Halhatatlan féreg
 |
Ezt a szócikket be kellene dolgozni a Planaria szócikkbe. A bedolgozás után ezt a cikket törölni kell, vagy – amennyiben a szócikk címe előfordulhat a keresésben – átirányítássá alakítani. A megbeszélésbe a vitalapon kapcsolódhatsz be. |
A halhatatlan féreg egy laposféregfaj. A halhatatlanság elvileg és potenciálisan érvényes, mert a férget bármikor érheti ’baleset’ is.
A Nottinghami Egyetem (Nagy-Britannia)[1] kutatóinak sikerült kideríteni, hogyan képes egy laposféregfaj szembeszállni az öregedéssel és potenciálisan halhatatlanná válni.
A Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America (PNAS)[2]szakfolyóiratban közzétett eredmény[3] hozzájárulhat az emberi sejtek öregedésének lelassításában is. Az örvényférgek osztályába tartozó plenária-fajok már régen felkeltették a kutatók figyelmét korlátlan regenerációs képességükkel, mellyel sérült szöveteiket vagy akár elvesztett szerveiket pótolni tudják.
A kísérletek során a planáriák kétféle típusát vizsgálták: az egyik csoport szexuálisan, megtermékenyítéssel, a másik csoport aszexuálisan, egyszerű osztódással szaporodott. Mindkettő látszólag korlátlan regenerációra volt képes: sérülések esetén új izmokat, bőrt, sőt teljes agydúcokat is tudtak pótolni.
Korábbi kutatások már kiderítették, hogy a genetikai információt hordozó kromoszómakat alkotó DNS-szakaszok végén található egy géneket nem tartalmazó teloméra-régió. Ez a régió azonban minden egyes osztódáskor rövidül. Az öregedés során a sejt addig képes további osztódásokra, amíg ez a szakasz túlságosan röviddé nem válik. Ha viszont egy sejtben a telomérák hosszát sikerül megőrizni (vagy a csonkolt végeket pótolni), akkor a sejt elméletileg a végtelenségig képes osztódni, azaz ’halhatatlanná’ válik.
2009-ben, az orvosi Nobel-díjjal jutalmazott felfedezés (Elizabeth Blackburn (USA), Carol Greider(USA) és Jack Szostak (Kanada) megosztva: „A telomérák és a telomeráz enzim felfedezéséért és az ezekkel kapcsolatos úttörő kutatásokért”) szerint létezik egy enzim, a telomeráz (telomer), mely képes a csonkolt teloméravégeket pótolni, ez azonban a szexuális úton szaporodó szervezetekben (így az emberben is) csak a korai fejlődés során aktív.
A nottinghami kutatóknak sikerült az osztodással szaporodó planáriákban a teloméráz termeléséért felelős gént azonosítani: ezt az igazolta, hogy a gén „kikapcsolásával” a telomérák hossza elkezdett rövidülni.
További vizsgálatok során azt is sikerült megállapítani, hogy az osztódások során a gén aktivitása, illetve a telomerázenzim termelése drámai mértékben megnőtt, és ennek eredményeként az osztodással szaporodó planáriák képesek voltak a telomérák hosszát megőrizni. A szexuálisan szaporodó planáriáknál azonban kiderült, hogy bennük a telomérák hosszának megőrzését nem a teloméraenzim fokozott termelése tartja fenn. Ennek a mechanizmusnak a kiderítése még rejtély.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://www.nottingham.ac.uk/
- ↑ http://www.pnas.org/
- ↑ http://www.pnas.org/content/109/11/4209.full.pdf+html?sid=986db11f-ac41-4d20-bf8e-44fef6f4bf3d
- ↑ Halhatatlan férgek, Élet és Tudomány 2012/13
Források[szerkesztés]
- Halhatatlan férgek, Élet és Tudomány 2012/13, 410-411 old
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
- Nobel-díj
- Teloméra
- Gén
- Kromoszóma
- https://web.archive.org/web/20100910012024/http://www.168ora.hu/cimke/?tagname=telor%C3%A9ma
További információk[szerkesztés]
- Aubert G., Lansdorp P.M: Telomeres and Aging. (hely nélkül): Physiological Reviews 88 (2). 2008. 557–579. o.
- Immortal Worms Defy Aging. www.sciencedaily.com (2012. február 27.) (Hozzáférés: 2013. április 21.)
- Thomas C. J. Tan, Ruman Rahman, Farah Jaber-Hijazi, Daniel A. Felix, Chen Chen, Edward J. Louis, and Aziz Aboobaker: Telomere maintenance and telomerase activity are differentially regulated in asexual and sexual worms. www.pnas.org (2012. február 27.) (Hozzáférés: 2013. április 21.) doi