Harry Martinson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Harry Martinson
Harry Martinson.jpg
Született 1904. május 6.[1][2][3][4][5]
Elhunyt 1978. február 11. (73 évesen)[1][2][3][4][5]
Stockholm[6]
Állampolgársága svéd
Házastársa Moa Martinson
Foglalkozása
Tisztség seat 15 of the Swedish Academy (1949. december 20. – 1978. február 11.)
Kitüntetései
Halál okavérveszteség
Sírhely Silverdals cemetery (Kvarter: B Gravplats: 088)[10]

A Wikimédia Commons tartalmaz Harry Martinson témájú médiaállományokat.

Harry Martinson (Jämshög, 1904. május 6.Stockholm, 1978. február 11.) Nobel-díjas svéd író, költő.

Élete[szerkesztés]

Fiatalon elvesztette szüleit, emiatt nevelőintézetbe került.[11] Tizenhat évesen megszökött az intézetből, s egy hajón lett matróz. A következő években bejárta a világ tengereit, járt többek közt Brazíliában és Indiában is.[11] Tüdőproblémák miatt fel kellett hagynia a matrózélettel, visszatért Svédországba, ahol sokáig nem talált munkát.[12] Itt is sokat utazott, néha csavargóként élt.[11] 21 éves korában csavargás miatt letartóztatták a lundi Lundagård-parkban.[13] Költőként 1929-ben debütált, Artur Lundkvist, Gustav Sandgren, Erik Asklund és Josef Kjellgren társaságában jelentette meg a Fem unga című kötetet,[14] amely az első modernista kötet volt Svédországban. Költészetére a nyelvi innováció és a metaforák gyakori használata jellemző. A természet iránt érzett szeretetet mély humanizmussal kombinálta alkotásaiban.[15][16] Első igazi sikerét 1935-ben, félig önéletrajzi ihletésű Nässlorna blomma című regényével aratta, amelyben egy fiatal városi fiú szembesül a nehéz vidéki körülményekkel. E munkáját több, mint harminc nyelvre fordították le. Vägen till Klockrike című, 1948-as regénye szintén hatalmas siker volt, s 1949-ben Martinson lett az első proletáríró, akit a Svéd Akadémia tagjának választottak. Egyik legjelentősebb munkája az Aniara költői cikus, amely az Aniara űrhajó története, amely egy űrutazás során letér pályájáról, s céltalanul sodródik az űrben. A mű 1956-ban jelent meg, Karl-Birger Blomdahl 1959-ben operát írt belőle.[17][18]

1929-ben feleségül vette Moa Martinsont, akivel a stockholmi anarchista újság, a Brand szerkesztőségében találkozott,[19] házasságuk 1940-ig tartott. 1934-ben a Szovjetunióba utazott.[19][11] 1942-ben ismét megnősült, második felesége Ingrid Lindcrantz (1916-1994) volt.[19][11]

1974-ben Eyvind Johnsonnal megosztott Nobel-díjat kapott.[19] Mivel mindketten a Svéd Akadémia tagjai voltak, a díj odaítélése sokak szerint ellentmondásos volt. A díjat odaítélő testületben 1974-ben Saul Bellow, Graham Greene és Vladimir Nabokov voltak a legkedveltebb jelöltek.[20] Az érzékeny Martinson nem tudott megbirkózni a kitüntetését követő kritikákkal, ezért a stockholmi Karolinska Egyetemi Kórházban öngyilkosságot követett el, egy ollóval felmetszette a hasfalát, szeppukuhoz hasonló módon.[21][22]

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • Messzi volt Klockrike; ford., utószó Kúnos László; Magvető, Bp., 1977 (Világkönyvtár)
  • Virágzik a csalán; ford. Lontay László, versford. Tótfalusi István, utószó, jegyz. Kúnos László; Európa, Bp., 1977
  • Úton a tenger felé. Regény; ford. Jávorszky Béla; Európa, Bp., 1986
  • Skandináv költők (több verse, szerkesztette Hajdu Henrik, Magvető Kiadó, 1964)
  • Skandináv költők antológiája (több verse, szerkesztette Bernáth István, Kozmosz Könyvek, 1967)
  • Észak-európai népek irodalma (több verse, szerkesztette Bernáth István, Tankönyvkiadó, 1970)
  • Aniara (részletek a ciklusból, Galaktika 15., 1975)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Harry E Martinson (svéd nyelven)
  4. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  7. martinson-harry, 2020. július 3., Martinson, Harry
  8. https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/literature/laureates/1974/
  9. https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/about/amounts/
  10. 2020. július 3., https://www.svenskagravar.se/gravsatt/91756530, Svenska gravar, Martinsson, Harry Edmund
  11. a b c d e Holm, Ingvar. Harry Martinson, Svenskt biografiskt lexikon. National Archives of Sweden 
  12. Sjöberg, Leif (1974). „Harry Martinson: From Vagabond to Space Explorer”. Books Abroad 48 (3 (Summer, 1974)), 476–485. o, Kiadó: Board of Regents of the University of Oklahoma. DOI:10.2307/40128696.  
  13. Den hemlöse i svensk skönlitteratur efter 1900. Lund University, 2010. január 6. (Hozzáférés: 2015. december 21.)
  14. Kumm, Björn. „Obituary: Artur Lundkvist”, 1991. december 12., 13. oldal 
  15. Harry Martinson – Biographical. Nobel Media AB, 2014 (Hozzáférés: 2015. március 4.)
  16. Harry Martinson. Albert Bonniers Förlag
  17. Johansson, Stefan: 50-åring ur kurs når ännu fram. www.svd.se . Svenska Dagbladet, 2009. május 31. (Hozzáférés: 2014. február 14.)
  18. Liukkonen, Petri: Harry Martinson. Books and Writers (kirjasto.sci.fi) . Kuusankoski Public Library. [2003. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva].
  19. a b c d Harry Martinson (french nyelven). (Hozzáférés: 2012. március 27.)
  20. A Prize With a View. www.newindianexpress.com . The New Indian Express, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 28.)
  21. Martinson begick harakiri. wwwc.aftonbladet.se . Aftonbladet, 2000. augusztus 31. (Hozzáférés: 2015. december 21.)
  22. Gyllensten, Lars. Minnen, bara minnen (Swedish nyelven). Stockholm: Albert Bonniers Förlag. Sablon:LIBRIS (2000. május 10.). ISBN 91-0-057140-7 

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Harry Martinson című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]