Hakudzsaden

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hakudzsaden
(白蛇伝)
1958-as japán animációs film

Hakudzsaden 1958.png
Rendező
Producer
Vezető producer
  • George Fukuda
  • Wallace Nagata
  • David T. Yokozeki
Alapmű A fehér kígyó legendája
Műfaj fantasy, romantikus
Forgatókönyvíró
Hang
Zene Kinosita Csúdzsi
Operatőr Cukahara Takamicu
Vágó Mijamoto Sinataró
Gyártás
Gyártó Toei Animation
Ország  Japán
Nyelv japán
Játékidő 78 perc
Képarány 1,66:1
Forgalmazás
Forgalmazó
Bemutató
További információk

A Hakudzsaden (白蛇伝HepburnHakujaden?, ’A fehér kígyó legendája’) 1958-ban bemutatott japán animációs játékfilm, amely a Toei Animation gyártásában készült. Az első színes japán animációs film. Bemutatója 1958. október 22-én volt a japán filmszínházakban. Az Egyesült Államokban is bemutatták Panda and the Magic Serpent címmel, 1961-ben. Ismert még Legend of the White Snake, The Great White Snake és The White Snake Enchantress címeken is.

Cselekmény[szerkesztés]

Hszu Hsziennek, egy fiatal fiúnak volt egy fehér kígyója, azonban a szülei megparancsolták neki, hogy váljon meg tőle. Teltek, múltak az évek, amikor egy szörnyű vihar során a kígyó egy szép hercegnővé, Paj Nianggá változott. Paj Niang rátalál Hszu Hszienre, de a hamar egymásba szeretett fiatalokat egy gonosz szellemekre vadászó helyi szerzetes, Fa Haj szétválasztja, mivel úgy véli, hogy Paj Niang is egy gonosz szellem. Hszu Hszien száműzetésbe kerül, de két háziállata, Panda, a panda és Mimi, a vörös panda útnak indulnak, hogy megkeressék gazdájukat. Hszu Hszien közben megtudja az igazságot Fa Hajtól, hogy Paj Niang az a fehér kígyó, akitől gyermekkorában meg kellett válnia. Paj Niang és Fa Haj között harc bontakozik ki, amiben a lány elveszti emberi alakját és visszaváltozik kígyóvá. Hszu Hszien a lány szelleme után rohanva véletlenül leesik egy sziklafalról és meghal. Paj Niang szelleme azonban elmegy a sárkányistenhez, ahol feladja varázserejét, hogy emberré válhasson, s hogy bizonyítsa Hszu Hsziennek, hogy iránta érzett szerelme igaz. A fiúnak elviszi az élet virágát Fa Haj templomába, ahová testét szállították. A szerzetes bizalmatlansága miatt viszont korántsem olyan egyszerű feladat, de segítségére lesz hű szolgája, Hsziao Csing, a halszellem és az állatok is.

Megvalósítás[szerkesztés]

A film alapvetően a Szung-dinasztia idején keletkezett kínai népmese, A fehér kígyó legendájának (白蛇傳) feldolgozása.[1] Uehara Sin a feldolgozás során megtartotta a kínai stílusú szereplőket és eredeti neveiket. A választás azért esett egy kínai történetre, mert Ókava Hirosi, a Toei elnöke a megbékélés hangját szerette volna közvetíteni Japán ázsiai szomszédai felé ezzel a második világháborút követő zaklatott időszakban készült filmmel.[2]

A film forgatása során elérte a japán animáció akkori határait. Egy nagyszabású projekt keretében készült, a stáb 13 590 főt tett ki és összesen két évig tartott a gyártás.[3]

Rintaro, aki később elismert filmrendező lett, első animációs munkájaként fázisrajzolóként dolgozott a filmen.[4][5]

Szereplők[szerkesztés]

Emléktábla Nerimában
  • Morisige Hiszaja: összes férfi szereplő (Hszu Hszien, Fa Haj, Panda, sárkánykirály, harcsakirály, narrátor) japán hangja
  • Mijagi Mariko: összes női szereplő (Paj Niang, Hsziao Csing, Mimi, kacsa, menyét) japán hangja
Angol szinkronhangok

Megjelenések[szerkesztés]

Japánban 1958. október 22-én volt a bemutatója és a Toei Company forgalmazta. Az Egyesült Államokban 1961. március 15-én mutatták be a Global Pictures forgalmazásában. Az amerikai változat több módosítást tartalmazott, például a kis vörös pandát, Mimit macskaként azonosítják, a japán stábkiírást pedig teljes törölték a filmből.[6]

Fogadtatás és hatás[szerkesztés]

Míg a Hakudzsaden 1959-ben elismerést kapott a Velencei Gyermekfilm-fesztiválon, addig az Egyesült Államokban csalódással fogadták 1961-es bemutatásakor. A film történelmi jelentősége viszont nagy, ugyanis ez volt a Toei Dóga első próbálkozása az amerikai animációs stúdiókat követve a „kelet Disney-évé” váljon. Számos fiatal animátorra hatott a film, köztük Mijazaki Hajaóra.[6]

2001-ben az Animage a Hakudzsadent választotta minden idők legjobb animeprodukciójának.[7]

A Hakudzsaden a 73. helyet szerezte meg minden idők 150 legjobb animációs filmjét és sorozatát tartalmazó listáján, amelyet a 2003-as Tokiói Laputa Animációs Fesztiválra készítettek el egy nemzetközi szintű felmérés során, 140 animációs művész és kritikus megkérdezésével.[8]

Források[szerkesztés]

  1. The Legend of the White Snake (Chinese-English bilingual books) (angol nyelven). Logoi.com. (Hozzáférés: 2014. december 6.)
  2. Archives for: July 2004 (angol nyelven). Anipages. (Hozzáférés: 2014. december 6.)
  3. Masterpiece of last 50 years (angol nyelven). Japanese Animated Film Festival. [2011. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 8.)
  4. Llewellyn, Richard: Rintaro Filmography (angol nyelven). Animated Divots, 2007. május 12. [2009. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 22.)
  5. Berkwits, Jeff: Interview: Animation legend Rintaro reinvents the city to build a better Metropolis (angol nyelven). Sci Fi.com Science Fiction Weekly, 2002. január 22. [2009. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 22.)
  6. ^ a b Clements, Jonathan, McCarthy, Helen. The Anime Encyclopedia: A Guide to Japanese Animation since 1917 (angol nyelven). Berkeley, Kalifornia: Stone Bridge Press, 478. o. (2006). ISBN 1-933330-10-4, ISBN 978-1-933330-10-5 
  7. Animage Top-100 Anime Listing (angol nyelven). Anime News Network, 2001. január 15. (Hozzáférés: 2015. március 4.)
  8. Hotes, Catherine Munroe: Laputa’s Top 150 Japanese and World Animation (2003) (angol nyelven). Nishikata Film Review, 2010. október 6. (Hozzáférés: 2016. augusztus 26.)

További információk[szerkesztés]