Hélène Cixous

Hélène Cixous
Született	1937. június 5. (89 éves) Orán
Állampolgársága	francia
Foglalkozása	költő esszéíró színműíró anglicista nőjogi aktivista nyelvfilozófus irodalomkritikus egyetemi oktató filozófus filmforgatókönyv-író filmszínész író színész
Iskolái	Faculty of Arts of Paris (–1968, doktorátus (Franciaország))
Kitüntetései	Lista Prix du Syndicat de la critique a St Andrews Egyetem díszdoktora honorary doctor of Georgetown University honorary doctorate of the University of York Honorary doctorate from Queen's University honorary doctorate from the University of Alberta honorary doctor of University College London Médicis-díj (1969) Prix de la langue française (2014) Prix Marguerite Duras (2014) a francia Becsületrend tisztje (2014. július 11.) Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka (2016. szeptember 13.) Francine and Antoine Bernheim Award for Arts, Literature and Science (2017) Grand prix du théâtre (2018) Francia Nemzeti Könyvtár díja (2021) a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének főtisztje (2023. november 29.) Prix Formentor (2025)
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Hélène Cixous témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Hélène Cixous (Francia: [elɛn siksu]) Orán, 1937. június 5. –) egyetemi tanár, feminista író, költő, drámaíró, filozófus, irodalomelmélet- és retorikakutató. Számos angliai és amerikai egyetem tiszteletbeli diplomával jutalmazta munkásságát. 2008 és 2014 júniusa között a Cornell University tanáraként dolgozott.

Munkássága

Számos műve jelent meg, többek között huszonhárom verseskötet, hat esszékötet, öt darab, és rengeteg tanulmány. Voiles című kötetét Jacques Derridával írta, és munkásságát gyakran sorolják a dekonstruktivizmus iskolájához. Cixous később Portrait de Jacques Derrida en jeune saint juif címmel jelentetett meg könyvet Derridáról

Derridán és Joyce-on kívül írt még monográfiát Clarice Lispector brazil íróról, Maurice Blanchot-ról, Franz Kafkáról, Heinrich von Kleistről, Michel de Montaigne-ről, Ingeborg Bachmannról, Thomas Bernhardról és Marina Cvetajeva orosz költőről.

Luce Irigaray and Julia Kristeva mellett Cixous-t tekintik a posztstrukturalista feminizmus egyik alapítójának. Az 1970-es években, Cixous elkezdett foglalkozni a szexualitás és a nyelv kapcsolatával. Hasonlóan más posztstrukturalista feministákhoz, Cixous is úgy véli, hogy szexualitásunk összefüggésben van azzal, ahogyan a társadalomban kommunikálunk. 1975-ben jelent meg legnagyobb hatású műve, A medúza nevetése (Le rire de la méduse), amely 1976-ban angolul is megjelent.

Fontosabb művei

A medúza nevetése (1975)

A Kádár Krisztina fordításában megjelent szövegben Cixous egy afféle ultimátumot szegez női olvasóinak: vagy elolvassák, és úgy döntenek, hogy továbbra is testük rabjai maradnak egy olyan nyelvvel, amely nem engedi, hogy kifejezzék magukat; vagy megtanulnak a testükkel kommunikálni.

Az irodalmi utalásokkal átszőtt tanulmány egy új, női írásmódra buzdít. A gyakran idézett "női írás" (écriture féminine) és a "fehér tinta" kifejezések erre az új írásmódra vonatkoznak. Ezzel a logocentrizmus és a fallogocentrizmus kritikáját fejti ki, hasonlóan Jacques Derrida korai munkáihoz. Az esszé a queerelmélet előfutáraként felhívja a figyelmet az univerzális biszexualitásra vagy Freud kifejezésével élve a polimorf perverzitásra, és határozottan elutasítja az akkori angolszász feminizmus esszencializmusát.

Művei

Szépirodalom

• Le Prénom de Dieu, Grasset, 1967
• Dedans, Grasset, 1969
• Le Troisième Corps, Grasset, 1970
• Les Commencements, Grasset, 1970
• Egy igazi kert, Magánkiadás, 2007. Ford: Bánföldi Tibor (Un vrai jardin, L'Herne, 1971)
• Neutre, Grasset, 1972
• Tombe, Le Seuil, 1973
• Portrait du Soleil, Denoël, 1973
• Révolutions pour plus d'un Faust, Le Seuil, 1975
• Souffles, Des femmes, 1975
• La, Gallimard, 1976
• Partie, Des femmes, 1976
• Angst, Des femmes, 1977
• Préparatifs de noces au-delà de l'abîme, Des femmes, 1978
• Vivre l'orange, Des femmes, 1979
• Ananké, Des femmes, 1979
• Illa, Des femmes, 1980
• With ou l'Art de l'innocence, Des femmes, 1981
• Limonade tout était si infini, Des femmes, 1982
• Le Livre de Promethea, Gallimard, 1983
• La Bataille d'Arcachon, Laval, Québec, 1986
• Manne, Des femmes, 1988
• Jours de l'an, Des femmes, 1990
• L'Ange au secret, Des femmes, 1991
• Déluge, Des femmes, 1992
• Beethoven à jamais, ou l'éxistence de Dieu, Des femmes, 1993
• La Fiancée juive, Des femmes, 1997
• OR. Les lettres de mon père, Des femmes, 1997
• Voiles (with Jacques Derrida), Galilée, 1998
• Osnabrück, Des femmes, 1999
• Les Rêveries de la femme sauvage. Scènes primitives, Galilée, 2000
• Le Jour où je n'étais pas là, Galilée, 2000
• Benjamin à Montaigne. Il ne faut pas le dire, Galilée, 2001
• Manhattan. Lettres de la préhistoire, Galilée, 2002
• Rêve je te dis, Galilée, 2003
• L'Amour du loup et autres remords, Galilée, 2003
• Tours promises, Galilée, 2004
• L'amour même dans la boîte aux lettres, Galilée, 2005
• Hyperrêve, Galilée, 2006
• Si près, Galilée, 2007
• Cigüe : vieilles femmes en fleurs, Galilée, 2008
• Philippines : prédelles, Galilée, 2009
• Ève s'évade : la ruine et la vie, Galilée, 2009
• Double Oubli de l'Orang-Outang, Galilée, 2010

Színház

• La Pupulle, Cahiers Renaud-Barrault, Gallimard, 1971
• Portrait de Dora, Des femmes, 1976
• Le Nom d'Oedipe. Chant du corps interdit, Des femmes, 1978
• La Prise de l'école de Madhubaï, Avant-scène du Théâtre, 1984
• L'Histoire terrible mais inachevée de Norodom Sihanouk, roi du Cambodge, Théâtre du Soleil, 1985
• Théâtre, Des femmes, 1986
• L'Indiade, ou l'Inde de leurs rêves, Théâtre du Soleil, 1987
• On ne part pas, on ne revient pas, Des femmes, 1991
• Les Euménides d'Eschyle (traduction), Théâtre du Soleil, 1992
• L'Histoire (qu'on ne connaîtra jamais), Des femmes, 1994
• "Voile Noire Voile Blanche / Black Sail White Sail", bilingual, trad. Catherine A.F. MacGillivray, New Literary History 25, 2 (Spring), Minnesota University Press, 1994
• La Ville parjure ou le Réveil des Érinyes, Théâtre du Soleil, 1994
• Jokasta, libretto to the opera of Ruth Schönthal, 1997
• Tambours sur la digue, Théâtre du Soleil, 1999
• Rouen, la Trentième Nuit de Mai '31, Galilée, 2001
• Le Dernier Caravansérail, Théâtre du Soleil, 2003
• Les Naufragés du Fol Espoir, Théâtre du Soleil, 2010

Esszék

• L'Exil de James Joyce ou l'Art du remplacement (doctoral thesis), Grasset, 1969
• Prénoms de personne, Le Seuil, 1974
• A medúza nevetése (Le rire de la méduse), 1975
• L'exil de James Joyce ou l'Art du remplacement, New York: David Lewis, 1980
• Un K. Incompréhensible : Pierre Goldman, Christian Bourgois, 1975
• La Jeune Née, with Catherine Clément, 10/18, 1975
• La Venue à l'écriture, with Madeleine Gagnon and Annie Leclerc, 10/18, 1977
• Entre l'écriture, Des femmes, 1986
• L'Heure de Clarice Lispector, Des femmes, 1989
• Photos de racines, with Mireille Calle-Gruber, Des femmes, 1994
• Portrait de Jacques Derrida en Jeune Saint Juif, Galilée, 2001
• Rencontre terrestre, with Frédéric-Yves Jeannet, Galilée, 2005
• Hantai Simon köténye – Anagrammák, Kijárat Kiadó, 2010. Ford: Házas Nikoletta, Orbán Jolán (Le Tablier de Simon Hantaï, 2005)
• Insister. À Jacques Derrida, Galilée, 2006
• Le Voisin de zéro : Sam Beckett, Galilée, 2007

Magyarul

• Hantai Simon Köténye. Anagrammák. H. C. és H. S. levelei; ford. Házas Nikoletta, Orbán Jolán; Kijárat, Bp., 2010

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Hélène Cixous című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Hélene Cixous: A medúza nevetése. Ford: Kádár Krisztina, In: Kis Attila, Kovács Sándor s.k., Odorics Ferenc (szerk.): Testes könyv II. Ictus Kiadó, JATE Irodalomelméleti Csoport, Szeged, 1997: 357–380.
• A feminista irodalomtudomány, in Bókay Antal: Bevezetés az irodalomtudományba, Bp: Osiris, 2006
• Zsák Judit: Egy vak nő önarcképei in Thalassa, 2006 (17), pp. 75–83.