Hany Istók

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hany Istók
Született 18. század
Állampolgársága magyar

Hany Istók (névváltozat: Hanyistók; 1741 k. – 1751 k. eltűnt) a Hanság vizenyős területein elvadultan élt, legendává vált fiúgyermek.

Története[szerkesztés]

1749 márciusában a kapuvári halászok a hansági Király-tó egyik mocsaras részén egy 8-10 év körüli fiút fogtak el. A kifogott lény egy elveszett, de valamilyen módon a tó körüli vízi világban életben maradt és elvadult árva gyermek volt. A beszédképtelen, teljesen vad gyermek a korabeli leírások szerint tökéletesen alkalmazkodott a lápi léthez: meztelen volt, bőre kéregszerűen megvastagodott, testét szőr borította, ujjai között kezdetleges bőrhártya feszült. Szemtanúk szerint a víz alatt úszva is képes volt megfogni a halakat. A gyermeket a kapuvári plébánia bejegyzése szerint 1749. március 17-én az István névre keresztelték.[1] Az anyakönyvben a keresztelőről latin nyelvű bejegyzés készült, fordítása:

Március 17-én feltételesen[2] megkereszteltetett egy talált eszelős fiú, István, körülbelül 8 éves. Keresztszülői Hochsinger Mihály és Meznerné Anna Mária.”[1]

A fiút ezután az Eszterházyak kastélyába vitték, s Rosenstingl Pál várnagy gondjaira bízták. A várnagy fennmaradt feljegyzéseiből vannak adataink további sorsáról.

Beszélni nem tudott, nem is lehetett megtanítani, csupán állati hangokat adott ki magából. Füvet, nyers halat és békát evett, úgy úszott a vízben, mint egy hal, s ujjai közt úszóhártyák voltak. Megpróbálták taníttatni, de sikertelenül, ezért vízhordást és pecsenyeforgatást bíztak rá. A hajdúk durván, kegyetlenül bántak vele, többször megszökött, ilyenkor kutyás csapatok hozták vissza. A kastélyban a hagyomány szerint egyetlen védelmezője volt, a várnagy Juliska (más források szerint Piroska) nevű leánya, aki sokszor megvédte. Juliska 1751 körül férjhez ment, Hany Istók kedveskedni akart pártfogójának, s egy tál békát öntött a lakodalmas asztalra. Ekkor ismét megverték, s másnap megszökött. Ezúttal nem tudták elfogni. 4 évvel később halászok ismét látták a mocsárban, de víz alá bukott, s többé nem mutatkozott.

Hany Istók története több írót is megihletett. A Vasárnapi Ujság 1855. évi 9. számában egy tanulmányt jelentetett meg Zerpák Antal kapuvári plébános Hany Istók története[3] címmel. A Hazánk és Külföld 1806. évi 28. számában Magassy László írt róla „Hany István, egy ritka nevezetességű tünemény hazánkban” címenSablon:Cnf. Alakját Jókai Mór is életre keltette Névtelen vár című regényében. A „hany” ősi, finnugor eredetű, már nem használt szavunk, mocsarat, lápot jelent.[4]

Ábrahám Zsuzsanna és Nagy Márta, a 2019-ben megjelent A Fertő kincse című könyvében egy lehetséges megoldást kínál arra, vajon miért és hová is tűnt Kapuvárról ez a különleges fiú.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Keresztelése bejegyezve a kapuvári rk. keresztelési anyakönyvben, 1749. március
  2. A „feltételesen” (teológiai szakkifejezéssel „sub conditione” = feltétel alatt) megjelölés keresztelés esetében akkor használatos, ha valamiért bizonytalan, hogy a keresztelendő személy valójában megkeresztelhető-e. Jelen esetben a talált mivoltból adódott, hogy nem tudták: korábban valahol valamikor megkereszteltették-e vagy sem a gyereket. Ilyen és hasonló bizonytalan esetekben kell a feltételes keresztelést végezni, mivel ez a szentség csakis egyszer vehető fel az ember életében. Ha tehát már megkeresztelték az illetőt, a második szertartás teológiailag csak olyan, mintha keresztelés lenne, de mégsem az; jogilag viszont e második szertartás hiteles anyakönyvi bejegyzése az irányadó.
  3. Vasárnapi Ujság 1854-1860. epa.oszk.hu. (Hozzáférés: 2021. február 14.)
  4. Élet és Tudomány, LXVII. évf. 29. sz. 919. o. 2012.

Források[szerkesztés]