Hátul képzett, legalsó nyelvállású, ajakkerekítéses magánhangzó
| Elöl képzett | Elöl-köz. k. | Középen képzett | Hátul-köz. k. | Hátul képzett | |
| Felső nyelvállású | |||||
| Középső-felső ny. | |||||
| Középső ny. | |||||
| Alsó-középső ny. | |||||
| Alsó nyelvállású | |||||
| Alsó-legalsó ny. | |||||
| Legalsó ny. | |||||
|
A párban álló magánhangzók közül a bal oldali ajakréses, a jobb oldali ajakkerekítéses. | |||||
| IPA | |
| IPA-kód | 313 |
| IPA-jel | ɒ |
| IPA-kép |  |
| X-SAMPA | Q |
| Kirshenbaum | A. |
| Hangminta |  hallgat |
A hátul képzett, legalsó nyelvállású, ajakkerekítéses magánhangzó egyes beszélt nyelvekben használt magánhangzó.
A nemzetközi fonetikai ábécé (IPA) ezt a hangot az ɒ jellel jelöli, X-SAMPA-jele pedig Q. Szende Tamás szerint ez a hang az a betűnek megfelelő fonéma a magyarban,[1] míg Gósy Mária szerint ez a hang az /ɔ/.[2]
Jellemzői
[szerkesztés]- Képzéshely szerint hátul képzett, ami annyit tesz, hogy a nyelv a lehető leghátrább húzódik vissza a szájban, ahol még elkerülhető a mássalhangzót létrehozó akadály.
- Nyelvállás szerint legalsó nyelvállású.
- Kerekítettség szerint kerekített (labiális), vagyis az ajkak kört alkotnak, nem húzódnak szét.
Források
[szerkesztés]Irodalom
[szerkesztés]- Gósy Mária: Fonetika, a beszéd tudománya. Osiris Kiadó, Budapest, 2004. ISBN 963-389-666-5
- Siptár Péter & Törkenczy Miklós (2000, 2007): The phonology of Hungarian. Sor.: Oxford Linguistics, Kiadó: Oxford University Press. ISBN 978-0-19-823841-6 (Hbk.) 978-019-922890 (Pbk.)
- Szende Tamás: "Illustrations of the IPA: Hungarian", Journal of the International Phonetic Alphabet (1994), 24 (2): 91–94, doi:10.1017/S0025100300005090