Hátonúszó poloska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Hátonúszó poloska
A természetes testtartása
A természetes testtartása
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Félfedelesszárnyúak (Hemiptera)
Alrend: Poloskák (Heteroptera)
Alrendág: Vízipoloskák (Nepomorpha)
Család: Hanyattúszó poloskák (Notonectidae)
Nem: Notonecta
Linnaeus, 1758
Faj: N. glauca
Tudományos név
Notonecta glauca
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hátonúszó poloska témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hátonúszó poloska témájú médiaállományokat és Hátonúszó poloska témájú kategóriát.

A hátonúszó poloska vagy tarka hanyattúszó-poloska (Notonecta glauca) a rovarok (Insecta) osztályának félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe, ezen belül a poloskák (Heteroptera) alrendjébe és a hanyattúszó poloskák (Notonectidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A hátonúszó poloska Európában egészen Skandináviáig, keleti irányban Kelet-Szibériáig elterjedt. Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és India északi részén is megtalálható. A tavak és a mocsaras területek lecsapolása és elszennyeződése ellenére még mindig igen nagy számban él ez a faj.

Megjelenése[szerkesztés]

A hátonúszó poloska hossza 16 milliméterig terjedhet. A poloska hátsó oldala világos, hasa sötét. A rovar alulról és felülről is jól álcázza magát. A rovar teste megnyúlt csónak alakú, hátoldala háztetőszerűen boltozatos, hasoldala lapos. Testének hátoldalát csak akkor láthatjuk, ha alulnézetből szemléljük a rovart. A „hátonúszó poloska” elnevezés is innen ered, viszont hasoldalát könnyen észrevehetjük, ha a vízbe pillantunk. Amikor nem repül, összehajtott szárnyát a sárgás színű, kemény védőburok alá rejti. Az állat a két mellső pár lábával fut a vízfelszín alsó filmrétegén. A szőrös hátsó láb evezőlapátként löki előre a rovart. Összetett szeme vörösesbarna színezetű. Szúró-szívó szájszervével elkábítja a zsákmányt, majd belefecskendezi emésztőnedveit, és kiszívja a testnedvét.

A hátonúszó poloska fájdalmas szúrásra képes, ezért néhol népiesen „víziméh”-nek nevezik.

Életmódja[szerkesztés]

A hátonúszó poloska magányosan, a legkülönbözőbb sík- és hegyvidéki vizek, kisebb tavak, tócsák és dús növényzetű vízpartokon él. Tápláléka rovarok, apró halak, ebihalak és férgek.

Szaporodása[szerkesztés]

A petéket, tavasszal a vízinövények száraiba rakja a rovar. A lárváknak nincs szárnyuk, és öt vedlésen mennek keresztül. Az imágó, a nyár közepén fejlődik ki a lárvából. A következő tavasz folyamán szaporodik, majd elpusztul.

Források[szerkesztés]

  • Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6  
  • Linnaeus, C. 1758. Systema naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Editio Decima, Reformata. Tomus I. Laurentii Salvii, Stockholm. 824 pp. DOI [first availability: page 439] BHL Reference page.