Gönyei Sándor
| Gönyei Sándor | |
| Született | Ébner Sándor 1886. április 8. Kolozsvár |
| Elhunyt | 1963. március 17. (76 évesen) Budapest |
| Foglalkozása | néprajzkutató |
| Sírhelye | Farkasréti temető (1/2-1-126)[1][2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gönyei Sándor, olykor Gönyey (Kolozsvár, 1886. április 8. – Budapest, 1963. március 17.) magyar néprajzkutató, a magyar néprajzi filmezés egyik fontos alakja. Nevét az 1930-as évek második felében Ébnerről magyarosította.[3][4]
Élete és munkássága[szerkesztés]
Kolozsváron biológiai doktorátust szerzett, majd Csíksomlyón tanított. Az első világháború után Györffy István biztatására néprajzzal foglalkozott, és 1920-tól 1944-ig, nyugdíjazásáig a Néprajzi Múzeum munkatársa volt. Az 1920-as évek második felében Rákosszentmihályra, majd 1942-ben Pestszentlőrincre költözött.[4]
Kiváló fotográfus volt. Ő jött rá legelőször, milyen nagy szükség van a mozgóképre, ugyanis fényképen – statikussága folytán – nem lehet olyan érzékletesen rögzíteni a táncokat, munkafolyamatokat, mint a filmen. Saját pénzén vásárolt kisfilmes Pathée géppel kezdte el a néprajzi filmezést. Ezzel készítette az első néprajzi kisfilmeket, főként táncokról. Ehhez nagyon értett, mivel Lajtha Lászlóval együtt ők írták a Magyarság néprajzában a magyar néptáncról szóló fejezetet. Ezen kívül halászatról, pásztoréletről is vettek fel rövidfilmeket. Mindezt azzal a tudatos szándékkal, hogy kiépüljön egy nagy filmadatbázis, amelyekből azután később felépíthetőek a különböző néprajzi, szakmai oktatófilmek, amelyek akár a társadalom nevelésétől az iskolai nevelésig minden célra használhatók. A Néprajzi Múzeum szuterénjében rendezett be Gönyei sötétkamrát. Ott saját maga hívta elő mind a fényképeket, mind pedig a rövidfilmeket, amelyeket ő és Keszi Kovács készítettek. Lumier eljárással még színesképeket is csinált. Itt, Gönyeinél tanulta meg Keszi Kovács László a fényképrögzítés, filmezés minden "csínját-bínját”. A Gyöngyösbokréta mozgalmat is nagyrészt ketten fotózták, filmezték. 1926 és 1931 között Gönczi Ferenc felkérésére Somogy vármegyét járva is jelentős számú fényképfelvételt készített a népi élet mindennapjairól,[5] 1932-ben a márcadói kanásztáncot is megörökítette.[6]
Számos tanulmánya jelent meg, főként a Néprajzi Értesítőben és az Ethnographia lapjain.
Főbb művei[szerkesztés]
- Bodrogközi szőttesek. Budapest, 1924
- Drávaszögi hímzések. Budapest, 1944
- Magyar népi táncok. (Lugossy Emmával), Budapest, 1947
- 111 népi táncdal. (Rajeczky Benjaminnal), Budapest, 1958
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Lantos Antal: Visszaemlékezések és a valóság 2. (12. old.), XVI. kerületi újság XXI. évfolyam 4. szám, bp16.hu - 2012. március 3.
- ↑ a b Lantos Antal: Miért szép egy régi térkép? 3. rész (12. old.), XVI. kerületi újság XXIII. évfolyam 13. szám, bp16.hu - 2014. július 2.
- ↑ A 150 éve született Gönczi Ferencre emlékezünk. SMMI. [2016. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 18.)
- ↑ A márcadói információs tábla adatai szerint, bár ott Görgey Sándor néven szerepel.
Források[szerkesztés]
- K. Kovács Péter: Gönyey Sándor. A Néprajzi Múzeum Adattárának Értesítője, 1962–63
- Magyar Néprajzi Lexikon
- Keszi Kovács mozgóképek. Digitális mozgóképtár Keszi Kovács Lászlótól/ról 100. születésnapjára. a Magyar Néprajzi Társaság DVD-ROM kiadványa. Budapest, 2008
- Életrajzi Index Petőfi Irodalmi Múzeum (Hozzáférés: 2015. július 1.)
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Lábadi Károly: Drávaszög ábécé. Néprajzi és folklór tájlexikon. Eszék-Bp., HunCro Sajtó- és Nyomdaipari Kft.-Drávaszög Alapítvány, 1996.
- Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
.svg){kind=small}