Günter Behnisch
| Günter Behnisch | |
| Született | 1922. június 12.[1][2][3][4][5] |
| Elhunyt | 2010. július 12. (88 évesen)[1][2][8][3][9] Stuttgart[10][7] |
| Állampolgársága |
|
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Stuttgarti Egyetem |
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Günter Behnisch témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Günter Behnisch (Lockwitz bei Dresden, 1922. június 12. – Stuttgart, 2010. július 12.) német építész az építészet professzora. Nemzetközi szakmai hírnevét a müncheni olimpiára tervezett Olimpiapark és az olimpiai játékok sportépítményeivel érte el (1967–1972).
Életrajza[szerkesztés]
Günter Behnisch Drezdában született. Családja Günther 12 éves korában 1934-ben Chemnitz-be költöztek át. Még alig volt 18 éves 1939-ben, amikor jelentkezett a Wehrmacht soraiba. A második világháború során Behnisch tengeralattjáró (U-2337)-parancsnok volt, s ilyenképpen került angol hadifogságba. 1947-ben került vissza Angliából Németországba, ahol 1947 és 1951 között a Technischen Hochschule Stuttgart építész - szakán tanult. Végül 1951 és 1952 között Stuttgartban Rolf Gutbrod építészeti műtermében dolgozott.
Benisch 1952-ben alapított Stuttgartban saját építészirodát, ahol 1956-ig Bruno Lambarttel működtek együtt. 1966-ban alapították a Behnisch & Partner építész-csoportot, amelyben Benisch ismertségének növekedése során több munkatárssal dolgoztak együtt. Az iroda ma is működik. Fia, Stefan Behnisch 1989-ben létesített egy ikerműtermet (Zweigbüro) ugyanitt, Stuttgartban, ami aztán 1991-től önállóvá vált, Behnisch Architektennéven, s így vált nemzetközi hírűvé. 1967-1987 között Günter Behnisch a Technischen Universität Darmstadt tervezés, iparépítészet és építéstechnika (Entwerfen, Industriebau und Baugestaltung) rendes professzorává, továbbá ugyanakkor az itt működő szabványosítási intézet (Instituts für Normgebung) igazgatói tisztségét is betöltötte.
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- 1981-ben Perret-díj az Union Internationale des Architectes (Építészek Nemzetközi Szövetsége) elismerése[11]
- 1982-ben Behnisch az Akademie der Künste in Berlin akadémus tagja lett.
- 1984-ben az Universität Stuttgart díszdoktori címét kapta.
- 1996-ban alapozó tagja volt a Sächsischen Akademie der Künste-nak ahol aztán az építészeti (Baukunst) osztályát vezette, 2000-ig.
Günter Behnisch nős családapa volt, két lányt és egy fiút nevelt. Hosszan tartó betegségben, 88 évesen hunyt el, Stuttgartban.
Építményei[szerkesztés]
-
Stuttgart, Hysolar-Ház -
Sonnensegel, Dortmund (1972) -
Müncheni Olimpiai Stadion (1972) -
Neues Plenarsaal Bonn (1992) -
Kontrolltorony, Nürnberg Flughafen
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Behnisch, Günter, Günter Behnisch
- ↑ Structurae (angol, francia és német nyelven)
- ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
- ↑ a b Der U-Boot-Krieg, 1939–1945, 26
- ↑ a b Artists + Artworks (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. szeptember 10.)
- ↑ https://www.spiegel.de/international/0,1518,706359,00.html
- ↑ Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- ↑ James P. Cramer, Jennifer Evans Yankopolus: Almanac of Architecture & Design 2006. Belmond: Greenway Communications. 2006. 76. o.
Források[szerkesztés]
- A szócikk kezdő-adataig a német nyelvű változat szolgáltatta.
- Jürgen Joedicke: Modern építészettörténet - Bp. 1961. Műszaki K. ETO
