Ugrás a tartalomhoz

Hans Jaray

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hans Jaray
1940-ben
1940-ben
Született1906. június 24.[1][2][3][4]
Bécs[5]
Elhunyt1990. január 6. (83 évesen)[1][3][4]
Bécs[6]
Állampolgárságaosztrák
Foglalkozása
Kitüntetései
  • Bécs Városának Becsületgyűrűje
  • Osztrák Köztársaság Nagy Ezüst Érdemjele
  • Karl Skraup Award
SírhelyeHietzingi temető

A Wikimédia Commons tartalmaz Hans Jaray témájú médiaállományokat.

Hans Jaray sírja

Hans Jaray (született Johann Alexander Jaray; Bécs, 1906. június 24.1990. január 6.) magyar származású osztrák színész, filmrendező és író.

Élete és pályafutása

[szerkesztés]

Karl Hans Jaray (1872–1944) belsőépítész, Karl Járay unokatestvérének fiaként született. Szülei gyermekkorában elváltak, így a leendő színész részben vallásos zsidó nagyanyja gondoskodásában nőtt fel Gmundenben. Az első világháború alatt a drezdai Friedberg Intézet bentlakásos iskolájába, majd szülővárosában a Theresianumba járt, ahol először fedezték fel színészi tehetségét. Apja ellenállása ellenére, édesanyja és mostohaanyja, Lili Marberg támogatásával Jaray sikeresen jelentkezett a Zene- és Előadóművészeti Akadémiára. Osztálytársai között volt Paula Wessely, Käthe Gold, Karl Paryla, Albin Skoda és Siegfried Breuer.

Paula Wessely haláláig együtt játszottak. A két színész kapcsolatban is élt, amely Jaray és Marlene Dietrich viszonya után véget ért. Mindazonáltal barátok maradtak, Jaray vőfélyként szolgált Wessely és Attila Hörbiger esküvőjén. Karl Parylával is életre szóló barátságba került, és Jarayt kérte fel fia, Michael keresztapjának.

Jaray még diákként játszotta első főszerepét, Albert Bassermann oldalán Arno Holz és Oskar Jeschke Traumulus című darabjában a bécsi Volkstheaterben. Első állandó megbízatása a Neue Wiener Bühnébe, majd 1925 és 1930 között a bécsi Volkstheaterbe vitte, ahol elsősorban a klasszikus repertoár szerepeit játszotta, Hamlettől Medardusig.

1930-ban Max Reinhardt elvitte a Josefstadti Színházba, ahol 1938-ig dolgozott. Jaray maga is több darabot írt: első vígjátékát, az Angyal-e Geraldine?-t Hans Honneg álnéven mutatták be, Jaray és Paula Wessely főszereplésével, karácsonyi premierként. Franz Schubert megformálásával a Willi Forst Leise flehen meine Lieder (1933) című filmjében Hans Jaray Németország és Ausztria egyik leghíresebb filmszínészévé vált.

Miután Ausztriát annektálta a náci Németország, Zürich és Párizs érintésével kénytelen volt az Egyesült Államokba emigrálni akkori zsidó partnerével, Darvas Lilivel. 1948-ig hollywoodi és New York-i színházakban dolgozott. 1942-ben társalapítója volt a The Players from Abroad társulatnak, amely elsősorban menekült színészekből állt. Regénye 1948-ban jelent meg az Egyesült Államokban One Day Missing címmel, németül 1949-ben Es fehlt eine Seite („Egy oldal, amiről álmodni sem mertem”) címen adták ki. Memoárja, a Was ich kaum erräum konnte… („Amiről aligha álmodhattam…”), amelyet nem sokkal halála előtt írt, csak posztumusz jelent meg 1990-ben.

1948-ban visszatért Bécsbe. Először a Volkstheaterben lépett fel, majd 1951-től a Theater in der Josefstadtban (ahol később rendezett is), és 1970-től Gustav Manker vezetésével ismét a Volkstheaterben. Színházi munkája mellett, ahol elsősorban bulvárdarabokban szerepelt, Jaray ismét filmprodukciókban is részt vett. 1954 és 1964 között a Max Reinhardt Szemináriumon tanított, ahol 1960-ban rövid ideig igazgatóként is tevékenykedett. Utolsó filmszerepét 1978-ban Billy Wilder Fedora című filmdrámájában játszotta.

Élete végén Bécs 3. kerületében, a Reisnerstraße 21. szám alatt élt; díszsírja a Hietzing temetőben található (13. csoport, 46. szám).

Díjai

[szerkesztés]
  • Osztrák Becsületkereszt a Tudományért és Művészetért, első osztály, 1964
  • Bécs, a szövetségi főváros arany díszéreme, 1973
  • Nagy Ezüst Becsületrend az Osztrák Köztársaságnak nyújtott Szolgálataiért, 1976
  • Bécs város díszgyűrűje, 1981
  • Kamaraszínész cím
  • A Theatre in der Josefstadt tiszteletbeli tagja, 1986

Művei

[szerkesztés]
  • Egy kiváló úriember. Vígjáték három felvonásban. [Nem előadható színpadi kéziratként reprodukálva] Eirich, Bécs 1932 (Bécsi Egyetemi Könyvtár [UBW])címnyilvántartása)
  • Vajon Geraldine egy angyal? Vígjáték három felvonásban. [Nem előadható kéziratként reprodukálva.] Eirich, Bécs, 1933 (UBW)
  • Christiano a menny és a pokol között. Hat jelenetes színdarab. [Ms. – (Gépírással és autogrammal ellátott szöveg)] Eirich, Bécs 1933 (Osztrák Nemzeti Könyvtár [ÖNB] címjegyzéke)
  • Kék felhők. Vígjáték hat felvonásban. Ms. Marton, Bécs, Berlin, London 1936 (ÖNB)
  • Pingpong. Vígjáték három felvonásban. [Színpadi partitúraként reprodukálva – (Gépirat autogrammal ellátva)] Eirich, Bécs, 1935 (UBW)
  • Szerelempár. Vígjáték. 1937
  • Egy hiányzó oldal. Regény. Zsolnay, Bécs 1948, ISBN 3-7766-1141-3 (Eredeti cím: Egy hiányzó oldal. New York, 1948) (Osztrák Nemzeti Könyvtár)
  • Amiről álmodni sem mertem volna... Egy életrajz. Szerkesztette: Michaela Jaray. 40 fotóval és színházi fellépések, produkciók, színpadi adaptációk és filmszerepek listájával. Amalthea, Bécs/München, 1990, ISBN 3-85002-301-X

Filmográfia (válogatás)

[szerkesztés]
  • 1926: Vők
  • 1927: Jeanne Ney szerelme
  • 1931: Császári Kedvesem
  • 1931: A koldusdiák
  • 1933: Dalaim halkan könyörögnek
  • 1934: Péter, a lány a benzinkútról (Péter)
  • 1934: A befejezetlen szimfónia
  • 1935: Bál a Savoyban
  • 1935: Utolsó szerelem
  • 1935: Őfelsége keringőt táncol
  • 1935: A szerető naplója
  • 1936: Lilli kisasszony
  • 1937: Kirchfeld lelkésze
  • 1941: Egy nő szíve soha nem felejt (Lydia)
  • 1947: Carnegie Hall
  • 1952: Tavaszi hangok
  • 1964: Ponyvaregény
  • 1969: A felügyelő (A halál első osztályon utazik című epizód)
  • 1970: Mint egy könnycsepp az óceánban
  • 1970: A bosszú napjai (tévés minisorozat)
  • 1972: Van der Valk és a lány
  • 1977: Silas bácsi (tévés kétrészes sorozat)
  • 1978: Fedora

Irodalom

[szerkesztés]
  • Felix Czeike: Bécsi Történeti Lexikon. 3. kötet. Kremayr & Scheriau, Bécs, 1994, ISBN 3-218-00547-7, 344. o.
  • Hermann J. Huber: Langen Müller kortárs színészek enciklopédiája Németország, Ausztria, Svájc . Albert Langen • Georg Müller Verlag GmbH, München • Bécs 1986, ISBN 3-7844-2058-3, 458. o. lábjegyzet
  • C. Bernd Sucher (szerk.): Színházi lexikon. Szerzők, rendezők, színészek, dramaturgok, díszlettervezők, kritikusok. Christine Dössel és Marietta Piekenbrock Jean-Claude Kuner és C. Bernd Sucher közreműködésével. 2. kiadás. Deutscher Taschenbuch-Verlag, München, 1999, ISBN 3-423-03322-3, 338. o.
  • Kay Weniger: A film átfogó életrajzi enciklopédiája. A 20. század színészei, rendezői, operatőrei, producerei, zeneszerzői, forgatókönyvírói, filmépítészek, díszlettervezők, jelmeztervezők, vágók, hangtechnikusok, sminkesek és speciális effektusok tervezői. 4. kötet: H. – L. Botho Höfer – Richard Lester. Schwarzkopf & Schwarzkopf, Berlin, 2001, ISBN 3-89602-340-3, 206. o.
  • Kay Weniger: „Az életben többet elvesznek tőled, mint amennyit adnak…” Németországból és Ausztriából 1933 és 1945 között emigrált filmesek enciklopédiája. Átfogó áttekintés. ACABUS-Verlag, Hamburg, 2011, ISBN 978-3-86282-049-8, 262. o. kézirat
  • Jaray, Hans. In: Werner Röder ; Herbert A. Strauss (szerk.): Közép-európai emigránsok nemzetközi életrajzi szótára 1933–1945. 2. kötet, 2. kötet. Saur, München, 1983, 565. o.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Discogs (angol nyelven). Discogs. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  6. Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. december 30.)

További információk

[szerkesztés]