Harry Julian Allen
| Harry Julian Allen | |
 | |
| Született | 1910. április 1. Maywood |
| Elhunyt | 1977. január 29. (66 évesen) Stanford |
| Állampolgársága | amerikai |
| Foglalkozása | mérnök |
| Iskolái | Stanford Egyetem |
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Harry Julian Allen témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Harry Julian Allen (1910. április 1. – 1977. január 29.), röviden Harvey Allen űrhajózási mérnök, később a NASA igazgatója az Ames Research Center-ben. Leginkább a légkörbe visszatérő űrhajók alakját lényegesen meghatározó „lekerekített alakú test” („Blunt Body Theory”) kidolgozásáról ismert. Ezt az elméletét jelenleg is alkalmazzák az űrhajózás gyakorlatában.
Élete[szerkesztés]
Allen Maywoodban született (Illinois állam, USA). A Stanford University-re járt, ahol 1932-ben szerezte meg diplomáját. Űrhajózási mérnök fokozatot 1935-ben szerzett. 1936-ban csatlakozott a National Advisory Committee for Aeronautics-hoz, ami a Langley Research Centerben működött. 1940-ben átkerült az Ames Research Laboratory-ba, ahol az elméleti aerodinamikai kutatásokkal foglalkozó csoport vezetője lett. 1945-től a nagysebességű kutatások osztályának vezetője. 1959-től az asztronautika helyettes igazgatója, majd 1965-1969 között igazgatója.
Szakmai tevékenysége[szerkesztés]
Allen az aerodinamikai kutatások minden ágával foglalkozott. Jelentősen hozzájárult a szubszonikus, transzszonikus, szuperszonikus és hiperszonikus áramlások tanulmányozásához. Amikor az Egyesült Államok ballisztikus rakéták kidolgozásába kezdett, Allen a légkörbe való visszatérés dinamikáját és termodinamikáját kezdte kutatni, továbbá a sugárzás és a meteorok hatását a világűrben lévő űreszközökre. A légkörbe való visszatéréshez úgy találta, hogy nem az addig (amerikaiak és szovjetek által is) alkalmazott, hosszú, hegyes csúcsra van szükség, hanem a lekerekített, „tompa” orr több hőt képes leadni, így az űrhajó kevésbé hevül fel. Ez kulcsfontosságú felismerés volt. (a hosszú, hegyes csúcsot azért alkalmazták, mert annak kisebb a légellenállása). A korai kísérletek a hegyes orrú rakétákkal azt mutatták, hogy a hő hatására a rakéta fémteste olvadni kezdett.
Allen elmélete alapján dolgozták ki a hőpajzsot is, ami a visszatérés során az űrhajót és az űrhajósokat védi a túlhevüléstől.
Díjak, elismerések, tagságok[szerkesztés]
- Az American Institute of Aeronautics and Astronautics ösztöndíjjal jutalmazott tagja
- A Royal Aeronautical Society ösztöndíjjal jutalmazott tagja (Egyesült Királyság)
- Az American Astronautical Society ösztöndíjjal jutalmazott tagja
- A Meteoritical Society ösztöndíjjal jutalmazott tagja
- A National Academy of Engineering tagja
- Sylvanus Albert Reed Award of the Institute of the Aerospace Sciences (az AlAA elődje) (1955)
- Wright Brothers Lectureship of the Institute of the Aerospace Sciences (1957)
- Distinguished Service Medal of the NACA (1957)
- Airpower Trophy of the Air Force Association (1958)
- NASA Medal for Exceptional Scientific Achievement (1965)
- Daniel Guggenheim Medal awarded by AlAA, ASME, and SAE (1969)
Jegyzetek[szerkesztés]
- Nicholas J. Hoff.szerk.: National Academy of Engineering: Harry Julian Allen (1910-1977), Memorial Tributes: National Academy of Engineering, Volume 1 (1979)
