Halda Alíz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Halda Alíz
Halda Alíz.jpg
Születési név Halda Alíz
Született 1928. április 5.
Kürt
Elhunyt 2008. június 3. (80 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása tanár, politikus
Fontosabb munkái Magánügy (Noran, Budapest, 2002) ISBN 9639356468

Halda Alíz (Kürt, Csehszlovákia /ma: Szlovákia/, 1928. április 5.Budapest, 2008. június 3.) tanár, elsősorban ellenzéki tevékenysége és Gimes Miklóshoz fűződő kapcsolata révén volt ismert.

Élete[szerkesztés]

Szegény felvidéki családban született, mindkét szülőjét korán elvesztette. 1945-től él Budapesten, kezdetben gépíróként, szövőnőként, csomagolóként dolgozott. 1946 és 1949 között a Színművészeti Akadémia hallgatója, és ezzel egyidőben a Népi Kollégiumok Országos Szövetségének (NÉKOSZ) tagja volt. 1947-től 1956-ig a Magyar Kommunista Párt, illetve a Magyar Dolgozók Pártja tagja. 1949–1950-ben a Nemzeti Színház könyvtárosaként dolgozott. 1950-től 1955-ig, valamint 1956 szeptemberétől 1957 márciusáig a Magyar Rádió irodalmi osztályának szerkesztője. Első férjétől, Fekete Sándor újságírótól 1952-ben vált el. 1953 és 1958 között elvégezte az ELTE magyar szakát.

Az 1956-os forradalom idején már Gimes Miklósnak, a Szabad Nép újságírójának menyasszonya volt. Gimes a Nagy Imre körül szerveződő ellenzéki értelmiségi kör tagjaként részt vett a forradalomban, október 23. után a Magyar Szabadság című napilap szerkesztője lett. A forradalom leverése után, 1956. december 5-én letartóztatták és 1958. június 16-án a Nagy Imre-per harmadrendű vádlottjaként kivégezték. Halda a Gimeshez fűződő kapcsolata miatt évekig nem tudott elhelyezkedni, a Rádióból 1957-ben másodszor is elbocsátották. 1957 és 1962 között alkalmi munkákból élt, 1962-től 1983-ig, nyugdíjazásáig a Fényes Elek Szakközépiskola Leánykollégiumának igazgatója volt.

A hetvenes évek végén kapcsolódott be a részben ötvenhatos elítéltekből összetevődő demokratikus ellenzék tevékenységébe, amelyben a rendszerváltásig részt vett. 1988 és 1990 között a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) vezetőségi tagja, részt vett Nagy Imre és mártírtársai, köztük Gimes Miklós újratemetésének szervezésében. A Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd 1988-ban a Szabad Demokraták Szövetsége alapító tagja, 1991-ben, Kádár Iván lemondása után behívták az Országgyűlésbe, majd 1994-ben újra bejutott a párt országos listájáról, mandátumát 1998-ig viselte. A mentelmi és a környezetvédelmi bizottságokban dolgozott. 1999-től 2006-ig az SZDSZ Bp. XII. kerületi Szervezetének elnöke és a párt Országos Tanácsának tagja volt (ez utóbbi testületbe 2007-ben újból beválasztották). 1996-ban Nagy Imre-emlékplakettel jutalmazták.

2002-ben megjelent, Magánügy című könyvében elsősorban Gimes Miklóshoz fűződő viszonyáról ír. Megrendítő hangon számol be arról, hogyan érintette a forradalom és a megtorlás kettejük kapcsolatát, valamint számos adalékkal szolgál a hatalmi rendszer működésének hátteréről. A regény Gáspár Zsuzsa által dramatizált változatát Fodor Tamás rendezésében mutatták be a Komédium Színházban. A felolvasószínházi előadás hangfelvétele alapján a Klubrádió négyrészes rádiójátékot készített belőle.

Műve[szerkesztés]

Források[szerkesztés]