Hét pecsét (Biblia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A hétpecsétes könyv feltörése János evangélista látomásaiban, a Jelenések könyvének 5-8. fejezetében található.

János apostol egy könyvet látott Isten jobb kezében (az író korában a könyvek akkori formája a tekercs volt). Ennek tartalma hét részre volt osztva, és mindegyik rész le volt pecsételve. A hetes szám a Bibliában a teljesség száma, és a könyv mélységes voltára utal. Ez a hétpecsétes könyv a jövőnek a titkait tartalmazta.


És láték annak jobbkezében, aki a királyi székben üle, egy könyvet, amely be volt írva belül és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel.

És láték egy erős angyalt, aki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit? És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni. Én azért igen sírok vala, hogy senki nem találtaték méltónak a könyv felnyitására és elolvasására

– (Jel. 5:1-4)

A hét pecsét feltörésére nem jelentkezett senki, sem a mennyei lények, sem Énók, Mózes vagy Illés (akik a Biblia alapján felvitettek a mennybe). Az egész teremtett világegyetem beismeri, hogy nemcsak méltatlan, de képtelen Isten örök titkaiba behatolni, bepillantani. A továbbiakban a szerző bemutatja a Bárányt, vagyis Jézust. A Bárány kifejezéssel János apostol írásaiban többször is találkozunk. Ő az, aki magán viseli a keresztre feszítés sebeit, ami azt jelenti, mintha leölték volna. Ő Isten Fia, aki győzött a golgotai kereszten, akkor győzött, amikor látszólag vereséget szenvedett.


Ott állt a Bárány: olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt, és hét szeme: az Isten hét lelke az, akiket elküldött az egész földre.

A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónuson ülő jobb kezéből.

– (Jel. 5:6-7)

A hét szarv a Bárány hatalmának teljességét, a hét szem pedig azt a tökéletes bölcsességet és mindentudást jelképezi, amelyet Isten Lelkének birtoklása eredményez.

A további versszakokban mielőtt a Bárány feltörné a hét pecsétet, mennyei istentiszteletet tartanak, amelynek a középpontjában a Bárány áll. Az egész menny együttesen mond dicséretet. Majd a hétpecsétes könyv felnyitása által a Bárány kinyilatkoztatja, hogy milyen sorrendben fejlődnek az események egészen Isten országának a felállításáig.

Az Apokalipszis Báránya a Szent Márton-plébániatemplom főoltárán, Ensch

A pecsétek[szerkesztés]

Az első négy pecsét[szerkesztés]

A következőkben bemutatott apokaliptikus lovasokat sok bibliamagyarázó a háborúk, az éhínség és a járványok borzalmaira vonatkoztatja. Figyelembe kell venni, hogy a Jelenések könyvének jövendöléseit nem a hitetlen világnak, hanem Isten egyházának adta az Úr. A világtörténelem csupán keret, amelybe Isten belefoglalja a népének a történelmét.

Első pecsét[szerkesztés]

És látám, és ímé egy fehér ló, és a rajta ülőnél íj vala; és adaték néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön

– (Jel. 6: 2)

Róma fénykorában a győztes hadvezérek fehér lovakkal vontatott kocsikon vonultak be a városokba.

Történelmi értelmezési irányzat: A fehér lovon ülő, kifeszített íjat tartó megkoronázott lovas, mint szimbólum, az üdvösség evangéliumának diadalútját jelképezi. A ló fehér színe a hit tisztaságát ábrázolja abban a korszakban, a korona amely a lovasnak adatott, ábrázolja az ő győztes előrenyomulását, a kereszténység első úttörőinek buzgóságát és sikerét, amellyel az evangéliumot terjesztették.

Második pecsét[szerkesztés]

És mikor a második pecsétet felnyitotta, hallám, hogy a második lelkes állat ezt mondá: Jőjj és lásd.

És előjőve egy másik, vörös ló, és aki azon üle, megadaték annak, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék; és adaték annak egy nagy kard.

– (Jel. 6: 3-4)

Történelmi értelmezési irányzat: Míg a fehér ló az evangélium tisztaságát, addig a vörös ló ennek az eredeti tisztaságnak az elsötétülését jelképezi. A keresztények már nem voltak többé egy szívvel-lélekkel - mint kezdetben - hanem mindenféle szakadások okoztak bántalmakat a gyülekezet kebelében. A világi szellem foglalta le a helyét Isten Lelkének. A nagy kard mutatja azt az átmenetet, midőn lelki fegyverek helyett erőszakot kezdett alkalmazni a kereszténység. A keresztény egyház államvallássá lett, és a császárok érdekében részt vett a háborúkban. A zsidó és pogány vallásokat, ha szükséges volt, akár erőszakkal is elnyomták.

Harmadik pecsét[szerkesztés]

És mikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallám, hogy a harmadik lelkes állat mondá: Jőjj és lásd.

Látám azért, és ímé egy fekete ló; és annak, aki azon üle, egy mérleg vala kezében. És hallék a négy lelkes állat közt szózatot, amely ezt mondja vala: A búzának mércéje egy dénár, és az árpának három mércéje egy dénár; de a bort és az olajt ne bántsd.

– (Jel. 6: 5-6)

A fekete ló szembetűnő ellentéte a fehérnek.

Történelmi értelmezési irányzat: Mialatt a fehér ló a tisztaságnak, az ártatlanságnak a jelképe, a fekete ló a sötétségnek, a bukásnak és a halálnak a jelképe. Az evangélium szigorú alapelveitől való eltérés által mindenféle tévedések romboltak az egyházban abban az időben, és egy gyászos fátyol borult reá. A tévtanok és a pogány eszmék ebben az időben már teljes jogot élveztek a keresztény egyház keretén belül; az istentiszteletek egyszerűségét a rituális ceremóniák, a külsőség, a liturgia váltotta fel teljesen. A mérleg Isten igéjében, mint az emberi jellem megmérője használatos.[1][2] Az árpa és búza árának megállapítása éhínségre mutat. Nem csak a kenyérben való éhínségre, hanem Isten igéjében is. Az olaj és a bor táplálkozási elemek. Az olaj akkoriban világításra is szolgált, a bor pedig felüdülésre. Az olaj a Szent Léleknek a jelképe is.[3] A bor Krisztus vérének a jelképe.[4] Az élet-kenyerében való éhség dacára, mindig volt bor és olaj. Krisztusnak minden időben voltak hozzá hű tanúi, akiket táplált Szent Lelkével és életével.

Negyedik pecsét[szerkesztés]

És mikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallám a negyedik lelkes állat szavát, amely ezt mondja vala: Jőjj és lásd.

És látám, és ímé egy sárga színű ló; és aki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által.

– (Jel. 6: 7-8)

A negyedik pecsét felnyitása egy rémületes képet tár elénk. A sárga színű szó görög eredetiben chloros szó sárgászöldet, fakót, vagy halálszínt jelent.

Történelmi értelmezési irányzat: A negyedik lovas elhozta a halált minden formájában. Tömegesen ragadta el az embereket, és a pokol kapuja mindig nyitva állt, hogy elnyelje őket. Mégis Isten az ő irgalmában nem engedte a földnek csak negyedrészét sújtani. Kétség nélkül ezen korszak a sötét középkorra utal. "Fegyverrel és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által" azon eszközökre mutat, amelyek által a mártírok kínozva lettek, kik közül sok millió lélek öletett meg.

Ötödik pecsét[szerkesztés]

És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, amelyet kaptak.

És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak? Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, amíg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjuk fiainak száma, akiknek meg kell öletniök, amint ők is megölettek.

– (Jel. 6: 9-11)

El Greco: Az Apokalipszis ötödik pecsétje

Különösnek találhatjuk a lelkek az Úrhoz intézett bosszúra szomjas kiáltását, mert látszólag ellentétben áll Jézus és az apostolok példáival és tanításaival, akik a szeretet parancsát még az ellenségre is kiterjesztették. Jelképpel van dolgunk! E képek alkalmazása hasonló ahhoz, amit a Kain által meggyilkolt Ábelről feljegyez a Szentírás.[5] Miként Ábel vére sem kiáltott a valóságban, így ezek is csak jelképesen kiáltanak.

A lelkek a hűség és tisztaság ruháiba lettek felöltöztetve, mint igaz és hűséges hívők lettek elismerve. Az igaz istenítélet, a végleges, még késik egy kissé, mert a mártírok száma még nem teljes. Az utolsó idő eseményei még bizonyára sok hívő életét is követelni fogják áldozatul.

Hatodik pecsét[szerkesztés]

Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és ímé nagy földindulás lőn, és a nap feketévé lőn mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lőn, mint a vér;

És az ég csillagai a földre hullának, miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza.

– (Jel. 6: 12-13)

Futurista nézőpont: Egy globális felfordulás, amikor egy nukleáris háború vagy egy hatalmas földrengés és a vulkáni portörmelék következtében a nap elsötétül és a hold vörös színűvé válik. Majd ezt csillaghullás követi és Isten haragjának (utolsó csapásainak) kitörése.[6]

Idealista értelmezés: Az utolsó idők vége, mielőtt Jézus visszatér.[6]

Történelmi értelmezési irányzat: A hatodik pecsét feltörése jelzi és nyitja meg az Úr nagy napja előtti jelek sorozatát. Az itt felsorolt jelek ugyanúgy a kegyetlen üldöztetés és a sötét középkor hosszú korszaka után következnek, mint Jézus jövendölésében (Máté 24. rész). Földrengések mindig is voltak, hisz Jézus kereszthalálakor is földrengés jelezte, hogy Isten megítélte a bűnt.[7] Itt azonban olyan földrengést jelez a látnok, amely az emberekben felkelti az istenítélet gondolatát. Az adventizmus követői szerint e jelek az elmúlt századokban következtek be. Az 1755-ös lisszaboni földrengés egy akkori világbirodalom központját és egyben Európa egyik leggazdagabb városát döntötte romokba.

A Szentírásban a sötétséget is kapcsolatban látjuk az isteni ítélettel. Az egyiptomi tíz csapás[8] vagy Jézus halála alkalmával.[9] A sötétséget is a végidők egyik jele gyanánt sorolja fel az elbeszélés. A Millerita nézőpont szerint ez 1780. május 19-én következett be. Az észak-amerikai félteke egy részére fényes nappal olyan sötétség borult, hogy az állatok éjszakai nyugalomra tértek. William Herschel csillagász leírása szerint, a sötétség olyan nagy volt, hogy a munkások kénytelenek voltak a mezei munkát abbahagyni és hazatérni. A sötétedés egész nap tartott. A sötétedés, amely a rákövetkező éjszakán történt, éppoly természetellenes volt, mint az előző napi.

Néhány évvel később, 1799. október 12-én bekövetkezett a csillaghullás is. William Herschel szerint ennél tüneményesebb égi színjáték még nem folyt le a történelemben. Sok százezer meteor hullott alá az égboltról, úgy, mintha annak egyetlen pontjáról hullottak volna. Ez a nagyszabású csillaghullás 1866-ig 33 évenként, kétszer megismétlődött, majd megszűnt.


És az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték.

És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magukat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba; És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi székben ül, és a Bárány haragjától: Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?

– (Jel. 6: 14-17)

Az ezekben bekövetkező természeti tünemények sora olyan eseményekkel foglalkozik, amelyekről a múlt krónikásai beszámolót adni nem tudnak. Ez azt jelenti, hogy ezek a vázolt események bekövetkezése és teljesedése a jövőben rejlik. A népek egybegyűlnek, együtt vannak "nagy" emberek és "kicsik". A félelmük ugyan egybeterelte őket, de imádkozni csak akkor kezdenek, amikor már késő. Imádságuk oka: félelmük a Bárány haragjától.

Mielőtt még a hetedik pecsétet felnyitná a Bárány, feltárul, hogyan menti meg az Úr az emberek nagy tömegét, a föld történelmének lezárulása előtt. A Jelenések könyvének 7. fejezete tehát megszakítása az események folyamatosságának, illetve közbeiktatása egy fontos eseménynek. Időrendben a 6. fejezet 14. verse elé lehetett volna, illetve lehet besorolni. Tehát mindenesetre a hatodik pecsét korszakába tartozó esemény.


Ezek után láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek négy szelét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára.

És láték más angyalt feljönni napkelet felől, akinek kezében vala az élő Istennek pecséte; és nagy szóval kiálta a négy angyalnak, akiknek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek, Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, az Izráel fiainak minden nemzetségéből elpecsételve.

– (Jel. 7:1)

Történelmi értelmezési irányzat: A szelek háborúk jelképei. Az angyalok tartják vissza az utolsó nagy háború kitörését. Nem közönséges háborúk jelképe ez; hiszen Jézus szavai szerint[10] háborúk mindig voltak és lesznek. A szelek szabadon eresztése: a Bárány haragmegnyilatkozása, melyet újrajövetelét megelőzően, csapások valóságában bocsát a megtéretlen emberiségre. Ennek az utolsó csapástól kísért harcnak még nem szabad kitörnie, mert Isten még egy különleges munkát végeztet el a földön. Mindaddig nem áradhatnak a világra a végső csapások, míg Isten el nem pecsételte minden választott gyermekét; miképpen Szodomát sem pusztította el addig, míg az övéit ki nem mentette onnan.

A pecsét, amelyet a szöveg említ: a Szent Lélek, amely Isten kiemelt eszköze, mely a szentet elválasztja a meg nem szentelttől.[11] Az angyalok addig nem ereszthetik szabadon a szelek által szimbolizált veszedelmeket, amíg Isten elpecsételt gyermekeinek száma nem teljes. A 7. fejezet további versei sorolják, hogy minden törzsből 12 ezer az elpecsételtek száma. Ez a szám is szimbolikus, ugyanúgy jelképesen kell értenünk, mint az Izráel 12 törzséből kiválasztott 12 ezer elpecsételtet, összesen 144 ezret. Ezt bizonyítja az a tény, hogy nem a testi, hanem a lelki Izráelből vannak kiválasztva. Az újszövetségi Szentírás gyakran nevezi Izráelnek Isten népét.[12]

Hetedik pecsét[szerkesztés]

És mikor felnyitotta a hetedik pecsétet, lőn nagy csendesség a mennyben, mintegy fél óráig.

És látám azt a hét angyalt, aki az Isten előtt álla; és adaték nékik hét trombita.

– (Jel. 8: 1-2)

Kétségtelen, hogy a legmegrázóbb a hetedik pecsét tartalma, hiszen a felnyitása nyomán lőn nagy csendesség a mennyben, mintegy fél óráig. Ez olyan mint egy vihar előtti csend, mely egy rendkívüli eseményt jelez előre. Ez a fél óra természetesen csak a mi földi viszonylatunkban értendő, mert a mennyben, az örökkévalóságban idő nincsen.

A zsidó népnél görbe szarvból készült trombitával (sófár) hirdették ki a háborúkat, úgyszintén az elbukott és megromlott nép elleni isteni büntetéseket.[13] A háborúk Isten ítéletei voltak, amelyeket a Tőle elfordult nép büntetésére engedett meg. Ilyen eszközök voltak a filiszteusok, az asszírok, a babiloniak, a rómaiak, illetve egyes halálos járványok.

A Jelenésekben szemléltetett büntető ítéleteket Isten vagy elemi (természeti) csapások által, vagy pedig emberi eszközök útján viszi véghez a föld lakosain.


És jöve egy másik angyal, és megálla az oltárnál, arany tömjénezőt tartva;

és adaték annak sok tömjén, hogy tegye minden szenteknek könyörgéseihez az arany oltárra, amely a királyi szék előtt vala. És felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe.

– (Jel. 8: 3-4)

János apostol bepillant a mennyei templomba és látja Krisztus közbenjárói szolgálatát Isten és az emberek között (Jel. 5: 6-8). Itt egy angyalt lát, aki a többi angyallal együtt a főpapnak, Jézusnak a szolgái. A főpap nekikezd az összes szentek (igaz hívők) bűneiért való engesztelési szolgálatnak, úgy az Ó-, mint az Újtestamentumban élőkért.


Azután vevé az angyal a tömjénezőt; és megtölté azt az oltárnak tüzével, és leveté a földre;

és lőnek mennydörgések és szózatok és villámlások és földindulás. És a hét angyal, akinél a hét trombita vala, készül a trombitáláshoz.

– (Jel. 8: 5-6)

Történelmi értelmezési irányzat: Az embereknek adott kegyelmi idő (a megtérés lehetőségének ideje) lezárása. A tömjénnel és égő parazsakkal teli füstölőnek a földre vetése jelképezi Jézus az emberekért végzett mennyei közbenjárói szolgálatának a megszűnését, vagyis a kegyelem lezárását és Isten haragjának a kitörését.

Innentől kezdve nem létezik semmilyen közbenjáró a bűnös emberek és Isten haragja között és a föld történelme a befejező csapásokkal lezárul.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dániel 5:27
  2. Ámós 7: 7-8
  3. Zakariás 4. rész
  4. János evangéliuma 15. rész
  5. Mózes 1 könyve 4:10
  6. a b https://books.google.hu/books?id=CCSt9SGdCgEC&redir_esc=y&hl=en C. Marvin Pate: Reading Revelation
  7. Máté 27:51; Máté 28:2
  8. Mózes 2. könyve 10:21-23
  9. Máté 27:45
  10. Máté 24:6
  11. 2. Kor. 1 : 21-22
  12. Róma 2:28; Gal. 3:28
  13. Jeremiás 4:19

Forrás[szerkesztés]

  • Gyarmati Béla: A világdráma utolsó felvonása, Gyarmati és társa kiadás, 1942
  • Jelenések könyvének magyarázata, Advent Kiadó, 1992
  • Biblia kommentár, Apostoli Szentszék, 1982

Források[szerkesztés]

Commons:Category:Book of Revelation
A Wikimédia Commons tartalmaz Hét pecsét (Biblia) témájú médiaállományokat.