Handzsár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ománi handzsár, 1924 körül

A handzsár közel-keleti tőr. Régi oszmán-török neve hancar, amit az arab khanjar („tőr”) szóból származtatnak. Modern török neve: hançer.

Az arab handzsár[szerkesztés]

Ez egy ívelt pengéjű, rövid szúrófegyver, mely több néven ismert az Arab-félszigeten. Marie-Christine Heinze tanulmánya[1] szerint ezt a jellegzetes ívelt, a markolatnál meglehetősen széles és utána fokozatosan keskenyedő pengével rendelkező tőrt az Arab-félsziget keleti részén (Ománban, az Emirátusokban, Muszkátban, Szaúd-Arábia keleti részén, valamint Sziriában és Irakban) khanjarként (ejtsd: (k)handzsár) ismerik, míg a félsziget nyugati részén (főleg Jemenben és Szaúd-Arábia nyugati tájain) a janbiya (ejtsd: dzsambia vagy dzsanbijja) kifejezést használják erre a fegyverre. Kelet-Jemenben és Nyugat-Ománban a lakosság szinonimaként használja a két szót. Heinze tanulmányában az szerepel, hogy a jemeniek többsége a dzsambiát kimondottan helyi, jemeni kifejezésként tartja számon, míg a handzsár az irodalmi arab nyelv szavaként él a köztudatban.

Az oszmán-török handzsár[szerkesztés]

Ez a kézifegyver egy kétélű tőr, melynek hossza 20-30 cm és a többnyire ékesített markolatán soha sincs keresztvas.[2] Vígh István fegyver- és hadtörténész szerint "a kétélű tőrt, az ókori eredetű handzsárt, melynek korabeli elnevezése bicsak volt, a törökök mellett az arab és a kaukázusi területeken is használták."[3][4][5] Bánlaky József A magyar nemzet hadtörténelme című műveben a janicsárok fegyverzetének felsorolása közben megemlíti a handzsárt.[6][7]

Handzsár és jatagán[szerkesztés]

Janbiya és jatagán[8]

"A nyugati és hazai szakirodalom mind a mai napig keveri a jatagán és a handzsár fogalmát. A helyes definíciót Marija Sercer szerint D. J. Freyer és G. C. Stone adták meg: a handzsár ősi arab eredetű szó, és erős, kétélű tőrt jelent, míg a jatagán kora újkori török szó, és hosszú, egyélű késformát takar."[9]

Handzsár a szépirodalomban[szerkesztés]

Kemény Zsigmond Két boldog című történeti novellájában Fatime a következőket mondja álmáról Csiaffer basának: „Öveden handzsárod markolata kettétört, ez megaláztatást jelent; gyöngyei lábam elé pergettek, ez könyeket.”[10]

Bálint Ágnes a Szeleburdi család című regényében írja a naplójába Laci: „Azt a handzsárt akarom megmutatni neki, amelyiknek lócsontból faragták a markolatát. Már egészen megsárgult a csont, de olyan szép fényes, az ember szinte érzi, milyen jó fogás eshet rajta.”[11]

Forrás[szerkesztés]

  1. 'A preliminary glossary of dagger-related terms, Jemen-Report 44/2013. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 12.)
  2. lásd Pallas Nagylexikon Handsár (sic!)
  3. Oszmán fegyverek Egerben
  4. Vígh István Jatagán és handzsár az Oszmán Birodalomban című kiadvány (50 oldal, katalógus). A Történeti Tárház kiállítása az Osmania magángyűjtemény darabjaiból, Eger, 2012. március 28. - 2013. január 3.
  5. Török handzsárok (kép)[halott link]
  6. Bánlaky
  7. Bánlaky
  8. A Királyi Ontario Múzeumban (Kanada) található török janbiya (XVIII. sz.) és jatagán (1866).
  9. Vígh István: Szulejmán szultán jatagánja és a mohácsi csata
  10. Kemény Zsigmond: Kisregények és elbeszélések, Csokonai Könyvtár, Universitas Források (Régi kortársaink 2.) Sorozatszerk.: Debreczeni Attila, Imre Mihály, S. Varga Pál, Debrecen, 1997. 77. o.
  11. http://www.18pedagogia.hu/sites/default/files/node/attachments/b-szeleb.pdf

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]