Halászmacska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Halászmacska
Állatkerti példány
Állatkerti példány
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Macskafélék (Felidae)
Alcsalád: Macskaformák (Felinae)
Nem: Prionailurus
Severtzov, 1858
Faj: P. viverrinus
Tudományos név
Prionailurus viverrinus
(Bennett, 1833)
Szinonimák
  • Prionailurus bennettii (Gray, 1867)
  • Prionailurus himalayanus (Jardine, 1834)
  • Prionailurus rhizophoreus Sody, 1936
  • Prionailurus viverriceps (Hodgson, 1836)
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Halászmacska témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Halászmacska témájú médiaállományokat és Halászmacska témájú kategóriát.

A halászmacska (Prionailurus viverrinus) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a macskafélék (Felidae) családjába tartozó faj.[1]

Az Indiához tartozó Nyugat-Bengál címerállata.[2]

Előfordulása[szerkesztés]

A halászmacska előfordul Indiában,[3][4][5][6][7][8][9] Nepálban, Srí Lankán, Bangladesben,[10] valamint az indokínai Thaiföldön,[11][12] Kambodzsában,[13][14][15] Laoszban, Malajziában és Vietnámban.[1][16] Az Indonéziai Szumátra és Jáva szigeteken is jelen van; az utóbbi sziget elterjedésének a legdélebbi határa.[17] Ezt a macskafélét Pakisztánból kihaltnak vélték, ám 2012-ben, a Szindh nevű tartományban észrevették egy példányát.[18] Habár széles előfordulási területtel rendelkezik, ez a terület nem egységes és a különböző állományok nemigen érintkeznek egymással; ennek ellenére külön alfaját ezidáig még nem észlelték.[19]

Az élőhelyének az elvesztése, valamint a vadászata veszélyezteti a fennmaradását.

Megjelenése[szerkesztés]

Nemének a legnagyobb faja. A fej-testhossza 57-78 centiméter, farokhossza 20-30 centiméter, testtömege 5-16 kilogramm.[20] A halászmacska szőrzetének az alapszíne többféle szürkés árnyalat; ezt a fejtől egészen a vállakig sötét csíkok, a háton és az oldalakon ovális foltok borítják. A lekerekített fülein, hátul egy-egy fehér pont látható. A hasi része fehér, de a torkán két sornyi sötét pontozás van.[21] A farka rövid, nem éri el testének a felét sem, a végein fekete gyűrűk ülnek.[22] Körülbelül kétszer akkora, mint a házi macska (Felis silvestris catus), erőteljes testfelépítésű, viszont testéhez képest rövid lábú. Az ujjai közt kezdetleges úszóhártyák találhatók, nem annyira fejlettek, mint a leopárdmacska (Prionailurus bengalensis) esetében.[23] A laposfejű macskához (Prionailurus planiceps) hasonlóan a karomtokjai elcsökevényesedtek, emiatt a macskának nyugalmi állapotban is kilátszanak, legalábbis részben a karmai.[22]

Életmódja[szerkesztés]

Amint neve is utal rá, a halászmacska élőhelye mindig valamilyen vízközelben kell hogy legyen; lehet az lápvidék, folyó, holtág, , mocsár vagy mangroveerdő.[19] Éjszaka vadászó, magányos állat, amely igen jól tud úszni, sőt néha a víz alatt is. A nősténynek 4-6 négyzetkilométeres a területe, a hímé ennél jóval nagyobb, akár 16-22 négyzetkilométert is lefedhet.[20][24]

Vadászatkor, vagy inkább halászatkor a partok szélén figyeli az áldozatát, de néha a vízben úszva is zsákmányol.[25] Az ürülékét vizsgálva a kutatók megtudták, hogy a halászmacska táplálékának a háromnegyedét halak alkotják; a maradék egynegyedet madarak, rovarok és rágcsálók teszik ki. Néha puhatestűekkel, hüllőkkel - köztük kígyókkal is -, kétéltűekkel és elpusztult szarvasmarhák tetemeivel is táplálkozik.[26]

Szaporodása[szerkesztés]

Feltételezhetően a szaporodási időszaka január-februárban van; a legtöbb kölyök márciusban és áprilisban látható.[20] A fogságban a vemhesség 63-70 napig tart, ennek végén 2-3 kismacska jön világra.[24] A kölyök születésekor 170 grammos és egy hónapos korában kezd mászkálni. Körülbelül két hónapos korában szilárd táplálékot is elkezd enni, továbbá az anyja megtanítja úszni; azonban csak 6 hónapos korában következik be az elválasztás. 8,5 hónaposan eléri a felnőtt méretet, de csak 11 hónaposan nőnek ki a végleges szemfogai. Az ivarérettséget 15 hónapos korában éri el. Fogságban akár 10 évet is élhet.[20]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Mukherjee, S. (2016. szeptember 24.). „Prionailurus viverrinus”. The IUCN Red List of Threatened Species 2016, e.T18150A50662615. o, Kiadó: IUCN. DOI:10.2305/IUCN.UK.2016-2.RLTS.T18150A50662615.en.  
  2. Wildlife Institute of India: State animals, birds, trees and flowers. Wildlife Institute of India. [2007. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  3. (2013) „First evidence of Fishing Cat in the Ranthambhore Tiger Reserve, Rajasthan, India”. Cat News 58, 36–37. o.  
  4. Sharma, P. (2016). „First record of Fishing Cat in Sur Sarovar Bird Sanctuary, Agra, India”. Cat News 63, 19–20. o.  
  5. Adhya, T.. Status survey of Fishing Cat (Prionailurus viverrinus) in Howrah and Hooghley, West Bengal. India: Intermediate report submitted to the Small Grants Programme, WWF (2011) 
  6. Kantimahanti, M..szerk.: A. Appel: Community-based Fishing Cat conservation in the Eastern Ghats of South India, Proceedings of the First International Fishing Cat Conservation Symposium, 25–29 November 2015, Nepal. Bad Marienberg, Germany and Saltford, Bristol, United Kingdom: Fishing Cat Working Group, 51–54. o. (2016) 
  7. (2014) „The Coringa Mangroves—realm of the Fishing Cat”. Sanctuary Asia XXXIV (6).  
  8. Malla, G..szerk.: A. Appel: Ecology and conservation of Fishing Cat in Godavari mangroves of Andhra Pradesh, Proceedings of the First International Fishing Cat Conservation Symposium, 25–29 November 2015, Nepal. Bad Marienberg, Germany and Saltford, Bristol, United Kingdom: Fishing Cat Working Group, 48–50. o. (2016) 
  9. Status of Fishing Cat and Indian Smooth-coated Otter in Coringa Wildlife Sanctuary. Kakinada: EGREE Foundation (2016) 
  10. Chowdhury, S. U. (2015). „Human-fishing cat conflicts and conservation needs of fishing cats in Bangladesh”. Cat News 62, 4–7. o.  
  11. Cutter, P. (2010). „Recent sightings of fishing cats in Thailand”. Cat News 51, 12–13. o.  
  12. Lynam, A. J. (2012). „Terrestrial activity patterns of wild cats from camera-trapping”. Raffles Bulletin of Zoology, 407–415. o. [2014. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva].  
  13. Rainey, H. J. (2010). „A fishing cat observation from northern Cambodia”. Cat News 52, 8–9. o. [2016. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2018. április 19.)  
  14. Royan, A. (2009). „Confirmation of the endangered fishing cat in Botum-Sakor National Park, Cambodia”. Cat News 51, 10–11. o.  
  15. szerk.: A. Appel: Identifying priority sites and conservation actions for Fishing Cat in Cambodia, Proceedings of the First International Fishing Cat Conservation Symposium, 25–29 November 2015, Nepal. Bad Marienberg, Germany and Saltford, Bristol, United Kingdom: Fishing Cat Working Group, 37–40. o. (2016) 
  16. Duckworth, J. W. (2010). „Does the fishing cat inhabit Laos?”. Cat News 52, 4–7. o.  [halott link]
  17. Melisch, R. (1996). „Distribution and status of the Fishing Cat (Prionailurus viverrinus rhizophoreus Sody, 1936) in West Java, Indonesia (Mammalia: Carnivora: Felidae)”. Faunistische Abhandlungen, Staatliches Museum für Tierkunde Dresden 20 (17), 311–319. o.  
  18. Islam, S. (2015). „A survey of Smooth-coated Otter (Lutrogale perspicillata sindica) and Fishing Cat (Prionailurus viverrinus) in Chotiari Reservoir, Sanghar, Pakistan using camera traps”. International Journal of Biology and Biotechnology 12 (4), 579–584. o.  
  19. ^ a b Nowell, K.. Fishing Cat Prionailurus viverrinus, Wild Cats: status survey and conservation action plan. Gland, Switzerland: IUCN/SSC Cat Specialist Group (1996) 
  20. ^ a b c d Fishing Cat Prionailurus viverrinus (Bennett, 1833), Wild Cats of the World. Chicago: University of Chicago Press, 241–245. o. (2002). ISBN 0-226-77999-8 
  21. Burnie, D.. Animal: The Definitive Visual Guide to the World's Wildlife. Washington, D.C.: Smithsonian Institution (2001). ISBN 0-7894-7764-5 
  22. ^ a b Pocock, R. I.. Prionailurus, The Fauna of British India, including Ceylon and Burma. Mammalia. – Volume 1. London: Taylor and Francis, Ltd., 265–284. o. (1939) 
  23. Kitchener, A. C.. The Natural History of the Wild Cats. Ithaca, New York: Cornell University Press (1998) 
  24. ^ a b (1993) „A Comparative Analysis of Scent-Marking, Social and Reproductive Behavior in 20 Species of Small Cats (Felis)”. American Zoologist 33 (2), 151–166. o. DOI:10.1093/icb/33.2.151.  
  25. Mukherjee, S. (1989). Ecological separation of four sympatric carnivores in Keoladeo Ghana National Park, Bharatpur, Rajasthan, India. MSc. Thesis, Wildlife Institute of India.
  26. Haque, N. M., Vijayan, V. (1993). Food habits of the fishing cat Felis viverrina in Keoladeo National Park, Bharatpur, Rajasthan. Journal of the Bombay Natural History Society 90: 498–500.

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Fishing cat című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]