Halomfölde
| Halomfölde | |||
Humska zemlja, Vojvodstvo Svetog Save 10. század – 1482 | |||
| |||
 | |||
| Vukčić István hercegsége 1441 és 1444 között | |||
| Általános adatok | |||
| Fővárosa | Blagaj vára | ||
| Hivatalos nyelvek | horvát, szerb | ||
| Vallás | katolicizmus, ortodox kereszténység | ||
| Kormányzat | |||
| Államforma | hercegség | ||
Halomfölde (horvátul: Humska zemlja, Zahumlje, 1448-tól Szent Száva Hercegség szerbül: Војводство Светог Саве) középkori terület a mai Nyugat-Hercegovina területén. A mai Bosznia-Hercegovina és a Horvát Köztársaság történelmi területe, amelyet a középkorban többnyire boszniai, horvátországi, dukljai és raskai nemesi családok uraltak.[1]
Fekvése[szerkesztés]
A mai Nyugat-Hercegovina területén, a Neretva-medencéjében és Kelet-Hercegovina egy részén feküdt. Lefedte a Neretva torkolatától Raguzáig terjedő az Adriai-tenger menti területet, beleértve a Pelješac-félszigetet is. Északnyugaton a Neretva térségével és a Horvát Királysággal, északon Boszniával, keleten Raskával, délkeleten Travuniával és a Raguzai Köztársasággal volt határos.[2]
Története[szerkesztés]
Halomfölde a kora középkorban független állam volt. A 10. században önálló területként említik, ahol helyi fejedelmek (archonok) élnek a helyi Višević-dinasztia uralma alatt. A 10. század első felében Halomföldét Mihajlo Višević irányította, aki politikai kapcsolatban állt Tomiszláv horvát királlyal, és részt vett a 925-ös spalatoi zsinaton.[2] X. János pápa a Mihajlót a zsinatra meghívó levelében Chulm hercegeként, „Michaeli excellentissimo duci Chulmorum” néven szólítja.[3] Nem sokkal később, a 10. század közepén VII. Kónsztantinosz bizánci császár a birodalom kormányzásáról írt „De administrando imperio” című művében a Raguzától a Neretváig terjedő terület leírásakor megemlíti Halomfölde legnagyobb városait, köztük Stagnon (Ston), Khloum (Hum) és Bona (Buna) városát.[1]
A 11. században Duklja uralkodói uralták, a 12. századtól pedig a raskai zsupánok fennhatósága alá került, de megőrizte saját kulturális és politikai identitását[4] A 12. században Halomföldét Nemanja István unokatestvére, Miroslav uralta, de 1198-ban, majd 1253-ban a magyar uralkodók is érdeklődést mutattak a terület iránt.[2] 1198-ban András dalmát-horvát herceg uralma alá vetette. A 13. század folyamán Nemanjić-dinasztia egy kisebb ágának tagjai (Nemanja Miroszlávnak a leszármazottai) uralták, de uralmuk idővel meggyengült a dinasztián belüli számos területmegosztás miatt.[4] A 14. század elején Halomföldet a horvát nemesi család, a Šubićok hódították meg, és bukásukig (1322) szilárd hatalmat gyakoroltak felette.[4]
A trebinjei Branivojević család rövid uralma után 1326-tól Halomfölde nagy részét, II. István bosnyák bán idejében a Bosnyák bánság foglalta el és Hum néven a bánok címei között szerepelt. A tengerpart egy kis része (Ston és környéke) a Branivojević elleni szövetség jutalmaként Raguza fennhatósága alá került[4]. 1357-től 1382-ig nagy része (a Neretvától nyugatra fekvő teljes terület) Drijeva kikötőjével a Lajos horvát-magyar király feleségének, Kotromanić Erzsébetnek a hozományaként visszakerült Horvátországhoz, és a horvát bánok igazgatták. Lajos király halála után a horvát-magyar államban trónviszály tört ki, így Halomfölde ismét bosnyák fennhatóság alá került. I. Tvrtko bosnyák király alatt jelentősen fejlődött, de a 14. század végétől megerősödött a helyi nemesek (Pavlović, Radivojević, Hrvoje Vukčić) hatalma[4], és nagy része Hrvoje Vukčić Hrvatinić birtokainak része lett.
A 15. század elejétől Halomfölde nagy része Sandalj Hranić Kosača herceg, 1435-től 1466-ig pedig utóda, Stjepan Vukčić Kosača herceg birtokába került. [2] Sandalj Hranić volt az, aki miután török segítséggel jelentős mértékben gyarapította az uralma alatt álló területeket, megtette az első lépéseket annak érdekében, hogy Halomföldét leválassza a bosnyák államról.[5] Sandaljnak nem volt örököse, azért unokaöccse Stjepan Vukčić Kosača herceg lett az utóda, aki a teljes függetlenedés jegyében felvette a „Szent Száva hercege, Halomfölde és a Tenger-melléki részek ura, drinai zsupán és a boszniai királyság nagyvajdája” címet. [6] A herceg idejében a terület de facto független volt[4], halála (1466) után azonban a velenceiek és a magyarok harcoltak uralmáért. Halomföldének 1465-től (Hercegovina nagy része) 1482-ig (Herceg Novi) tartó oszmánok általi meghódításával a Halomfölde (Hum) név teljesen eltűnt a közhasználatból, helyébe pedig a Stjepan Vukčić Kosača hercegi címéből származó új Hercegovina név lépett.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ HrEnc: Hrvatska enciklopedija: Hum. http://www.enciklopedija.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2021. november 7.)
- ↑ HrOb: Hrvatski obiteljski leksikon: Zahumlje. http://www.hol.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2021. november 7.)
- ↑ Pro: Proleksis enciklopedija: Hum. http://www.proleksis.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2021. november 7.)
- ↑ Pálosfalvi: Pálosfalvi Tamás: A szentszávai hercegek Magyarországon. https://www.academia.edu. Academia.edu (Hozzáférés: 2021. november 7.)
További információk[szerkesztés]
Thallóczy Lajos: Tanulmányok a Bosnyák bánság kezdetéről Kiadó:Magyar Tudományos Akadémia Budapest, 1905.
