Haller László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Haller László
Született 1717.
Elhunyt 1751. március 1.
Foglalkozása földbirtokos,
főispán,
fordító

Haller László gróf (1717. – 1751. március 1.) erdélyi földbirtokos, Máramaros megye főispánja, fordító. Haller János főispánnak, a Hármas História közrebocsátójának dédunokája.

Pályája[szerkesztés]

Már 24 éves korában kormányhivatalt viselt és fontos ügyeket sikeresen végzett el, ezért Máramaros megye főispánjává nevezték ki. Éppen akkor halt meg, amikor a hétszemélyes tábla ülnökéül nevezték ki.

A magyar nyelv ápolásában és a fordításban dédapja példáját követte. Lefordította Ovidius Metamorphosesének jelentős részét, de fordítása elveszett. Fennmaradt azonban François Fénelon Télémaque (Télemakhosz) című regényének (1699) fordítása.

A 18. század második felében a franciás műveltség Magyarországon is terjedni kezdett. Ezt a francia Fénelon és Marmontel regényeinek fordításai is jelezték. A műveltebb, de idegen nyelveken nem tudó magyarok ekkor ismerkedtek meg az államregény műfajával. Fénelon politikai regényét Mária Terézia királynő uralkodása idején ketten is lefordították, elsőként Haller László (1755). Munkája nagy igyekezetre vall, de meglátszik rajta, hogy a fordítónak nagy nehézségébe került valamennyire is megközelíteni Fénelon elegáns prózáját. A másik fordító, Zoltán József erdélyi orvos munkája (1783) sem sikerült jobban.

Munkája[szerkesztés]

Telemakus bujdosásának történetei Melyet franczia nyelven írt Fénelóni Saligniák Ferencz. Magyarra fordított... Most pedig magyar hazánk fő, közép és alacsony rendeinek örömére, kedves és bölcs mulatságára, dicséretes költségével kinyomtattatott... Szalai Barkóczy Ferencz egri püspök. Kassa, 1755.

Haller László fordítása két évtized alatt még három kiadást ért meg: 1758, 1770, 1775. Csak ezután jelent meg Zoltán József Telemakusa.

Források[szerkesztés]