csapat teljes felszerelése is átkerült a Fittipaldi Automotive-hoz. Még megtervezte nekik a Fittipaldi F8 jelű autót, de 1981-től már a Scuderia Ferrari csapatánál kötött ki. A Ferrari híres volt ekkor arról, hogy a legerősebb motor és a legjobb sebességváltó is az övék, viszont a kasztnijaik katasztrofálisan rosszak voltak. Postlethwaite személyesen Enzo Ferrari kérésére került a csapathoz, hogy segítsen megoldani ezt a problémát.

Az általa tervezett Ferrari 126C2 1982-ben megszerezte a konstruktőri bajnoki címet, még annak ellenére is, hogy mind Gilles Villeneuve-öt, mind Didier Pironit elvesztette a csapat. Az autó továbbfejlesztett, 126C3-as verziójával 1983-ban sikerült a konstruktőri címvédés. Postlethwaite egészen 1987-ig maradt a csapatnál, amely akkor már a bajnoki címért nem tudott harcolni, de győzelmeket képesek voltak aratni. Ezután a Tyrrell csapathoz igazolt át, ahol négy évet töltött technikai igazgatóként, és akiknek a versenyképességét jelentősen tudta növelni. A Tyrrell 018-as képes volt arra az 1990-es szezonnyitón, hogy Jean Alesi a győzelemért csatázzon és végül második legyen, a Tyrrell 019-es pedig hasonlóan szép teljesítményre volt képes a forradalmi, emelt orrú kivitelezésével.

1991-ben leigazolta őt a Sauber csapat, amely 1993-ban szeretett volna belépni a sportágba. Vele tartott a tanítványa, Mike Gascoyne is, akivel Svájcban együtt kezdtek el dolgozni a csapat első, C12 megjelölésű autóján. Ugyan még az idénykezdet előtt otthagyták a csapatot, az általuk tervezett kasztni viszonylag szép eredményekre volt képes. 1994-ben aztán visszahívta őt a Tyrrell, és náluk is maradt egészen 1998-ig, amikor eladták a csapatot, és az BAR-rá alakult. Mivel Postlethwaite még ekkor is egy ismert és köztiszteletben álló illető volt, a Honda elhívta őt, hogy segítsen nekik építeni egy autót, amellyel konstruktőrként visszatérhetnek a Formula–1-be. Az általa tervezett és a Dallara által megépített kasztnival tesztelt éppen a csapat Barcelonában 1999 áprilisában, amikor a pálya szélén szívrohamot kapott és életét vesztette. Halála miatt a projekt hamvába holt, a Honda mint motorszállító tért vissza a BAR oldalán 2000-ben, majd csak 2006-ban vette át mint gyári csapatot.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Harvey Postlethwaite című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.