HMS Gloucester (C62)

HMS Gloucester
Hajótípus	Könnyűcirkáló
Névadó	Gloucester
Üzemeltető	Királyi Haditengerészet
Hajóosztály	Town osztály
Jelmondat	Prorsum
Pályafutása
Építő	HMNB Devonport, Plymouth, Egyesült Királyság
Megrendelés	1935. november 11.
Építés kezdete	1936. szeptember 22.
Vízre bocsátás	1937. október 19.
Szolgálatba állítás	1939. január 31.
Sorsa	Elsüllyedt Kréta partjainál 1941. május 22-én
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	9 400 t (standard) 11 650 t (teljes terhelés)
Hossz	170 m
Szélesség	19,74 m
Merülés	6,25 m
Hajtómű	4 db Admiralty 3 dobos kazán 4 db Parsons gőzturbina 4 db hajócsavar
Üzemanyag	olaj
Teljesítmény	82 500 shp (61,5 MW)
Sebesség	32 csomó (59 km/h)
Hatótávolság	9800 km 13 csomós (24 km/h) sebességgel
Fegyverzet	Eredeti kivitelben: 12 db BL 6" (152 mm) Mark XXIII ágyú (4x3) 8 db QF 4" (100 mm) Mark XVI ágyú 8 db QF 40 mm-es Mark VIII ("Pom-pom") ágyú (2x4) 8 db 13 mm-es Vickers géppuska 6 db 21" (530 mm) torpedóvető cső
Repülőgépek	2 db Supermarine Walrus repülőcsónak
Páncélzat	övpáncél: 4,5" (114 mm) fegyverraktár: 1-4,5" (25-114 mm) lövegtorony: 1-4" (25-100 mm) gépház: 1,25-2" (32-51 mm) válaszfalak: 2,5" (64 mm)
Legénység	800-980 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz HMS Gloucester témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A HMS Gloucester a Brit Királyi Haditengerészet Town osztályú könnyűcirkálója volt a második világháború alatt. Ő volt a tizedik hajó, ami ezt a nevet viselte, és az utolsó a Gloucester alosztály három tagja közül. 1937. október 19-én bocsátották vízre, és Aliz gloucesteri hercegné keresztelte meg. A háborúban főleg a Földközi-tengeren és a Távol-Keleten teljesített szolgálatot.

Felépítés és korai szolgálat

A Gloucester alosztály több mindenben is különbözött a Southampton alosztályba tartozó öt hajótól: a hajóhíd szögletes helyett lekerekített lett, megnövelték a szélességüket és a teljesítményüket, illetve a lövegek homlokfelületén a korábbi 1"-es páncélzat helyett 4"-es páncélzat került beépítésre. A Gloucester azonban az alosztályába tartozó másik két hajótól, a Liverpooltól és a Manchestertől is különbözött: Mk. XXII-es lövegek helyett az Edinburgh alosztályhoz hasonlóan Mk. XXIII-as lövegeket kapott, illetve a gépházát 2"-es páncélzattal borították be, szemben a többi hajó 1,25"-es páncélzatával; ezzel a Town osztály hajói közül rajta volt a legvastagabb a páncélzat. Mivel a Gloucester a háború korai szakaszában süllyedt el, nem sok módosítást végeztek rajta: a Supermarine Walrus repülőcsónakokat még nem távolították el, a légvédelmi fegyverzetét sem erősítették meg, és radarokból is csak a Type 279-es, légtérfigyelő és célbemérő változatot kapta meg.

A hajó 1939 februárjában állt szolgálatba; ekkor az 507C világosszürke festést viselte, rejtőmintázat nélkül. Később, mikor a spanyol polgárháború során az Ibériai-félsziget partjainál végzett "semlegességi őrjáratokat", a "B" és az "X" (elöl és hátul is a kettő közül magasabban lévő) lövegtornyára felfestették a Nemzetek Szövetsége színeit, ezzel jelezve semlegességét. Ezt a háború kitörésekor visszafestették világosszürkére, és csak az elsüllyedése előtti hónapokban kapta meg a Kelet-Mediterrán Flotta hajóira jellemző, "Alexandria" típusú rejtőfestést.

A rövid polgárháborús szolgálata után áthelyezték a távol-keleti 4. Cirkáló Századhoz; új állomáshelyére 1939. május 5-én érkezett meg. Itt főleg járőrszolgálati feladatokat látott el, elsősorban a Bengáli-öbölben. Több társával ellentétben a háború kitörésekor nem helyezték vissza valamelyik európai állomáshelyhez.

A világháborúban

1939

Egészen november 17-ig jelentősebb esemény nem történt vele; ekkor azonban a francia Rigault de Genouilly Aviso-hajóval az Admiral Graf Spee-t üldözték a Seychelle-szigetek és Madagaszkár között, de nem jártak sikerrel. Decemberben áthelyezték Simonstown-ba, az I Erőhöz, ahol a fő feladata a teherszállító hajók védelme volt az egyre gyakoribb német fosztogatásokkal és támadásokkal szemben.

1940

1940. január 8-án szárazdokkba vonult, ahol a karbantartásokat és javításokat február 1-jén fejezték be. Márciusban a Neptune-t váltotta volna le az Atlanti-óceán déli részének felügyeletéről, de ezt a döntést megváltoztatták, és áprilistól áthelyezték Alexandriába, a 7. Cirkáló Századhoz, ahova a Liverpool, a Neptune, a Sydney és az Orion is tartoztak. Május 23-án az Eagle és a Sydney mellett ő volt a harmadik kísérőhajója az US3 konvojnak, mely katonákat szállított Egyiptomba. Június 11-én a Warspite-tal, a Malayával, a Caledonnal, a Calypsóval, a 7. Cirkáló Század egységeivel és 12 rombolóval kihajózott Alexandriából a Földközi-tengerre, hogy az olaszok Észak-Afrikába tartó konvojainak kísérőhajóit megtámadják. A Gloucester -a 7. Cirkáló Század többi tagjával együtt- a többiek elé hajóztak, hogy fésüljék át a tengert a kötelék előtt, majd Észak-Afrika felé vették az irányt, hogy akármilyen ellenséges hajót elsüllyesszenek. 12-én Tobruknál a Liverpoollal felfedeztek egy hat aknászhajóból álló kis köteléket, és azonnal meg is támadták őket; a Giovanni Berta elsüllyedt, a többi elmenekült. 14-én visszatértek a kötelékhez, 15-én pedig hazahajóztak Alexandriába.

Az első komoly bombatalálatok, sokasodó légitámadások

Június 27-én a Royal Sovereign, a Ramillies, az Eagle, a Liverpool, az Orion, a Neptune, a Sydney és a Gloucester, valamint hét romboló alkotta hajóraj elindult, hogy a Port Szaídból az égei-tengeri kikötők felé tartó AS1-es konvojt kísérje, majd a Máltáról Alexandriába tartó menekültszállító konvojokat, az MS1-et és az MF1-et biztosítsák. Az akció közben három, Tobrukba tartó olasz romboló, az Espero, az Ostro és a Zeffiro harcba keveredtek a kísérettel Zákinthosz partjainál; az Espero elsüllyedt, a másik két romboló el tudott menekülni. A Máltáról induló konvojokat azonban le kellett mondani, mert a cirkálók 6"-es lőszerkészlete erősen megfogyatkozott, ezért a Liverpool a Gloucesterrel kivált az alakzatból, és elhajóztak Port Szaídba, hogy feltöltsék a készleteiket. Július 7-én a Gloucester, a Warspite, a Malaya, a Royal Sovereign, az Orion, a Neptune, a Sydney, a Liverpool és 32 romboló alkotta "A-erő" elindult, hogy az MA5-ös hadművelet keretében a Máltáról Alexandriába tartó, menekülteket szállító konvojt kísérjék. 8-án a tengelyhatalmak repülőgépeinek sorozatos támadása során a Gloucester bombatalálatot kapott, ami a parancsnoki hídnál csapódott be; a robbanás következtében a kapitány, FR Garside és a legénység további 17 tagja életét vesztette. A hajó is súlyosan megsérült, az elülső kormány és a lövegek irányítása használhatatlanná vált, de a Gloucesternek nem kellett kiválnia az alakzatból, ugyanis a hátsó lövegtornyok -helyi irányítással- működőképesek maradtak. 9-én a légitámadások tovább folytatódtak, és a hajót ismét találat érte, ám ezúttal a bomba nem robbant fel; történt ez aközben, hogy éppen egy Tobrukba tartó, hatalmas konvoj kísérőhajóival keveredtek csatába. Ezután visszahajózott Alexandriába, ahol egészen augusztus 14-ig javítás alatt állt, majd visszatért a szolgálatba, hogy az MF1-es konvojt kísérje a Stuart ausztrál rombolóval. 15-én még az alexandriai kikötőben tartózkodott, mikor az olasz légierő csapást mért az ott tartózkodó hajókra, de a Gloucester nem sérült meg. Augusztus 20-án elindult a Liverpoollal és a Kenttel, hogy az égei-tengeri kikötőkbe tartó konvojok előtt átfésüljék az útvonalat, majd 22-én csatlakozott hozzájuk a 7. Cirkáló Századhoz tartozó Orion és Sydney. 25-én is hasonló küldetésben vettek részt, de ekkor torpedóbombázók támadtak az alakulatra, sikertelenül. Augusztus 30-án a Gloucester, a Warspite, a Malaya, az Eagle, a Kent és a Liverpool elindultak az MB3-as hadművelet keretében, hogy az F Erőtől a Mediterrán Flotta megerősítésére érkező Valiant-et, Illustrioust, Calcuttát és Coventryt Alexandriába kísérje. Szeptemberben főleg a Máltát ellátó és a tengelyhatalmak afrikai terjeszkedésének megakadályozására irányuló hadműveletekben vett részt, eközben pedig többször is légitámadás érte, ám sérüléseket nem szenvedett. Október elején is konvojkíséreti szolgálatban volt, majd 12-én az olasz hajókkal csatába keveredő Ajax segítségére indult, de a küzdelem addigra befejeződött, mire odaért. 13-án éjjel Lerost ágyúzta a Liverpool és az Illustrious társaságában.

Részvétel a görögországi szövetséges hadműveletekben

Október 28-án az olasz ultimátum hatására hadba lépett Görögország, így 29-én elindult a Warspite, az Illustrious, a 7. Cirkáló Század és öt romboló, hogy 31-ére Kréta partjaihoz érhessenek. November 10-én a 3. és 7. Cirkáló Század tagjaival felderítést végzett, majd az alakzat találkozott a Barham-mel, Berwick-kel, a Glasgow-val és három rombolóval, melyeket a Mediterrán Flotta megerősítésére Alexandriába állomásítottak. 11-én az Illustrioust védte a Barham, a Glasgow és a Berwick, valamint négy romboló társaságában a tarantói csata alatt; a következő nap is ugyanez lett volna a Gloucester feladata, de a rossz időjárás miatt lemondták a támadást, így visszatért Alexandriába. 15-én a Századába tartozó cirkálókkal katonákat szállított Pireuszba, 25-én pedig az 50. Kommandót szállító Warspite-nak és Ulster Prince-nek biztosított védelmet. 26-án ebből a kötelékből kivált a Glasgow-val és négy rombolóval, hogy az Illustrious-t támogassák a rodoszi Port Laki támadása közben. 27-én a Gloucester és a 7. Cirkáló Század többi hajója elindult, hogy a Spartivento-foki csatában segítse az MW4-es konvojt kísérő, az olaszokkal harcba keveredett F Erőt, majd az ME4-es konvojt kísérte kelet felé. December 3-án a Souda-öbölben volt a Glasgow-val, mikor torpedóbombázók támadták meg őket, a Glasgow pedig megsérült, így a Gloucester visszakísérte Alexandriába, ahova 5-én meg is érkeztek. December 10-től 16-ig az egyiptomi olasz előrenyomulást megakadályozni hivatott Iránytű hadműveletben vett részt.

1941

Január elején Krétára hajózott a Southamptonnal és az Ilex-szel, hogy onnan elszállítsák a Máltára tartó katonákat. 8-án megérkeztek Máltára, majd 9-én ugyanezen két hajóval és a Janus-szal csatlakoztak az Excess konvojhoz Bizerte partjainál. 10-én azonban megkezdődtek a tengelyhatalmak légitámadás-sorozatai, melyeket szinte kizárólag a brit tengerészeti műveletek megakadályozására a Szicíliára áthelyezett X. Fliegerkorps hajtott végre; emellett először az olasz Settimo tengeralattjáró, majd két torpedónaszád, a Circe és a Vega támadta meg a Gloucestert, sikertelenül. A torpedónaszádok üldözése közben a Gallant romboló megsérült, így a Southamptonnal, a Bonaventure-rel és a Griffinnel kiváltak a kötelékből, hogy a sérült hajónak és az azt továbbító Mohawk-nak kíséretet biztosítsanak; az út során végig támadták őket ellenséges repülőgépek.

A Southampton elsüllyedése, fokozott aktivitás Krétánál

Január 11-én a Southamptonnal otthagyták a rombolókat, hogy újra csatlakozzanak az Excess konvoj kíséretéhez, de közben átvezényelték őket a Máltáról kelet felé tartó ME6-os konvojhoz. Miközben a találkozási pont felé tartottak, hat zuhanóbombázó támadt rájuk, és a Southampton olyan súlyosan megsérült, hogy a legénységnek kiadták a "hajót elhagyni" parancsot, a roncsot pedig az Orion egy torpedóval elsüllyesztette; a túlélőket a Gloucester mellett a Diamond vette fel. Február közepéig kisebb feladatokat kapott, ugyanis az Illustrious súlyos károkat szenvedett az Excess kísérete közben, anyahajó nélkül pedig eléggé korlátozottak voltak a flotta lehetőségei. Január 19-én az Ajax, a Gloucester, az Orion, a Mohawk és a Nubian katonákkal és ellátmánnyal elindult Máltára, a kíséretüket a Barham, a Valiant és az Eagle adta. 21-én két rombolóval, a Herewarddal és a Decoy-jal elindultak Krétára, a Souda-öbölbe. Február 24-én és 25-én a Kréta környéki vizeken végzett őrjáratokat vagy segédkezett a partraszálló szövetséges csapatoknak, 26-án azonban visszarendelték Alexandriába, miután ellenséges hadihajókat fedeztek fel Kréta közelében. Március 20-án a Gloucester, a Formidable, a Warspite, a Barham, a Valiant, a York és 15 romboló elindult Alexandriából, hogy a Máltára tartó MW6-os konvojt biztosítsák; ehhez a hatalmas hajórajhoz csatlakozott 22-én az Ajax, az Orion és a Perth. 23-án a Gloucester és a York a Souda-öbölbe mentek, ahova 25-én meg is érkeztek.

A Matapan-foki csata

Március 26-án két rombolóval, a Vendettával és a Vampire-rel csatlakoztak az Orionhoz, az Ajaxhoz és a Perth-höz, hogy részt vegyenek abban az ütközetben a Ténaro-foknál, ami később Matapan-foki csataként vált ismertté, és amiben egy nagyobb olasz egység és két brit hajóraj ütközött meg. A Gloucester aktívan kivette a részét a küzdelemből, és lényeges sérülést nem szenvedett. Április első felében főleg konvojkíséreti szolgálatban volt, 18-án pedig a Warspite, a Barham, a Valiant, az Illustrious, a Calcutta, az Orion, a Phoebe és több romboló társaságában kihajózott Alexandriából, majd 21-én részt vett Tripoli ágyúzásában. Április 23-án áthelyezték a Máltai Csapásmérő Egységhez, ami 28-án az 5. Romboló Flottilla megérkezésével a K Erővé szerveződött. Május elején több kisebb sérülést szerzett a légitámadások során; ezeket 5-én és 6-án Gibraltáron javították ki. 6-án éppen csak kikerült a dokkból, de máris az Afrikába felszerelést és tankokat szállító Tigris konvoj kíséretére vezényelték; 9-én a tengelyhatalmak légitámadását sikeresen visszaverték a Formidable-ről felszálló repülőgépek, illetve a légvédelmi ágyúk. Május 12-én a Mediterrán Flottával a Görögországba tartó, erősítést szállító konvojok kíséretére hajózott ki, 13-án pedig a Fijivel Iráklio felé indultak a rajtuk utazó katonákat partra tenni, amit 16-án sikeresen meg is tettek, majd Krétától északnyugatra inváziós konvojokat támadott meg a B Erő hajóival.

Az utolsó szolgálat

A Gloucester elsüllyedésének pillanatai. A fotót egy német gép pilótája készítette

Május 21-én a Gloucester az A Erővel és a C Erő cirkálóival a Kithera-csatornában ellenséges inváziós csapatokat támadtak. 22-én heves légi támadás alá került a Fijivel, a Greyhounddal és a Griffinnel a Kithera-csatornából való visszavonulás közben; ennek eredményeként a Greyhound súlyosan megsérült, és nem sokkal később el is süllyedt; ekkorra a menekülő hajók mindegyike kifogyóban volt mind üzemanyagból, mind a légvédelmi fegyvereikhez szükséges lőszerből. Ennek ellenére a Gloucestert és a Fijit visszaküldték, hogy a Greyhound túlélőit felvegyék, de ismét hatalmas mennyiségű ellenséges repülőgép támadta meg őket. Ugyan engedélyt kaptak, hogy felhagyjanak a mentéssel, már túl késő volt: a Gloucester több találatot is kapott, végül pedig nem tudott tovább menekülni. Az egy helyben álló hajó könnyű célpont volt a bombázóknak, és gyakorlatilag megsemmisítették a hajót, melyet legalább négy nagy bomba közvetlenül talált el, három pedig éppen csak elkerülte. A pusztítás mértékét érzékelteti, hogy a 807 fős legénységből mindössze 85-en, más források szerint 82-en élték túl a támadást. A botrányhoz hozzájárult, hogy a szokással ellentétben az éj leple alatt nem érkeztek hajók, hogy kimentsék a túlélőket, így ők német hadifogságba kerültek. Később Sir Dudley Pound-nak ezt írta Andrew Cunningham: "A Gloucester és a Fiji visszaküldése a Greyhound túlélőiért ismét egy végzetes hiba volt, és emiatt mindkét hajót elvesztettük. Gyakorlatilag teljesen kifogytak a légvédelmi lőszerből, és még ha tele is lett volna a fegyverraktár, akkor sem hiszem, hogy megmenekülhettek volna. A Fiji egyik tisztje elmesélte nekem, hogy az ég a Gloucester felett fekete volt a repülőktől."

A hajóroncs hadisírnak minősül, pontos helye: é. sz. 35° 50′ 00″, k. h. 23° 00′ 00″35.833333333333, 23.

Külső hivatkozások

A Gloucester elsüllyedésének története: részlet J.E. Price Heels in line című könyvéből
Az áldozatok névsora (a 6. bekezdésben kezdődik)