Ugrás a tartalomhoz

Hamlet (film, 1990)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az 1990-es Zeffirelli filmről szól. Hasonló címmel lásd még: Hamlet (egyértelműsítő lap).
Hamlet
(Hamlet)
1990-es francia–brit–amerikai–olasz film
RendezőFranco Zeffirelli
Producer
  • Bruce Davey
  • Dyson Lovell
AlapműHamlet, dán királyfi
Műfaj
ForgatókönyvíróFranco Zeffirelli
Főszerepben
ZeneEnnio Morricone
OperatőrDavid Watkin
VágóRichard Marden
JelmeztervezőMaurizio Millenotti
DíszlettervezőDante Ferretti
Gyártás
Ország Franciaország

Egyesült Királyság
Amerikai Egyesült Államok

Olaszország
Nyelvangol
Játékidő130 perc
Forgalmazás
Forgalmazó
Bemutató1990. december 19. (Kanada)
1992. április 17. (Magyarország)
KorhatárKN I. kategória (F/1015/J)
További információk

A Hamlet 1990-es nemzetközi kooprodukcióban készült filmdráma, amelyet Franco Zeffirelli rendezett. Shakespeare drámája nyomán a forgatókönyvet Zeffirelli és Christopher De Vore készítették. A főbb szerepekben Mel Gibson, Glenn Close, Alan Bates, Ian Holm és Helena Bonham Carter. 1990. december 19-én mutatták be Torontóban.[1] Magyarországon 1992. április 17-től játszották a mozikban.[1]

Cselekmény

[szerkesztés]

Hamlet, Dánia hercege apja temetése előtt megtudja, hogy anyja, Gertrude nagybátyjához, Claudiushoz fog feleségül menni. A házasság révén Claudius lesz Dánia új királya. Horatio barátja elmondja Hamletnek, hogy apja szelleme még mindig él, és a vár bástyáin lehet megtalálni. A szellem tájékoztatja Hamletet, hogy Claudius megmérgezte, és hogy bosszút kell állnia. Hamlet ezután elhatározza, hogy kideríti az igazságot.

Hamlet szerelmes Opheliába, Polonius főkamarás lányába. Polonius azonban megtiltja a nőnek, hogy Hamlettel érintkezzen. Amikor Polonius egy függöny mögé bújik, Hamlet véletlenül leszúrja. Claudius Angliába száműzi a herceget, és levélben kéri az angol királyt, hogy ölje őt meg. Hamlet megszerzi a levelet, átírja, és sértetlenül visszatér Dániába. Az apja elvesztése miatti fájdalom azonban Opheliát az őrületbe kergeti.

Ophelia meghal, és eltemetik. Testvére, Laertes Hamletet tartja felelősnek a haláláért, és meg akarja ölni. A király azonban azt tanácsolja Laertesnek, hogy vívóversenyt rendezzenek, amelyet úgy szervez meg, hogy Hamlet halála balesetnek tűnjön, és senkit ne lehessen vádolni érte. A király egy italt készít a harcosok számára, amelyet megmérgez, miután ő maga is ivott belőle. Laertes viszont megmérgezi kardja hegyét, és egy szünetben megsebesíti vele Hamlet karját. Hamlet megragadja ugyanazt a kardot, és megsebesíti vele Laertest is. Gertrude tudta nélkül ivott a mérgezett kehelyből, és meghal.

Halálos ágyán Laertes bocsánatot kér Hamlettől, és kijelenti, hogy ő is megbocsát neki. Hozzáteszi, hogy a király a hibás. Hamlet ezután kényszeríti Claudiust, hogy igya meg a mérgezett italt. Végül megkéri barátját, Horatiót, hogy magyarázza el az ügyét. Így a dráma végén Claudius és Hamlet is meghal.

Szereplők

[szerkesztés]
Szerep Színész Magyar hang[2]
Hamlet Mel Gibson Szakácsi Sándor
Claudius Alan Bates Tordy Géza
Gertrúd Glenn Close Bánsági Ildikó
Horatio Stephen Dillane Haás Vander Péter
Polonius Ian Holm Rajhona Ádám
Laertes Nathaniel Parker Laklóth Aladár
Ophelia Helena Bonham Carter Tóth Ildikó
Hamlet király szelleme Paul Scofield Fülöp Zsigmond
Osrick John McEnery Halmágyi Sándor
Rosencratz Michael Maloney Schnell Ádám
Guildenstern Sean Murray Hujber Ferenc
Marcellus Christien Anholt Zámbori Soma
Bernardo Richard Warwick Juhász György
Francisco Dave Duffy
Rajnald Vernon Dobtcheff
sírásó Trevor Peacock Csuja Imre
Lucianus királyfi Roger Low
a Király játékos Pete Postlethwaite
a Királynő játékos Christopher Fairbank

Fogadtatás

[szerkesztés]

Kritikai visszhang

[szerkesztés]

A Rotten Tomatoeson 76%-os minősítést ért el 38 értékelés alapján, a konszenzus szerint: „Lehet, hogy hiányzik belőle a színdarab mélységének és összetettségének egy része, de Mel Gibson és Franco Zeffirelli meglepően sikeres csapatot alkotnak.”[3] Steve Murray az Atlanta Journal-Constitutiontől azt írta: „A Shakespeare-klasszikus izgalmas, rövidített változata.”[3] Emmanuel Levy saját portálján úgy fogalmazott: „Mel Gibson főszereplésével Zeffirelli Oscar-díjra jelölt filmje színes és kissé magával ragadó, de hiányzik belőle a mélység és a költészet, és a két női szereplő nem megfelelően van megformálva.”[3] Caryn James a New York Timestól úgy gondolta: „[Mel Gibson] messze a legjobb része Zeffirelli néha sima, de mindig világos és gyönyörűen filmes adaptációjának.”[3]

A Metacriticen 53 pontot ért el a 100-ból 18 vélemény alapján.[4] A TV Guide Magazine szerint: „Zeffirelli produkciója nem magas művészet, de nem is alacsony színvonalú szórakoztatás, hanem valami a kettő között.”[4] Michael Wilmington a Los Angeles Timestól úgy vélte: „A Hamlet többi része, bár egyes részei hatékonyak vagy kedvesek lehetnek, csak a huzatos teremben a levegőt fűrészelgetik, és minden fényét Mel Gibsonra és angyali borostájára öntik.”[4] Peter Travers a Rolling Stone-től azt írta: „Ez a nagyképernyős Hamlet, amelyet Franco Zeffirelli rendező operai méretűre felnagyított, Gibson hiányosságait tárja fel.”[4]

Bevétel adatai

[szerkesztés]

A Box Office Mojo szerint a film 20,7 millió dolláros bevételt ért el, a költségvetésről nincs adat.[5]

Fontosabb díjak és jelölések

[szerkesztés]
Esemény Díj Kategória Jelölt neve Eredmény
45. BAFTA-gála BAFTA-díj Legjobb férfi mellékszereplő Alan Bates Jelölve
1991-es David di Donatello-díjátadó David di Donatello-díj Legjobb külföldi film Elnyerte
Legjobb külföldi színésznő Glenn Close Jelölve
63. Oscar-gála Oscar-díj Legjobb látványtervezés Jelölve
Legjobb jelmeztervezés Jelölve

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Internet Movie Database
  2. ↑ Hamlet az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  3. ↑ a b c d Rotten Tomatoes
  4. ↑ a b c d Metacritic
  5. ↑ Box Office Mojo

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hamlet_(film,_1990)&oldid=28675533”