Hőterjedés (tűzvédelem)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A hőterjedés (hőtranszport) tűzvédelmi alapfogalom. Fontos szerepet játszik a tűzterjesztésben, az oltás során, és a tűzmegelőzési problémák megoldásánál is.

Hővezetés[szerkesztés]

A hővezetés (kondukció) olyan vezetéssel létrejövő energiatranszport, amelynél a terjedés irányába makroszkópikus anyagáramlás nincs. Szilárd testeknél számottevő, de folyadékoknak és gázoknak is lehet hővezetése.

Hősugárzás[szerkesztés]

A hősugárzás (radiáció) a rendszer belső energiájának rovására, az anyagon belüli folyamatok eredményeképp jön létre. Olyan elektromágneses sugárzás, melynek hullámhossza magában foglalja a teljes infravörös tartományt. A rövidebb hosszak oldalán átnyúlik a látható fénybe, míg nagyobb hosszak oldalán a rádióhullámokba nyúlik bele.

A hősugárzás minden testre, halmazállapotra és hőmérsékletre jellemző. Egy test melegítése során hőmérséklete emelkedik és hővesztesége keletkezik. 550 °C elérésénél elegendő sugárzást bocsát ki az optikai (vörös) tartományban ahhoz, hogy látható legyen.

Az izzó testek látható színei megközelítőleg jelzik az alábbi hőmérséklet-értékeket:

  • 550 °C - az első látható vörös izzás
  • 700 °C - halvány vörös
  • 900 °C - cseresznyevörös
  • 1100 °C - narancssárga
  • 1400 °C - fehér

A testre eső kisugárzott energia visszaverődhet, vagy elnyelődhet, ekkor az elnyelt energiarész emeli a test belső hőmérsékletét.

Hőszállítás[szerkesztés]

A hőszállítás (konvekció) anyagáramlás útján létrejövő hőterjedés. A fluidumok (gázok és folyadékok) áramlásuk során szállítják belső energiájukat, ennek a hőterjedés-fajtának nagy szerepe van a tűz kialakulásában és terjedésében.

Források[szerkesztés]

  • Balog Ferenc - dr. Beda László - Kovács István - Nagy Béla: Tűzvédelem, BMGE Mérnöktovábbképző Intézet, Budapest, 2003, ISBN 963-431-797-9ö