Harmadik pun háború
| Harmadik pun háború | |||
| Pun háborúk | |||
![]() |
|||
| A Földközi-tenger medencéjének középső része Karthágóval | |||
| Dátum | Kr. e. 149–Kr. e. 146 | ||
| Helyszín | Karthágó, a mai Tunisz területe | ||
| Eredmény | római győzelem | ||
| Terület- változások |
A Római Köztársaság elfoglalja Karthágót és annak minden birtokát. | ||
| Harcoló felek | |||
|
|
|||
| Parancsnokok | |||
|
|||
| Haderő | |||
|
|||
| Veszteségek | |||
|
|||
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Harmadik pun háború témájú médiaállományokat.
|
|||
A harmadik pun háború a Római Köztársaság és Karthágó között zajlott háború, mely véget vetett Karthágó fennállásának.
A Karthágó és a római szövetséges Massinissa numidiai király között keletkezett viszályban Róma döntőbíróként lépett fel. Miután kiszolgáltatták minden hadieszközüket, olyan teljesíthetetlen feltételeket kaptak (rombolják le a városukat és a parttól 10 mérföldnyire építsék újjá), amelyre csak elutasítás lehetett a válasz. Ezzel Kr. e. 149-ben elkezdődött az újabb háború Róma és Karthágó között.
A szülővárosukat elszántan védő punok az első római kísérleteket a város elfoglalására mind a tenger, mind a szárazföld felől visszaverték. Az Uticáig hátráló római inváziós erőkre a Haszdrubal vezette karthágóiak Kr. e. 148-ban nyílt ütközetben mértek vereséget.
A következő évben Scipio Aemilianus vette át a légiók parancsnokságát. Scipio a kikötőért vívott két kulcsfontosságú csata megnyerésével, valamint Haszdrubal nepheriszi táborának a megsemmisítésével megpecsételte Karthágó sorsát. Az ostromlók súlyos utcai harcokban jutottak el a védelem utolsó támpontját jelentő fellegvárig. A punok sok esetben a megadás helyett inkább a halált választották: az Esmun-szentély védői például magukra gyújtották a templomot. Végül a várost a rómaiak Kr. e. 146-ban foglalták el.
Karthágót a rómaiak lerombolták, az életben maradt lakosságát rabszolgának eladták, a város birtokainak egy részét Africa néven provinciává szervezték, másik részét Numidia kapta meg.


