Habsburg–Lotaringiai Zsigmond főherceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Habsburg–Lotaringiai Zsigmond főherceg
Zsigmond főherceg.jpg
Született 1826. január 7.[1][2]
Milánó
Elhunyt 1891. december 15. (65 évesen)[1][2]
Bécs
Állampolgársága osztrák
SzüleiSavoyai Mária Erzsébet carignanói hercegnő
Habsburg–Lotaringiai Rainer József lombard–velencei alkirály
Foglalkozása műgyűjtő
Sírhely Alsó-Ausztria
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Habsburg–Lotaringiai Zsigmond főherceg témájú médiaállományokat.

Habsburg–Lotaringiai Zsigmond (németül: Erzherzog Sigismund Leopold Rainer Maria Ambrosius Valentin von Österreich) (Milánó, 1826. január 7.Bécs, 1891. december 15.); a Habsburg–Lotaringiai-házból származó osztrák főherceg, altábornagy.

Élete[szerkesztés]

Származása[szerkesztés]

Great coat of arms of the Grand Duchy of Tuscany.svg

Zsigmond főherceg Milánóban, a Lombard–Velencei Királyság fővárosában született, 1828-ban. Édesapja Habsburg–Lotaringiai-ház főágából származó Rainer József osztrák főherceg (1783–1853) volt, a Lombard–Velencei Királyság alkirálya, I. Ferenc osztrák császár öccse, Lipót toszkánai nagyhercegnek, a későbbi II. Lipót német-római császárnak, magyar és cseh királynak (1747–1792) és a Bourbon-házból való Mária Ludovika spanyol infánsnőnek (1745–1792) fia.

Édesanyja Savoyai Mária Erzsébet Franciska carignanói hercegnő (Maria Elisabetta Francesca di Savoia-Carignano, 1800–1856) volt, Károly Albert király húga, Károly Emánuel Ferdinánd carignanói herceg (1770–1800) és Mária Krisztina szász–kurlandi hercegnő (1779–1851) leánya. Nyolc testvér közül Zsigmond főherceg született ötödikként:

Pályafutása[szerkesztés]

Katonai tanulmányokat nem folytatott, mégis szép, de rövid pályafutást mondhatott magáénak. 1847-ben a lombard-velencei gyalogezred ezredtulajdonosává nevezték ki (Ezrede 1866-tól a galíciai 45. ezred nevet viselte). Az 1848-49-es forradalmat Radetzky tábornagy parancsnoksága alatt küzdötte végig a Szárd–Piemonti Királyság elleni hadjáratban. A Mortaránál, Sománál, Compagnál és Novaránál vívott csatákban ezrede élén több ízben kitüntette magát.

A háború után Kézdivásárhelyen és Zimonyban (Semlin) állomásozott ezredével. 1856. január 28-án altábornagyi kinevezést kapott, majd Grazba irányították a 6. hadtest vezetésére, de úgy tűnik, hogy sosem teljesített ott katonai szolgálatot. Az Aranygyapjas rend lovagjává fogadták. Rövid katonai pályafutása alatt a következő kitüntetéseket kapta: az orosz Alekszandr Nyevszkij-rend (1852), az orosz Szent András-rend lovagkeresztje, a lengyel Fehér sas-rend (Order Orła Białego), és az I. osztályú Szent Anna-rend.

A gmündi kastély

Utolsó évei[szerkesztés]

A katonai szolgálattól hamar visszavonult, és Gmündben, alsó-ausztriai birtokán folytatott gazdálkodást, kiállításokon is képviseltette magát. Birtokait mintagazdaságokká fejlesztette, ő volt az alsó-ausztriai birtokosok között az első, aki gazdaságaiban gépekkel dolgoztatott.

1890 januárjában komolyan megbetegedett. A gmündi kastélyban tartott étkezés során méreggel (arzénnel) kevert étel került az asztalra, és Zsigmond főherceg, valamint az étkezés más résztvevői is súlyosan megbetegedtek. A kuktát elfogták és börtönbe zárták, de a waidhofeni járásbíróság nem tudta bizonyítani a szándékosságot, és szabadon engedték.

Zsigmond főherceg sosem nősült meg. Élete vége felé már csak a gmündi birtokán lévő pálmaház gondozásának élt, amit ő építtetett.[3] A birtokot csak ritka alkalmakkor hagyta el, ezeknek egyike a Bécsben, 1873-ban megtartott Világkiállítás volt. A világkiállítás utolsó hónapjában az Annunciáta-rend kitüntetését kapta az olasz királytól. A gmündi kastélyt öccse, Rainer Ferdinánd főherceg örökölte.

Zsigmond főherceg 1891. december 9-én a dél-tiroli Bozenben részt vett öccsének, Henrik főhercegnek és sógornőjének temetésén, ahol megfázott. A betegséget eleinte nem vette komolyan, mikor orvoshoz fordult, már késő volt. December 15-én belehalt a betegségbe; ugyanabba, amit testvérét és annak feleségét is elragadta. Kérésének megfelelően testét nem boncolták fel, és Gmündben helyezték örök nyugalomra.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b The Peerage. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Archivált másolat. [2007. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 14.)

Források[szerkesztés]