Hamburg bombázása

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hamburg bombázása
Az 1943. január 31-i támadás
Az 1943. január 31-i támadás

Térkép
Hamburg bombázása (Németország)
Hamburg bombázása
Hamburg bombázása
Pozíció Németország térképén
é. sz. 53° 33′ 02″, k. h. 9° 59′ 36″Koordináták: é. sz. 53° 33′ 02″, k. h. 9° 59′ 36″
A Wikimédia Commons tartalmaz Hamburg bombázása témájú médiaállományokat.

Hamburg bombázása, avagy a Gomora-hadművelet egy olyan szőnyegbombázás-sorozat volt, amelyet 1943. július 26. és augusztus 3. között a brit RAF és kisebb részben az amerikai légierő Eight Air Force-a hajtott végre a német nagyváros, Hamburg ellen. A legdrámaibb epizód a július 28-ai volt, amikor a keletkezett tűzvihar (Feuersturm) tízezrek halálát és hatalmas anyagi károkat okozott.

A cél kiválasztása[szerkesztés]

1940 nyarától 1943 nyaráig Hamburgot 137 szövetséges légitámadás érte, amelyek csaknem 1500 emberi életet követeltek, az anyagi károk a városhoz mérten jelentéktelenek voltak.

Miközben a Ruhr-vidéki csata még javában zajlott, Sir Arthur Harris (Bombázó vagy Hentes Harris), aki a Bombázókommandô (Bomber Command, a RAF bombázásra rendelt egysége) parancsnoka volt 1942. február 22. óta,[1] elkezdte tervezni a Gomora-hadműveletet (amely nevét az egyik tűzviharral elpusztított bibliai városról kapta) Hamburg ellen, amely nagy, virágzó ipari és közlekedési központ volt, a legaktívabb kikötővel, s ahol a Kriegsmarine tengeralattjáróinak kb. 45%-át is gyártották.[2] 1943. május 27-én kiadta 173. számú hadműveleti parancsát: „Hamburg ősi Hanza-várost a földig le kell rombolni, méghozzá a rendelkezésre álló minden eszköz felhasználásával.”[3]

A támadás négy vagy öt éjszaka tartott volna, a Churchilltől 1943. július 16-án kapott felhatalmazás alapján, először felhasználva a „Korpa” (window) kódnevű olyan fémcsíkokat, amelyek az égen szétszórva képesek voltak a radarokat megtéveszteni.[4]

Harris körülbelül tíz nappal a Ruhr-vidéki csata vége előtt embereit pihenni küldte, s a 23-ról 24-re virradó éjszaka csak a tartalékszemélyzetet vezényelte propaganda-röplapokat szórni a németek által megszállt Franciaországra.

Története[szerkesztés]

Július 25–26.[szerkesztés]

Az első támadásban 791 bombázó (347 Avro 683 Lancaster, 246 Handley Page Halifax, 125 Short S.29 Stirling és 73 Vickers Wellington) vett részt. A „Korpa” megtévesztő akciót a célponttól 180 km-re, egyperces időközönként hajtották végre. A megközelítési útvonalon hat nyomkövető, jelzőanyaggal, speciális világítóbombákkal volt megrakva, a navigációs útvonalak és az elérni kívánt területek H2S radarrendszerrel felszerelve, hogy világítóbombákat szórjanak az Elba torkolatába, hogy a főerőt pontosan irányítsák a városra. Hajnali egy órától újabb 28 nyomjelző feladata volt a bombázók rávezetése a városközpontra (Szent Miklós-templom), amit az egész művelet során további 53 repülőgép folytatott.[5]

A Korpa jól teljesítette feladatát azzal, hogy megzavarta a német radarkezelőket és a hamburgi légvédelmet. Bár számos brit gép legénysége idő előtt ledobta bombáit, a támadás nagy része elérte a célpontját. 1383 tonna hagyományos bomba és 1018 tonna gyújtóbomba hullott Hamburgra, számos kerületet és kikötőt elpusztítva, megfosztva a polgárokat a víz, gáz és villanyszolgáltatástól. 1500 polgári lakos meghalt, és 12 brit repülőgépet lelőttek.[6]

14.40-kor a légvédelmi szirénák újra megszólaltak, jelezve 68 db B–17-es amerikai gép feltűnését a látóhatáron, amelyek lakóházakat, mólókat, gyárakat, hajókat és raktárakat támadtak. Az éjszaka folyamán néhány brit De Havilland Mosquito a lakosság terrorizálására kisebb bombázást hajtott végre.[6]

26-án 10.38-kor 54 darab B–17-es ismét a kikötőt bombázta. Az éjszaka folyamán néhány brit Mosquito folytatta a lakosság megfélemlítését.[6]

Július 28: a Feuersturm[szerkesztés]

Hamburg az 1943. július 25. – augusztus 3. között végrehajtott „Gomora-hadművelet” (gyújtóbombákkal előidézett tűzvihar) után

A város elleni második nagy támadást 787 brit bombázó hajtotta végre 25 nyomjelző és a Korpa együttműködésével, bár a németek már kezdték a fémszalagok zavaró hatását kiküszöbölni. A szőnyegbombázás 1943. július 28. 0.55-kor kezdődött, és körülbelül háromnegyed óra alatt 1129 tonna romboló és 1265 tonna gyújtóbomba hullott Rothenburgsort, Hammerbrook, Borgfelde és Hamm legsűrűbben lakott városrészekre.[7]

A Hamburg utcáin zajló tragédiát a brit személyzet még 5000 m-es tengerszint feletti magasságban is érzékelte, amikor az alulról felszálló légörvények megrázták repülőgépüket. A robbanások és tüzek jelentős koncentrációja egy viszonylag kis területen, a szél teljes hiánya és a relatív páratartalom nagyon alacsony volta (kb. 30%) hatására tűzvihar keletkezett, amely a hamburgi utcákon tombolt átlagosan 250 km/h-s sebességgel, s amely azonnal felszippantotta a szabadban tartózkodókat (a tűzvihar epicentrumában csaknem 1000 °C volt). Azok, akik az óvóhelyen maradtak, meghaltak szén-monoxid-mérgezésben, mások, akiket a foszforos gyújtóbombák elértek, szó szerint tüzet fogtak, és menekülést kerestek az Alsterben, de amint a vegyi anyag a víz alól felbukkant, ismét lángra kapott, és fulladás vagy égés formájában gyilkolt.[8]

A brit Bombázókommandó 17 repülőt, Hamburg uszkve 40 000 lakost veszített. Sokakat nem lehetett azonosítani, mivel csak hamu maradt belőlük. Nem lehetetlen, hogy kb. 900 000 hamburgi hagyta el városát.[9] A Bomber Command parancsnoksága csak a bombázás sikerességet szűrte le, és a szokásos Mosquito-támadások se tudtak már senkit megrémíteni, mivel a lebombázott negyedek úgyis egész éjszaka lángokban álltak.

Július 30.[szerkesztés]

A lerombolt hamburgi kikötő

A harmadik, immár Hamburgra koncentrált támadás július 30-án 0.45 és 1.28 óra között zajlott 697 brit bombázó részvételével. A nyomkövetők már felderítés közben jelentős máglyákat létesítettek, amelyek a várost nyaldosták, kerülték azonban a célzóna megjelölését, inkább csak a környéket akarván megvilágítani, ezért a főerő 1100 tonna romboló és 1240 tonna gyújtóbombát dobott le, hogy lerombolják Harvestehude, Eppendorf, Rotherbaum, St. Georg, Uhlenhorst, Winterhude és Barmbek negyedek addig érintetlen lakóházait. Súlyosan megsérült a kikötő is. Harminc bombázó azonban nem tért vissza a bázisra.[10]

Augusztus 3.[szerkesztés]

A rossz időjárás romba döntötte a Bomber Command terveit, amely szerint erre a napra gondolták ki a „hadművelet” utolsó felvonását. Valójában az Angliából felszállt 740 bombázóból 393 érte el Hamburgot. A látótávolság olyan kicsi volt, hogy a Mosquitók által ledobott világítóbombák, a H2S radarrendszer használata mellett, csak néhány gép legénységét tudta a célra vezetni, így 633 tonna robbanóbomba és 717 tonna gyújtóbomba csekély része ért földet a német város határain belül. Ismét 30 brit egység nem tért haza.[11]

A terrortámadások mérlege[szerkesztés]

Ha nem vesszük figyelembe a Mosquitók és az amerikaiak támadásait, a Gomora folyamán a Bomber Command 8485 tonna bombát dobatott le Hamburgra. Körülbelül 3095 légi erőddel számoltak a műveletekben, amiből 2534 vett részt bevetésen, és ezekből 89-et lelőttek a német éjszakai vadászgépek.[12]

A július 28-i Feuersturm felégetett 22 km²-t, lerombolt 2509 hektár beépített területet, Hamburg 73,97%-át. Ezért a várost, a kikötő és az ipari területek kivételével, a háború végéig már nem bombázták.[13] A Bombázókommandó egyszer és mindenkorra megmutatta, hogy az 1939–1942 közötti kudarcok Lübeck bombázásának fordulópontja után képes drasztikusan csökkenteni egy-egy német város munka-, ipari és gazdasági potenciálját.[13]

A veszteség a Harmadik Birodalom számára megrázó volt. Nem kevesebb mint 42 600 polgárukat elveszítették (70%-uk szén-monoxid-mérgezés, 15%-uk a tűzvihar, 15%-uk a robbanások és épületösszeomlás áldozata lett), 2000 eltűnt és 37 000 sebesült, az eredetileg 700 000-es lakosságból a túlélő hajlék nélkül maradtak százezrei vidékre vagy máshova költöztek a városból. 5300 gyár és raktár, három olajfinomító, 45 középület, nyolc hajóépítő üzem, 12 híd és 175 570 tonna hadi hajózási anyag elpusztult.[13]

277 000 ház és lakás dőlt romba, sok ipari üzem mellett 24 kórház, 277 iskola, 58 templom, 12 híd és számos történelmi épület semmisült meg, köztük a 650 000 kötetes városi könyvtár.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bonacina, 1975, 97. o.
  2. Bonacina, 1975, 212. o.
  3. Német sorstragédia – Hamburg terrorbombázása. [2020. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 25.)
  4. Bonacina, 1975, 213. o.
  5. Bonacina, 1975, 214. o.
  6. a b c Bonacina, 1975, 215. o.
  7. Bonacina, 1975, 216. o.
  8. Bonacina, 1975, 217–218. o.
  9. Bonacina, 1975, 215–218. o.
  10. Bonacina, 1975, 219. o.
  11. Bonacina 1975, 220. o.
  12. Bonacina, 1975, 221. o.
  13. a b c Bonacina, 1975, 222. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Bibliográfia[szerkesztés]

  • Giorgio Bonacina. Comando Bombardieri - Operazione Europa (1975)  Milánó

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Operazione Gomorrah című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]