Házi gondozó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A házi gondozó otthoni környezetben ápolja, segíti a koruk, fogyatékosság vagy betegség miatt rászorulók életvezetését, gyógyulását, egy szociális vezető irányítása mellett.[1] A házi gondozó a FEOR-08-ban 5223 alatt szereplő egyik foglalkozás.

A házi gondozó a mindennapi életvitelükben akadályoztatott emberek részére nyújt gondozást. Igényeikhez és szükségleteikhez igazodva támogatja, gondozza a rászorulókat. Elvégzi a rászorulók testi gondozását, háztartási munkákat, segít a mindennapi ügyintézésben.

Feladatai[szerkesztés]

A házi gondozó szolgáltatás két fő csoportra irányul: az egyik a vakok és a fogyatékosok, a másik azoknak a csoportja, akik nem minősülnek fogyatékosnak, rokkantnak. Az első csoport esetében a házi gondozó feladata a szállítás, azaz segítség abban, hogy a fogyatékos személy eljusson orvoshoz, fejlesztésre; segítség abban, hogy a jelnyelvi tolmács elérhető legyen a siket vagy nagyothalló emberek számára; és segítség a munkahely keresésében, az oda való eljutásban. A második csoportba azok tartoznak, akik nem képesek saját magukat teljesen ellátni, idős koruk vagy egyéb ok miatt, például a fertőző betegség következtében a nappali, illetve a bentlakásos intézményi ellátásból kiszorult gyermekek. E csoportba tartozók esetében az igénybevevő önálló életvitelének fenntartását – szükségleteinek megfelelően – a gondozott lakásán biztosítják. Az ellátottak részére saját környezetében, életkorának, élethelyzetének és egészségi állapotának megfelelően, meglévő képességeinek fenntartásával, felhasználásával, fejlesztésével fizikai, mentális, szociális szükségleteinek biztosítják.[2]

Részletes feladatai:

  • személyes szociális és egészségügyi szolgáltatás nyújtása;
  • gyógyszerbeadás, vérnyomásmérés;
  • együttműködés a családdal, a védőnővel, a családsegítővel, a házi gondozóval, a gyermekvédelmi szolgálattal;
  • háztartási munkák végzése (főzés, takarítás, bevásárlás);
  • segítségnyújtás a ház körüli munkákban;
  • szolgáltatások biztosítása (bevásárlás, ügyintézés, utaztatás);
  • betegszállítás szakrendelésre;
  • személyes tanácsadás;
  • beszámoló készítése;
  • a rászoruló mentális egészségének fenntartása érdekében szórakoztatás, társalkodás, felolvasás végzése.

Képzése[szerkesztés]

Házi gondozó képzés a szociális gondozó és ápoló tanfolyam keretein belül (OKJ 3476201) lehetséges. A képzés 10 hónapos, heti két alkalommal, összesen 1300 óra időtartamban, amelyen belül 60% az elmélet és 40% a gyakorlat aránya. A tanfolyamon való részvétel feltétele alapfokú iskolai végzettség, és egészségügyi alkalmassági vizsgálaton való megfelelés.[3]

A házi gondozás története Magyarországon[szerkesztés]

Az Egészségügyi Minisztérium kísérleti jelleggel 1966-ban három városban bevezette a házi gondozást, amelynek keretében a feladatokat hivatásos házi gondozók látták el. 1970-ben szakmai irányelv jelent meg a házi gondozó hálózat kiépítéséről, amelynek jogi szabályozására 1976-ban került sor. Az 1993. évben hatályba lépett szociális törvény valamennyi települési önkormányzat részére kötelezővé tette a házi segítségnyújtás igénybevételének biztosítását. A hivatásos gondozói létszám fejlesztésének hatására szakszerűbbé vált a gondozói tevékenység, hiszen a gondozóknak megfelelő végzettséggel kellett rendelkezniük, s eleget tenniük a működésüket szabályozó követelményeknek. A szociális törvény 2005. évben hatályba lépett módosítása nevesítette a gondozási, ápolási feladatokat, az ellátott és lakókörnyezete higiénés körülményeinek megtartásában való közreműködést, a veszélyhelyzet kialakulásának megelőzését, illetve a veszélyhelyzet elhárításában való segítségnyújtást. A hangsúly időközben a szociális problémák komplex eszközökkel való megoldására helyeződött át.[4]

Jellemző munkakörök[szerkesztés]

  • Házi ápoló
  • Házi szociális gondozó
  • Otthoni ápolási asszisztens

Jogszabályi háttér[szerkesztés]

A házi gondozást ellátó költségvetési intézmények, szakmai és civil szervezetek részére a Szociális és Családügyi Minisztérium 2000-ben rendeletet adott ki, amely szabályozza ezen intézmények működési, személyi és szakmai feltételeit és feladatait.[5]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Archivált másolat. [2019. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 12.)
  2. Czibere Anikó: Házi betegápolás, otthoni szakápolás... - Milyen lehetőségek vannak?. webbeteg.hu, 2010. június 3. (Hozzáférés: 2020. július 17.)
  3. Szociális gondozó és ápoló megevezésű szakképesítés szakmai és vizsgakövetelménye. minerva90.hu. [2020. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július 17.)
  4. Jelinekné dr. Vári Zsuzsa: Az idősellátás törvényi szabályozásának változásai. OSZK. (Hozzáférés: 2020. július 17.)
  5. 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről. Szociális és Családügyi Minisztérium. (Hozzáférés: 2020. július 17.)

További információk[szerkesztés]