Hajnal Gabriella

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hajnal Gabriella
Stekovics Gáspár felvétele
Stekovics Gáspár felvétele
Született 1928. május 1. (89 éves)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Kitüntetései Munkácsy Mihály-díj (1975)

Hajnal Gabriella (Budapest, 1928. május 1.–) Munkácsy Mihály-díjas magyar képzőművész, iparművész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja (1994).[1]

Életpályája[szerkesztés]

Hölgy egyszarvúval (15. század, Cluny Múzeum)

Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő tanszakán (1951-1957) folytatott, ahol Bencze László, Hincz Gyula, Pap Gyula voltak a mesterei. Diplomájának megszerzése után az iparművészet felé fordult, falikárpitokat tervez 1958 óta. A gobelinek iránti rokonszenvében nagy szerepet játszott a párizsi Cluny Múzeumban tett látogatása, ahol a gótikus stílusú gobelinek nagy hatást tettek rá, kivált a Hölgy egyszarvúval című kárpitsorozat. Korai kárpitjai vidám, optimista hangulatúak és narratív jellegűek, a motívumok részletező kidolgozása jellemzi, ugyanekkor már erőteljesen mutatkozik kiváló kompozícióteremtő képessége. (Szüret, 1959;[2] Öt lány, 1959;[3] Sol, 1959;[4] Zenélők, 1959;[5] Péter és a farkas, 1959-64; Páva, 1965;[6] Emberpár, 1965;[7] Ádám és Éva, 1965)

Az 1960-as években az egyén és a közösség témát dolgozta fel a maga eszközeivel, mitológiai témákat, ótestamentumi történeteket, középkori szentek életéből vett jeleneteket ábrázolt (Ikarosz, 1975; Jónás, 1966; Szent Ferenc, 1968; Szent Balázs, 1970), művei másik csoportját a civilizációkhoz, a művészettörténethez és a költészethez kapcsolódó élményeinek képi megjelenítései alkotják. (Bizánc, 1970; Székesegyház alaprajza, 1972; Piero della Francesca emlékére, 1971; József Attila emlékére, 1972; Labirintus, 1975).

Az 1970-es évek felé közeledve összefogott, drámai hatású kompozíciókkal és egy visszafogottabb színvilággal jelentkezett (Kések, 1968;[8] Vakok, 1970;[9] Bukott angyal, 1971.[9]). Az 1970-es évek végén és az 1980-as években jelentkezett vörös és kék korszakával, mely vörös és kék színek együttesére épül, s a karton fekete-fehér szövésére, mely természetes dekorativitást kölcsönöz munkáinak (Fa, 1975;[10] Kilátás Délre, 1977; Serietapisserie I-IV. 1973-76; Delta, 1979; Memento Mori, 1979; Folyamszabályozás I-VI. 1981;[11]).

Vörös-kék korszakában mély benyomást tett rá a kalligráfia, s a kalligráfiának az a tulajdonsága, hogy a rendelkezésre álló teljes teret betölti, talán éppen ennek a hatásnak tudható be, hogy a teljes rendelkezésre álló szövési felületet kitölti (Text-ile I-IV. 1980). Egyre többet foglalkozott a kárpitszövés anyagának és színeinek lehetőségeivel, a Kilátás Délre vörös-kék színei előtt megalkotta a Kilátás Északra (1976) címűt sötét zöld-világos zöld színekkel, a vörös-kék Text-ile után megszőtte a Lelet (1981-83) című kalligrafikus alkotást a zöld és sárga együttes színeivel.

Az 1978-as Szem című alkotása mintegy hadat üzent a szövőszék biztosította hagyományos téglalap-formának. Az 1980-as évek közepétől a technika, technológia, a motívumok kezelésének készség szinten való alkalmazása vezetett összegző jellegű rendszerkísérleteihez. (Rendszer, 1983; New York, 1986), mindezek betetőzése 2001-es Fejraport című kárpitja, amely kísérlet a végtelen számú karakteres fejtípus felsorakoztatására, melyek közt hasonlók, sőt egyformák is vannak, ez utóbbiak mintegy ritmust adnak a kárpitnak.

Férje: Kass János (1927-2010) grafikusművész, szobrász, bélyegtervező. Lánya: Kass Eszter textilművész

Kiállításai (válogatás)[12][szerkesztés]

Egyéni[szerkesztés]

  • 1969 • Kulturális Kapcsolatok Intézete, Budapest (katalógussal) • Galerie Daniel Keel, Zürich
  • 1970 • Holdsworth Gallery, Sydney • Moravská G., Brno
  • 1972 • Savaria Múzeum, Szombathely
  • 1973 • Kulturális Kapcsolatok Intézete, Budapest • G. "F 15", Moss (Norvégia)
  • 1976 • Galerie Objet, Winterthur (Svájc)
  • 1977 • Bartók Béla Művelődési Központ, Szeged
  • 1978 • Műcsarnok, Budapest (katalógussál)
  • 1979 • Galerie Sin' Paora, Párizs
  • 1980 • Palais des Arts et de la Culture, Brest (Franciaország)
  • 1983 • Vigadó Galéria, Budapest
  • 1985 • Kaposvári Galéria, Kaposvár • Galerie Saager, Zürich
  • 1991 • Madách Imre Művelődési Központ, Vác
  • 1994 • Kempinsky Galéria, Budapest
  • 1997 • W-Deco Bútor Stúdió, Budapest
  • 1998 • Életműkiállítás, Iparművészeti Múzeum, Budapest
  • 2002 • Városi Művészeti Múzeum Képtára - Esterházy-palota
  • 2003 • Vízivárosi Galéria, Budapest
  • 2009 • Gödöllői Királyi Kastélymúzeum, Gödöllő

Csoportos[szerkesztés]

  • 1966 • XXXIII. velencei biennálé, Velence
  • 1969 • 4. Nemzetközi Falikárpit Biennálé, Lausanne • Mobilier National, Párizs
  • 1974 • Kortárs Magyar Falikárpitok, Múzeum Arquelogico, Madrid
  • 1976 • Magyar Művészek Falikárpitjai, Vigo Sternberg Gallery, London
  • 1977-1978 • Magyar Textilművészet, Koppenhága, Helsinki • Nordjyllands Kunstmuseum, Ålborg (Dánia)
  • 1980 • 6. Fal- és Tértextil Biennálé, Savaria Múzeum, Szombathely
  • 1981 • Objektek, szituációk és ellenpontok lágy anyagokkal, Műcsarnok, Budapest • 10. Nemzetközi Textil Biennálé, Lausanne
  • 1985 • Magyar Gobelin 1945-1985, Műcsarnok, Budapest
  • 1987 • 1. Nemzetközi textilvásár és verseny, Kyoto
  • 1988 • Eleven textil, Műcsarnok, Budapest
  • 1989 • 2. Nemzetközi textilvásár és verseny, Kyoto
  • 1993 • 2. Nemzetközi Triennálé, Tournai (B).
  • 2006 • Magyar Alkotóművészek Háza - Olof Palme Ház, Budapest[13]

Köztéri műveinek helyei (válogatás)[szerkesztés]

  • Átrium Hyatt
  • Ferences Gimnázium, Szentendre
  • Házasságkötő terem, Szeged
  • Kertészeti Egyetem, Budapest
  • Budapest II. kerülete Önkormányzat
  • Magyar Nagykövetség, Havanna
  • Magyar Nagykövetség, Bécs
  • Magyar Nagykövetség, Újdelhi
  • Művelődésügyi Minisztérium, Budapest

Művei közgyűjteményekben (válogatás)[szerkesztés]

Társasági tagság[szerkesztés]

  • Első Kör Törökbálinti Alkotóművész Csoport tagja (1998 óta)

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyar művészeti kislexikon, i.m., 137. p.
  2. A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem tulajdona.
  3. Magántulajdonban van Sydneyben
  4. A Művelődésügyi Minisztérium tulajdonába került.
  5. A Külügyminisztériumba került.
  6. Több példány magántulajdonban van, egy pedig a Külügyminisztériumban.
  7. Budapest II. kerülete és Szeged város házasságkötő termeit díszíti.
  8. Az Iparművészeti Múzeumba került, más példányai magántulajban vannak.
  9. ^ a b Magántulajdonban.
  10. Külügyminisztériumban, más példányai magántulajdonban
  11. Átrium Hyatt Szálló.
  12. Listák www.artportal.hu nyomán
  13. A muráliák, gobelinek kiállító művészei: Kókay Krisztina, Hajnal Gabriella, Nyerges Éva, Oláh Tamás, Szkok Iván, Bukta Norbert, Gerzson Pál, Brád

Források[szerkesztés]

  • Kortárs magyar művészeti lexikon. 2. köt. Főszerk. Fitz Péter. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 1999. Hajnal Gabriella 54-55. p. szócikkét lásd 54-55. p. ISBN 9638477458
  • Ki kicsoda 2000 : Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20 000 kortársunk életrajza, főszerk. Hermann Péter, I–II, Budapest, Greger-Biográf, 1999, ISSN 1215-7066 – Hajnal Gabriella szócikkét ld. I. köt. 637. p.
  • Magyar művészeti kislexikon - kezdetektől napjainkig. Főszer. Körber Ágnes. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Hajnal Gabriella szócikkét lásd 136-137. p. ISBN 9638477660

További információk[szerkesztés]

  • Hajnal Gabriella életmű albuma = The oeuvre of Gabriella Hajnal / [tervezte: Lengyel János] ; [a felvételeket kész. Petrás István et al.] ; [ford. Bodóczky Péter, Elizabeth Szász]. – Budapest : Pesti Műsor Lap- és Könyvkiadó Kft., 1998. ISBN 963752908X :

Külső hivatkozások[szerkesztés]