Hank Williams (énekes, 1972)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hank Williams
Született1972. december 12. (51 éves)[1][2]
Nashville
Állampolgárságaamerikai
SzüleiHank Williams
Foglalkozása
IskoláiFranklin High School
A Wikimédia Commons tartalmaz Hank Williams témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Shelton Hank Williams (Nashville, Tennessee, 1972. december 12. –), ismertebb nevén Hank Williams III[3] amerikai zenész és énekes. Zenéjében a country, heavy metal és punk rock műfajok keverednek.[4] Az Assjack nevű death metal/metalcore együttes énekese,[5] az Arson Anthem nevű hardcore punk zenekar dobosa és Phil Anselmo Superjoint Ritual nevű együttesének korábbi basszusgitárosa. Tizenegy albumot adott ki, ebből öt a Curb Records gondozásában jelent meg. Hank Williams unokája, Hank Williams Jr. fia, Jett Williams unokaöccse és Holly Williams féltestvére.

Karrierje[szerkesztés]

A nyolcvanas-kilencvenes években különféle punk rock zenekarokban dobolt. Ebben az időben értesítették, hogy fia született, Coleman Finchum néven. Ő akkor öt éves volt. Egy bíró azt tanácsolta Williams-nek, hogy keressen egy stabilabb állást.[6]

Később a Phil Anselmo vezette Superjointban (korábbi nevén Superjoint Ritual) basszusgitározott. Az Arson Anthem dobosa is volt. Az együttest Anselmo, Mike Williams (Eyehategod) és ő alkották.[7]

1996-tól 2010-ig a Curb Recordsnál jelentetett meg albumokat (2012 és 2017 között több válogatáslemez is megjelent a Curb Records gondozásában, amelyekhez azonban már nem volt köze). 2011 óta lemezei saját kiadója, a Hank3 Records égisze alatt jelennek meg.

Zenei stílusa[szerkesztés]

Zenéje a tradicionális countryzene, rockabilly és punk rock műfajok keveréke.[4] Zenéit a cowpunk[8][9] és psychobilly műfajokba is sorolják.[4][10][11] Dalai a "bluegrass stílus tempóját és felépítését ötvözik a heavy metal stílus hozzáállásával".[12] Dalszövegei a kábítószer-használatról és a törvényen kívüli életről szólnak, illetve a mainstream country zenét kritizálják.[12][13][14]

2011-es 3 Bar Ranch Cattle Callin' albuma speed metal[15][16][17][18] és grindcore[19] stílusú, míg az ugyanebben az évben megjelent Attention Deficit Domination heavy metal, doom metal[15] és stoner metal[19] stílusú.

Diszkográfia[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 4.)
  2. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ The official website. Hank3. (Hozzáférés: 2011. szeptember 14.)
  4. ↑ a b c Bisdeker, Jon: Hank Williams III and his psychobilly band to play Huntsville's Crossroads. The Huntsville Times, 2019. január 14. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  5. ↑ Jurek, Thom: Assjack. AllMusic. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  6. ↑ The Hank Williams Lineage Continues with Hank3's Son "IV". Saving Country Music , 2021. március 7.
  7. ↑ Metal News – Superjoint Ritual Is No More. Metalunderground.com. (Hozzáférés: 2011. szeptember 14.)
  8. ↑ Wolcott, Mike: Hank 3: Grandson of 'Hillbilly Shakespeare' pulls off the impossible. Tahoe Onstage. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  9. ↑ Abbott, Jim: Honky-tonk hard-core from cowpunk Hank. Orlando Sentinel, 2008. október 21. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  10. ↑ Gilbert, Elizabeth: Hank Williams III: The Ghost. GQ, 2010. augusztus 8. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  11. ↑ Ollison, Rashod: Hank Williams III's country blood and psychobilly soul. The Virginian-Pilot, 2014. június 19. [2022. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  12. ↑ a b Hanover, Nick: Rediscover: Hank III: Straight to Hell. Spectrum Culture, 2012. július 2. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  13. ↑ Deming, Mark: Straight to Hell. Allmusic. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  14. ↑ Murray, Noel: Hank III: Straight To Hell. AV Club. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  15. ↑ a b Loftus, Johnny: Hank Williams III | Biography & History. AllMusic . (Hozzáférés: 2020. szeptember 2.)
  16. ↑ Riemenschneider, Chris: Hank Williams III gets cranking. Daily Herald , 2011. november 27. [2011. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 2.)
  17. ↑ Sullivan, Matt: The prolific Hank Williams III fits in with his family by not fitting in. Nashville Scene , 2014. augusztus 7. (Hozzáférés: 2020. szeptember 2.)
  18. ↑ Hank 3 Presents "3 Bar Ranch Cattle Callin'". Slant Magazine
  19. ↑ a b Keyes, J. Edward: Ghost to a Ghost/Gutter Town. Rolling Stone , 2011. szeptember 28. (Hozzáférés: 2020. szeptember 2.)

Irodalom[szerkesztés]

  • Susan Masino: Family Tradition – Three Generations of Hank Williams. Backbeat Books, 2011, ISBN 978-1-61713-107-3.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hank_Williams_(énekes,_1972)&oldid=26924250”