Gyilkos vagyok (film, 1944)
| Gyilkos vagyok (Double Indemnity) | |
| 1944-es amerikai film | |
 | |
| Rendező | Billy Wilder |
| Producer | Buddy De Sylva, Joseph Sistrom |
| Alapmű | Double Indemnity |
| Műfaj | dráma, krimi, film noir |
| Forgatókönyvíró | Billy Wilder Raymond Chandler |
| Főszerepben | Fred MacMurray Barbara Stanwyck |
| Zene | Rózsa Miklós |
| Operatőr | John F. Seitz |
| Vágó | Doane Harrison |
| Jelmeztervező | Edith Head |
| Díszlettervező | Hans Dreier Hal Pereira |
| Gyártás | |
| Gyártó | Paramount Pictures |
| Ország |  USA |
| Nyelv | angol |
| Játékidő | 108 perc |
| Költségvetés | 980.000 $ |
| Képarány | 1,66:1 |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó | Paramount Pictures |
| Bemutató |  1944. július 3. |
| Bevétel | 5 millió $ |
| További információk | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gyilkos vagyok témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gyilkos vagyok (eredeti cím: Double Indemnity) 1944-ben bemutatott amerikai bűnügyi film, James M. Cain regényéből, Billy Wilder rendezésében, Fred MacMurray és Barbara Stanwyck főszereplésével. A film noir egyik főművének számít.
Cselekménye[szerkesztés]
 |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
Walter Neff biztosítási ügynök Los Angelesben. Egyik nap megismerkedik egy kikapós asszonnyal, Phyllis Dietrichsonnal, aki unatkozik idősödő férje mellett. Amikor Phyllis egy balesetbiztosításról kezdi őt kérdezgetni a férje számára, a férfi hamar gyilkossági szándékot sejt. De Phyllisnek sikerül behálóznia Waltert, és nemsokára együtt tervezgetik, hogyan szabadulhatnak meg a férjtől és gazdagodhatnak meg egy biztosítási csalás révén.
Walter azt ajánlja, hogy Dietrichsonnak vonaton kellene meghalnia, mert akkor a biztosító duplán fizet (erre utal az eredeti filmcím is). Végül sikerül a gyilkosság: Walter Phyllis autójában megöli a férjet, utána a törött lábú Dietrichsont utánozva fölszáll a vonatra, majd leugrik a lassan guruló szerelvényről. Végül a halottat a sínekre helyezik, mintha kizuhant volna a vonatból.
A rendőrség először balesetnek könyveli el az esetet, de Keyes, Walter fantasztikus szimatú főnöke és atyai barátja csalást sejt. Gyorsan rájön, hogy Phyllis rejlik férje halála mögött, sőt, a gyilkosság módját is megsejti. De nem tudja még, hogy ki volt az asszony segítője. Ekkor kiderül, hogy Nino, Dietrichson első házasságából származó lányának, Lolának a volt barátja, egy időben gyakran járt Phyllishez, így Keyes őt tartja a gyilkosnak.
Walter bizalma az asszonyban egyre inkább meging, különösen, miután megtudja Lolától, hogy a nő lehetett Lola beteg édesanyjának halála mögött is. Végül utoljára találkoznak a Dietrichson-házban: Phyllis rálő Walterre, megsebesíti, de végül nem képes agyonlőni. Walter kicsavarja a nő kezéből a fegyvert és megöli. Visszamegy a biztosítóba és ott hangfelvételt készít, amiben megvallja bűnösségét. Mikor befejezi a történetet, észreveszi, hogy Keyes áll az ajtóban - ki tudja, mióta? Walter megkéri őt, hogy segítsen neki elmenekülni, de barátja tudja, hogy már túl gyenge hozzá: Walter még a liftig sem jut el, az iroda bejáratánál összeesik. Keyes mentőt és rendőrt hív, aztán meggyújtja a teljesen elgyengült, súlyosan sérült Walter cigarettáját.
Szereplők[szerkesztés]
| Szerep | Színész | Magyar hangja[1] |
|---|---|---|
| Walter Neff | Fred MacMurray | Fülöp Zsigmond |
| Phyllis Dietrichson | Barbara Stanwyck | Géczy Dorottya |
| Barton Keyes | Edward G. Robinson | Bodrogi Gyula |
| Lola Dietrichson | Jean Heather | Peremartoni Krisztina |
| Edward S. Norton, Jr. | Richard Gaines | Bács Ferenc |
| Mr Jackson | Porter Hall | Izsóf Vilmos |
| Mr Dietrichson | Tom Powers | Fonyó István |
| Nettie, Dietrichsonék szobalánya | Betty Farrington | Rátonyi Hajni |
| Nino Zachetti | Byron Barr | Farády István |
| Sam Gorlopis | Fortunio Bonanova | Makay Sándor |
| Joe Pete | John Philliber | Komlós András |
| Norton titkárnője | Bess Flowers | Dallos Szilvia |
| Charlie | Sam McDaniel | Dobránszky Zoltán |
| vásárló a boltban | Constance Purdy | Győry Ilona |
A film története[szerkesztés]
John M. Cain sikerregényét már hamar 1936-os megjelenés után filmre akarták vinni, de az adaptációnak sokáig utjában állt az ún. Hays-szabályzat, amely szigorúan megszabta, hogy mit szabad és mit nem szabad mutatni egy hollywoodi filmben. Végül Billy Wildernek sikerült egy első forgatókönyvváltozatot letennie az asztalra, amely megkapta a szabályzat felelőseinek a támogatását. Így a filmben a szerelmesek a történet végén nem követnek el közös öngyilkosságot, mint a könyvben.
Wilder aztán Raymond Chandlerrel, a híres krimiíróval kezdte véglegesíteni a forgatókönyvet. Az együttműködés a filmvilágban járatlan, alkoholista író és a fiatal író-rendező között mindkettejük szerint rengeteg súrlódással járt, de különösen a párbeszédek terén Chandler jelentősen tudta javítani az eredeti tervezetet.
Wilder kezdettől fogva Barbara Stanwycket - aki akkoriban Hollywood legjobban fizetett színésznője volt - és Fred MacMurrayt látta a főszerepben, de mindkettő egy kicsit húzódozott attól, hogy hidegvérű gyilkosokat alakítson. Különösen MacMurrayt aggasztotta ez, mivel ő addig csak könnyed vígjátékokban szerepelt. Közben több más férfi színésznek, pl. George Raftnak vagy Alan Laddnek is fölajánlották a szerepet, de ők nemet mondtak.
A filmet az akkori hollywoodi film számára szokatlanul nagy arányban forgatták eredeti helyszíneken Los Angelesben és környékén. Ezek a sokszor napfényes külső felvételek éles kontrasztot alkotnak a stúdióban felvett, gyakran rendkívül sötét szobabelsőkkel, amelyek a figurák bezártságát, belső sötétségét jellemzik. Ez volt egyike azoknak a filmeknek, amelyek a rolókon átszűrődő fényt és az erős fény-árnyék-játékot tették a film noir egyik jellegzetességévé.
A filmet 1944. július 3-án mutatták be az Egyesült Államokban. Az 1945-ös Oscar-díj-on hét jelölést kapott, többek között a legjobb filmért, a legjobb rendezésért, a legjobb forgatókönyvért és a legjobb női főszereplőért, de egyik díjat sem nyerte meg. Wilder ezért annyira fölháborodott, hogy az átadási ceremónián a lábával fölbuktatta Leo McCarey rendezőt, amikor az éppen indult, hogy átvegye a legjobb filmért járó díjat az A magam útját járom c. musicalért.[2]
Fontosabb díjak, jelölések[szerkesztés]
Oscar-díj (1945)
- jelölés: legjobb film – Paramount Pictures
- jelölés: legjobb rendező - Billy Wilder
- jelölés: legjobb női főszereplő - Barbara Stanwyck
- jelölés: legjobb forgatókönyv - Billy Wilder, Raymond Chandler
- jelölés: legjobb operatőr (fekete-fehér) - John F. Seitz
- jelölés: legjobb filmzene - Rózsa Miklós
- jelölés: legjobb hangkeverés - Loren Ryder
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ iszdb.hu
- ↑ Lally, Kevin: Wilder Times. The Life of Billy Wilder. New York 1996. ISBN 978-0-8050-3119-5.
Források[szerkesztés]
- Internetes Szinkron Adatbázis (magyar nyelven). iszdb.hu. (Hozzáférés: 2021. július 2.)
További információk[szerkesztés]
- Gyilkos vagyok a PORT.hu-n (magyarul)
- Gyilkos vagyok az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Gyilkos vagyok a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Gyilkos vagyok a Box Office Mojón (angolul)
